Könyvekről mindenkinek

 Ha van olyan könyv, amely minden ember érint,akkor Tuomas Aivelo finn biológus Végtelen paraziták című könyve ezek közé tartozik. Mióta világ, az ember együtt él rengeteg parazitával,akik bőrünkön, bélrendszerünkben, egyéb belső szerveinkben élősködnek. Ezeknek az élőlényeknek egy része hasznos az ember számára, más részük kifejezetten káros, s vannak olyan baculisok is, melyek egyik emberben súlyos betegségtüneteket okoznak, míg a másik embertársunk semmit nem érez az egészből. Aivelo stílusa kifejezetten közönségbarát, ha használ is terminus technicusokat, azokat mindig megmagyarázza, így a könyv minden, biológia, orvostudomány iránt érdeklődő, de nem szakember felnőtt számára is hasznosan forgatható.  Megtudjuk, mi közük van a Szerző által Madagaszkáron vizsgált egér,akiknak az emberekhez ( ezt elárulom: az evolúcióbiológia mai állása szerint 50 millió évvel ezeleőtt ezeknek a rendkívül kedves élőlényeknek közös ősük volt az emberrel). Betekintést nyerünk a parazita-kutatás módszer

 Mielőtt kézbe vettem Varga Dmokos: íróiskola című könyvét, bevallom, voltak bizonyos kételyeim. Meg lehet tanulni az írást? Tanulás útján lehet valakiből jó regényír, novellista, vagy színházak kedvenc drámaírója? Nem valamiféle felsőbb eredetű ihlet hatására alkotnak zseniális műveket az írók, költők? Miután viszont elolvastam a könyvet ( egy délután kellett hozzá, alig tudtam letenni), rájöttem, hogy a helyes válasz a fenti kérdésekre:az írói tehetséget nem lehet iskolás módszerrrel tanulni, viszont egy jó könyvből sok dolgot megtanulhatunk az írásról, irodalomról, az irodalom történetéről. Mit is érdemes megtanulnunk? Például azt, hogy az író, különösen a prózaíró, nem feltétlenül ura hősei életének. Van, hogy a regény végén a hős egyszer csak meghal, és az író nem tehet ez ellen semmit. Ezt látja, ez jön a regény cseekményéből, így( kissé blazírt szóval) logikus. Sokszor az írót vezeti a tolla, megtanul írni a toll, az író csak eszköz marad, aki a tollat ( 21.századi értelemben: a

 Kerttu-Kaarina Suosalmi finn írónő nevét legfelejebb irodalomtörténészek, specialisták ismerhetik, pedig kiváló klasszisa az észak-európai irodalomnak. Magyarul, tudomásom szerint, egyedül a Boldogságvadász c. könyve jelent meg, sajnos, valahogy elsikkadt fölötte mind a kritika, mind pedig a nagyközönség... A regény főhőse és narrátora Risto, a kényszerből tanár és örömből író finn, negyvenes éveiben járó férfi, aki nyűgnek érzi egész életét. Felesége, Marjatta, rendkívül ambíciózus, ugyankkor sznob nő, mindenféle társadalmi funkciókat vállal, maximalista, anyagias, és álszent- legalábbis a férfi így látja. A házasságból kiábrándult Risto aztán máshol keres vigaszt, fiatal lányoknál, amiről felesége vagy tud, vagy nem, a férfit már nem is érdekli. Számtalan szeretője közül meghal az egyik, és örökösödési botrány kerekedik a dologból.  Risto kiábrándult a politikából is. a hatvanas években ő is együtt úszott a szabadság állítólagos mámorában lubickoló hippimozgalommal, de a hetvenes év

Leena Krohn finn írónő,akit korábban gyermek-és ifjúsági regényeiről ismert a közönség,1947-ben fogta magát,és megírta az első európai sci-fi klasszikust. A könyv címe:Hotel Sapiens. Apokaliptikus tragédia után vagyunk. A világot mesterséges intelligencia irányítja,mely képes uralni az emberi érzelmeket is. Egy értelmiségiekből, háziasszonyokból valamint különös figurákból álló csoport egy lerobbant épületben, mely korábban akár hotelként is funkcionálhatott,elhatározza,hogy egymást segítve túléli a katasztrófát. A fizukai túlélés még talán megy is, ám lelkük folyamatosan torzul. Egy férfi a saját árnyékának hiszi önmagát. Egy pszichiáter pszichiátriai betegként gondol magára, s követeli,hogy szerezzenek neki pszichiátert. A mesterséges intelligencia kísérletet sem tesz arra,hogy a meggyengült valóságérzékű emberek meggyógyuljanak. Sőt...De vajon meddig működhet és létezhet olyan közösség, melynek tagjai lelkileg sérültek? Leena Krohn voktaképpen történelmi regényt írt. Tudtára adta