Könyvekről mindenkinek

 Charles Handy (1932-) ír társadalomfilozófus paradigmaváltó könyve a modern társadalmak megújulási lehetőségeiről, valamint az emberi felelősség kérdésről szól. Az alábbi rövid könyvajánlóban kiemelünk néhány, általam fontosabbanak tartott gondolatot ebből a rendkívül összetett tartalmaú, mégis:közérthető nyelven megírt könyvből. Hogy aztán egy társadalomfilozófiáról szóló könyv mennyire kell, hogy cselekvésre sarkalljon, azon már lehet vitatkozni.  Handy rámutat a modern demokráciák egyik sajátosságára: ahogy írja, a változás üteme " a jégkorszakhoz hasonlítható", nemzedékekben mérhető. Ha belegondolunk a közelmúlt nagy társadalmi változásaiba, akkor teljes mértékig igazat adhatunk Handynek. Gondoljunk bele pl. olyan kérdésekbe, mint az urbanizáció! Nem pár év alatt ment végbe kellett hozzá két generáció. Handy arról is említést tesz, hogy a demokratikusan választott politikusok csak akkor változtatnak valamin, ha úgy vélik, ez a változás találkozni fog a közvélemény többsé

 Li Kaj-Fu korábban olyan neves cégek felső vezetésében dolgozott, mint például a Microsoft, a Google. Jelenleg ő a Világgazdasági Fórum Mesterséges Intelligncia Tanácsának társelnöke. Csen Csiu-Fan kiváló sci-fi író, a Kínai Science Fiction Világszövetség elnöke. A tudós, a technológiai fejlesztő és az író kiváló összmunkája a Mesterséges Intelligencia 2041. Tíz vízió az ember és a technológia kapcsolatáról című könyv. Szerkezeti felépítése is különleges:egy sci-fi történet után- mely történet középpontjában természetesen a Mesterséges Intelligencia áll- következik az adott történethez kapcsolódó háttér-tudásanyag. Nagyon új szemléletű ez a kiváló könyv, kitágítja az Olvasó gondolkodásának határait. Néhány szubjektyv megjegyzést fűznék a könyvhöz, elsősorban arról, számomra milyen újdonságokkal szolgált a könyv, nekem, mint Olvasónak, milyen új élményeket, paradigmákat teremtett.  A Bevezetőből röviden képet kapunk a Mesterséges Intelligencia történetéből. Li Kaj-Fu négy fejlődési fáz

 Olyan civilizációban élünk, mely lassan feléli tartalékait, visszafordíthatatlanná tesz bizonyos káros folyamatokat. Közben mi magunk is szépen feléljük magunkat. Túl sokat akarunk, nem hagyunk magunknak elég időt, nem tudunk jól dönteni. ritkán gondolkodunk azon, mit szeretnnk kezdeni az életünkkel.  Greg McKeown könyve ebben a gondolkodásban segít bennünket. Greg szerint a fő probléma az, hogy túl sokat akarunk, és a világ is túl sokat követel tőlünk,ezáltal sérül az ember, sérül a minőség. Hogy mit is gondol a Szerző erről a bonyolult, 21. századi világról, az leginkább a 36-37.oldalon található szövegrészből derül ki. Éppen ezért e könyvajánlóban erről a gondolatsorról szeretnénk írni.  A káros hatások már az iskolában kezdődnek. Greg McKeown szerint be kell fejezni az unos-untalan való gépies ismétléseket,olyan projekteken kell dolgozni, melyek fejlesztik a diákok képességeit. Megfelelő jövőképet kell vetíteni a srácok elé, hogy tisztában legyenek azzal, mit is akarnak kezdeni az

 Halász Gábor és Fazekas Ágnes könyve különleges, talán azt is mondhatom: egyedülálló a hazai pedagógiai szakridalomban. Nemcsakhogy beszámol három kontinens pedagógiai-tanulás- és tanításmódszertani újításairól, hanem teszi mindezt regényes formában,úgy, hogy akár egy elsőéves egyetemi hallgató számára is élvezhető a mű stílusa.Azt szeretném, ha a magyarországi iskolák minél többet átvennének az itt olvasottakból- de nem kritika nélkül, majom módjára máslva, hanem adaptálva a hazai viszonyokhoz. Az alábbi igen rövid könyvajánlóban nincs mód arra, hogy fejezetről fejezetre, valamennyi pedagógiai innovációt végignézzük, inkább csak azokról szólnék egy-két mondatot, melyek megfogtak, megragadtak, s amelyekről, úgy vélem,átültethetőők a magyar valóságba.  1. Ami leginkább megérintette a lelkemet, az a fukusimai példa. A 2011-es természeti és műszaki katasztrófa után rengeteg gyerek maradt árva, félárva, illetve nagyon sok gyermekben hagyott maradandó lelki sebet a tragédia. A japán oktatá

 Nico Stehr társadalomtudós munkásságának nagy részében a tudásnak a modern társadalomban betöltött szerepét vizsgálta. A szabadság a tudás leánya című könyvében arra tesz kísérletet, hogy választ adjon arra a kérdésre:szükséges-e a sikeres demokrációhoz a tudásalapú társadalom? Milyen korreláció áll vagy éppen nem áll fenn a műveltségi szint és a társadalom demokratizálódás között? A könyv első fejezetei két irányból adnak elméleti alapozást a kérdéshez:Stehr vizsgálja a demokrácia és a tudás fogalmát. Az első oldalak a demokráciával foglalkoznak. hogyan is definiálhatjuk a modern demokráciákat, egyátalán: hány demokrácia van ma világon? Igaz-e az az állítás, hogy csak a demokráciák képesek szabadságot adni a polgárnak? Mi az összefüggés liberalizmus, libertarianizmus és demokrácia között?Mit jelent az konkrétan, hogy az állampolgárok részt vesznek a döntéshozatali folyamatokban? Igazuk van-e azoknak az elitistáknak, akik szerint nem mindig jó, hogy a társadalom minden rétege ( példáu

 A Pártmunkások kézikönyvét elsősorban azoknak a fiatal történészeknek,kutatóknak,tanároknak ajánljuk,akik szeretnének megismerkedni a Kádár-korszak történelmével. A kézikönyvben mindaz megtalálható,amit az akkori kommunista hatalom egy MSZMP-tagtól elvárt-legalábbis papíron. Az már külön tanulmány témája lehetne,hogy a kézikönyvben leírtak hogyan működtek a Kádár-korszak Magyarországának mindennapi gyakorlatában... Megtudhatjuk, mi az a pártalapszervezet, kinek vagy kiknek a kezdeményezésére alakulthott ilyen, mit jelent a nyitott és zárt alapszervezet. Részletes képet kapunk az alapszervezet hierarchiájáról, kinek mi a feladata, mit csinál ( illetve sok esetben: mit kellett volna csinálnia) például egy MSZMP-titkárnak. Megismerjük a párttaggyűlés szerepét, keményen szájba rágja a könyv, hogyan kell ismertetni az országos párthatározatokat. Mivel Magyarországon, legalábbis a Szerkesztők szerint, szocialista demokrácia van, a tagságot már a taggyűlés szervezésébe be kell vonni. A napir

 A könyv alcíme:Okoscégek a holnap munkavállalóiért A 21.században minden cég számára a működését érintő egyik legnagyobb kihívás: megtalálni a megfelelően képzett és lojális munkaerőt. Az egyes poziciók egyre több szellemi tevékenységet követelnek, a gazdasági élet kihívásai új és új készségeket követelnek meg a munkavállalóktól- a munkaadóktól pedig azt, hogy észrevegyék munkavállalóik akár legelképesztőbb készségeit is. Deanna Mulligan, amerikai biztosítási szakértő, vezérigazgató és Greg Shaw A munka jövője című könyvükben gyakorlati tanácsokat ad cégvezetőknek, HR-menedzsereknek, hogyan fejlesszék már meglévő munkatársaik készségeit, illetve hogyan találjanak rá/ neveljék ki maguk azokat az embereket, akikre a jövőben bizonyos pozíciók betöltéséhez szükségük lesz.  Deanna Mulligan a legfontosabbnak a képzési hiányosságok pótlását tartja. Szerinte ezek a hiányosságok a következők: 1. Nincs elég jól képzett munkaerő 2.Az iskolák nem elég gyakorlatiasak, tananyaguk túlzottan elméleti

 A könyv alcíme:Embernek lenni a mesterséges intelligencia korában Max Tegmark svéd-amerikai fizikus, mesterséges intelligencia-kutató, arra a kérdésre keresi a választ kitűnő könyvében, hogy milyen jövő vár az emberiségre a mesterséges intelligencia korában. Végkövetkezetése optimista, nem is alaptalanul azt állítja, létezik " jó" MI, azaz az ember nem veszti el kontrollját az általa létrehozott új entitás felett.  Az Élet 3.0 című könyvben Tegmark először is felvázol egy fiktív, rosszul végződő forgatókönyvet a mesterséges intelligenciáról. Ebben az MI gyakorlatilag átveszi az uralmat az univerzum felett, replikálja magát, végül az egész civilizáció különböző mesterséges intelligenciák összecsapásává változik. Aztán, immár a valóság mezejére visszaereszkedve, Szerző a téma megértéséhez szükséges legfontosabb fogalmakat tisztázza: általános mesterséges intelligencia, tudat( ez a pszichológia és pszichiátria egyik legnehezebben definiálható fogalma), célorientált viselkedés,

Ez a könyv, pontosabban: oktatási célokra használt füzet, apró, de releváns válogatás a 19.század végének- huszadik század elejének magyar novellisztikájából. Amit Gozsdu, Petelei és Bródy novelláiról összefoglalóan elmondhatunk, az az, hogy a témák, a jellemábrázolás jócskán fölötte áll az európai színvonalnak- a nyelv, az igazi irodalmi nyelv viszont még nincs meg. Egy mulatságos példa erre a " farkallott" szó, az uradalom odafarkallott xy birtokára, azaz az uradalom vége szinte beleéért a kisbirtokba. Szóval, ez még nem a Nyugat korának nyelvállapota... Gozsdu Elektől leginkább a Mea culpa című novella ragadott meg. Egy fizikailag meglehetősen erős,ámde indulatos természetű mérnökember agyba-főbe ver egy orvvadászt, egyetlen lelőtt nyúl miatt. Kelemen Pétert börtönre ítélik, de olyan erős, hogy izomból szétszakítja a bilincset. Ha kettőt tesznek rá akkor mindkettőt szétszakítja. Ráadásul még szemtelen is, úgyhogy megböjtöltetik, de semmi sem használ. Aztán a végén Keleme

Naponta látjuk, naponta tapasztaljuk-úgy érezzük, nem tehetünk ellene semmit. Anthony B.Atkinson könyve pontosan azt próbálja megértetni, hogy igenis tehetünk. A fejlett világnak nem kell abba belenyugodnia, hogy egyenlőtlenségek uralják mind a globális társadalmat, mind pedig az egyes országok belső társadalmi szerkezetét. Már a fejlett világ országai között is hatalmasak a jövedelmi különbségek, a munkabérek közötti különbségek, a lakhatási viszonyok közötti különbségek illetve a tudásbeli különbségek. Anthony Atkinson szerint fel kell lépni ez ellen, mert ha nem tesszük, akkor a tönkrejutó vesztesek magukkal rántják a győzteseket- vagy magukat győztesnek érzőket- is. De mit tehetünk ez ellen? Atkinson szerint az alábbiakat: 1. Biztosítani kell a lemaradók számára a lehetőséget, hogy hozzáférjenek a fejlett technológiához. 2. A legszegényebb rétegeket fel kell tőkésíteni, lehetővé kell tenni, hogy elinduljanak az életben. 3. A lemaradók foglalkoztatását biztosítani kell. 4. Ki

Milyen lesz a mai fiatalok jövője? Ez a kérdés mindenkit izgat, éppen ezért sok önyv jelent meg az utóbbi időben erről a témáról. Nemes Orsolya: Generációs mítoszok. Hogyan készüljünk fel a jövő kihívásaira? című munkája az egyik legátfogóbb. Szól a felnőtté válásról, a globális éghajlatváltozásról ( Szerző azon a véleményen van, hogy ez igenis létezik és tenni kell ellene), a munkaerőpiac beláthatatlan változásairól, az ingyenes alapjövedelem kérdéseiről, az úgynevezett techno-utópiáról, illetve arról, hogyan kellene az oktatást megváltoztatni ahhoz, hogy megfelejen a 21. század kihívásainak. Nagyon szimpatikus, hogy Nemes Orsolya egy-egy kérdés tárgyalásánál a pro és kontra álláspontot is bemutatja- igen fontosnak találtam ezt például az ingyenes, minden állampolgának járó alapjövedelmmel kapcsolatban. De ami legjobban megragadott a Generációs mítoszok című könyvben, az az, hogy Nemes Orsolya azt vallja: ma már nincsenek olyan értelemben generációk, mint a hatvanas években. gondo

Li Kuan Ju Szingapúr miniszterelnöke ( egyesek szerint diktátora) volt, akinek regnálása alatt lett független állam Szingapúr, és kúszott fel a nemzetközi ranglétrán- ahogy a könyv címe is mondja: a harmadik világból az elsőbe. Megtudhatjuk, hogy a korábbi brit gyarmat hogyan vívta ki függetlenségét- Szerző interpretációjában önkéntes lemondásról van szó, azt gondolom, ezzel sok történész vitatkozna-, hogyan épített fel önálló haderőt ( nem kis részben Izrael segítségével), hogy alapított ipart egy korábbi mocsárvidéken, miképpen oldotta meg a felsőfokú oktatás kérdését, hogyan tette Szingapúrt nemcsak Ázsia, de a világ egyik jelentős pénzügyi központjává ( a szingapúri tőzsde adatait mindenhol figyelik). különösen sok szó esik a maláj, az indonéz nacionalizmusól illetve az iszlám szerepéről ( Szingapúr lakosságának nagy része buddhista). A legnagyobb eredménye a kis ázsiai országnak az, hogy tudott paradigmát váltani:amikor az 1980-as években nyilvánvalóvá vált, hogy az It üzletág l

Richard Susskind és Daniel Susskind könyve arról szól, hgyan alakul az egyes szakmák helyzete a 21. században. A Susskind szerzőpáros koncepciója szerint a jelenlegi szakmák vagy megszűnnek, vagy átalakulnak, a technológiai fejlődés miatt. Az átalakulás vált valóra. Az egyes értelmiségi szakmák nem szűntek meg. Ugyanúgy szükség van orovsokra, ügyvédekre, tanárokra, újságírókra, mint a 20. században, csak éppen ezekenek a munkáknak a jellege változott meg. Van olyan orvos, aki kizárólag tanácsadással foglalkozik. Van olyan ügyvéd, aki kizárólag e-mailban érintkezik ügyfeleivel. A társadalom annyiban konvencionális maradt, hogy igényt tart a képzettségre és a szaktudásra. Persze, akadnak kóklerek, akik öthónapos gyorstalpaló elvégzése után már kész és sikeres természetgyógyászként exponálják magukat, de azért egy város mindig tudja, kik a jó ügyvédei, melyik orvossal érdemes magad megműttetni, hová érdemes iskolába járatni a gyereket. Kijelenthetjük, hogy a társadalmi szokásarendszer-

A Polónyi-Tímár szerzőpáros könyve 2001-ben jelent meg, de mondanivalója- sajnos- mai napig aktuális. Íme, a A Tudásgyár vagy papírgyár című könyv legfontosabb következtetései: - A mindenkori magyar oktatáspolitika folyamatosan emlegeti a minőségi fejlesztés fontosságát. Ennek ellenére inkább mennyiségi fejlesztés folyik. - Hazánk alapos lemaradásban van az európai országokhoz képest az oktatási költségvetés GDP-arányosságát illetően. - Az általános iskola nem adja meg a megfelelő tudást, a diákok ismeretei nincsenek megalapozva. - Az oktatáspolitikát eluralták a közhelyek. Például: Magyarország lemaradt a felsőoktatás fejlesztése terén.Holott éppen a felsőoktatás jár legközelebb az európai élvonalhoz. Nagyon tanulságosak a könyv végén szereplő táblázatok, diagramok. Például: Az oktatásra fordított költségvetési támogatás a GDP százalékában; Nők aránya a tanári pályán; pedagógusképzésre jelentkezettek száma és a felvettek száma Magyarországon ( kirívóan alacsonyan jelentkeznek

Manapság nagyon nagy szükség van kreativitásról szóló könyvekre, különösen olyanokra, melyek a fiatalabb korosztályokat is megcélozzák. A magyar oktatási rendszer, az állami suli még manapság is túlzottan normatív, informatív, a gyerekek kevésszer kerülnek olyan szituációkba, mely során problémákat kell megoldaniuk. Az iskola végeztével viszont szembesülnek a munkaerőpiac azon elvárásával, miszerint problémamegoldó szakembereket keresnek. Ráadásul az internet sem használt a fiatalok kreativitásának: készen kapott megoldások közül kell választaniuk-ha kell egyáltalán. Kaszás György: Kreativitássuli című könyvének alapkoncepciója az, hogy a kreativitás fejleszthető. Fejleszthető odafigyeléssel, a szülő együttműködésével, de mindenekelőtt: feladatokkal, játékos problémamegoldással. Számtalan feladatot tartalmaz a könyv, nekem a legjobban az tetszett, hogy hogyan old meg egy tárgy egy világproblémát...Aki végigcsinálja ezeket a feladatokat, elolvassa a magyarázatokat, elindul azon az úto

A Valóság folyóirat, Magyarország egyik legrégebbi periodikája, 2017/11. számában nem túl rózsás képet fest a világ jövőjéről. Tóth I. János: A Demográfiai fórumtól a Családok Világtalálkozójáig című írása tragikus képet rajzol az európai országok demográfiai viszonyairól. Az idősek szinte mindenhol többen vannak, mint a fiatalok, a reprodukivitási arányszám sehol nem éri el a 2,1-et. a cikk Szerzője, nagyon helyesen amellett érvel, hogy a gyermeknemzésre képes heteroszexuális pároknak minden segítséget meg kell adni a gyermekneveléshez, míg a homoszexuális párokat nem szabad a házasság szentségében részesíteni. Nagyon karakán, konzervatívnak számító vélemény egy liberális világban- de igaz, helyes, és követendő. Nagyon elgondolkodtató Faragó Péternek a fenntarthatóságról szóló tanulmánya, mely egyben fogalom-újraértelmezés is. A legtöbben a fenntarthatóság fogalmát kizárólag a környezetvédelemmel kapcsolatban alkalmazzuk, míg Faragó a társadalmi élet minden területére, így az oktatás

Nagyon nagy örömmel fogadtam ezt a könyvet. Obádovics J. Gyula a magyar matematika élő legendája, hihetelneül innovatív ember- és, mint kiderül, remek író. Az életem.Hiszek a végtelenben című könyv a tudósok önéletírásai közül magasan kiemelkedik. mind tartalmilag, mind pedig stílusában. Olvashatunk a bajai gyermekévekről, a messzi ősökről, a bunyevácok történelméről, az egyetemi évekről ( többek között egy vizsgáról a legendás Riesz professzornál), az ötvenes évek fiatal értelmiségének alkatáról,valamint a rengeteg harcról, bürokrácia elleni, sokszor esélytelennek tűnő küzdelemről, melyet Obádovics J. Gyula a magyarországi matematika felső- és középiskolai oktatás érdekében tett. Az eslők között volt, aki felismerte a számítástechnika jelentőségét, azt, hogy az új világ behatol az emberek mindennapi életébe is. De- és ez talán a legnagyobb tett- könyvünk Szerzője mindvégig megmaradt matematikusnak, elméletet és gyakorlatot egyensúlyban tartva haladt a tudományos pályán. Voltak, akik

A The Economist stábja, Andrea Burgess és társai, nagyon jó kis statisztikai kiadványt állítottak össze a globális helyzetről. A statisztika jó, a statisztika kell, mert a számok vezetnek el bennünket a valósághoz, nem pedig a manipulált vélemények és régesrég bukott ideológiák új köntösbe öltöztetése. A világ számokban 2013. című kötet tragikus képet fest Európa demográfiai jövőjéről. A leggyorsabban növekvő népességű országok sorában nincs egyetlen európai sem- az első 50 között!! Az afrikai, ázsiai, főleg iszlám népességű országokban viszont szépen, egyenletesen nő a népesség, ki lehet találni, hogy ennek mi lesz a következménye...Illetve. már mi a következménye. Európa más területeken is tragikus helyzetben van. Nézzük például az " Oktatási kiadások a GDP %-ában című táblázatot! Meglepő rangsor: 1. Kelet- Timor,ahol a GDP 14 százalékát költik oktatásra, ők tudják, mi a jó 2. Kuba 3. Lesotho ( Dél-Afrikában van) 4. Burundi  5. Moldova 6. Maldív-szigetek 7. Dzsibuti 8. Namíbia