Könyvekről mindenkinek

 A 21.században él és virágzik az irodalom! Hiába cikkeznek egyre többet arról, hogy egyre kevesebbet olvasunk ( ami, sajnos, igaz), a magyar irodalom számtalan remekművet termelt ki 2000 és 2017 között. Ezt bizonyítja a Bíró Gergely által szerkesztett A századelől novellái című kötet is.  Nagyon sokoldalú, tematikailag, műfajilag, stilisztikailag szinte minden lehetőséget kiaknázó novella- antológia ez: voltaképpen meta- antológia, hiszen a Magyar Napló által évente megjelentett novella-antológiákból válogatott Bíró Gergely, kiváló szerkesztői érzékkel. E rövid könyvajánlóban ( mely voltaképpen méltatlan is magához a műhöz, mely 650 oldalas, tehát magának az ajánlónak is illene több oldal terjedelmet kitennie- néhány remekművet kiemelek a sokból. Az Olvasó pedig, miután elolvasta A századelő novelláit, szintén kiválaszthatja a maga kedvenceit.  Nagyon egységes, kerek, humortól sem alkotás Ács Margit: Muki című elbeszélése. Egy idős hölgy utazik a villamoson, felrémlenek benne kislányk

 Dragomán György, szokásához híven, kitűnő könyvet írt, irodalmi szakácskönyvet,ez bizony ritkaság a magyar irodalomban,mert errefelé félünk a műnemi-műfaji-stílusbeli keveredéstől, azt hisszük, hogyha A finom és B is finom, akkor AB vagy A+B már csak undorító lehet. Valahogy ezt nevelték belénk. Irodalmunk is ilyen: egyöntetű.Az író már a mű elején tudatosítja Kedves Olvasóiban, hogy milyen könyvet vett vagy kölcsönzött a könyvtárból. Az ilyen laza szerkezetű,vegyes műfajú és hangvételű könyveket még nehezen szokja a magyar, pedig igencsak ízletes,aromás módja ez az irodalomnak. Az Adjuk meg a módját! olvasása közben rengeteg dolog jutott eszembe, ebben a könyvajánlóban ezek közül osztanék meg néhányat a Kedves Látogatókkal. Íme! 1. Nagyon nehéz olyan dolgokról írni, melyek a közelünkben vannak. Az emberi fantázia úgy lett hajdan megalkotva, hogy induljon ki abból a tesből, melybe záratott, aztán szárnyaljon, hidaljon át kontinenseket, járja be a kontinenst, az egész Földet, az Univer

 Dragomán György megalkotta a 21.század magyar novellairodalmának ikonikus kötetét. A rendkívül változatos, különlegesen eredeti meseszövéssel írt történeteket a zene kapcsolja egybe.  Hogy milyen zene? Mindenféle zene. Találkozunk itt a halálos betegen utolsó nagy számát előadni készülő pop-énekesnővel.Átérezhetjük egy nagypapának és unokájának bensőséges kapcsolatát, midőn a két érdemes férfiú mindenre bátor oroszlánkórust alkot. Csodálatos a rendhagyó karácsonyi szaloncukor-készítésről szóló történet, bár igazán csak az érti meg, aki élt vagy járt a Ceaucescu-korszak Romániájában. A szánkhoz kapjuk a kezünket, amikor megtudjuk, miért is mászik fel a kiskamasz fiú a tűzoltólétrán. Nem igazán értjük, nagypapa miért nem bírja az elektromos készülékeket, miért csak a gramofont szereti. Elgondolkodunk azon, vajon mit tennénk a balsors sujtotta Olga néni helyében. Szóval, megfognak a történetek, belénk ívódnak, vagy bennünk maradnak, vagy előbújnak máshol, más formában. Magasszintű irodal

(Alcím:Szabadulástörténetek.A cím a könyvborítón kisbetűvel írva!) Dragomán György:a magyar irodalom egyik zsenije ( szerencsénkre, van belőlük sok...). Minden könyve kiemelkedik a bőséges irodalmi termésből. Fénylik. Még akkor is, ha a művek hangulata olykor sötét. Rendszerújra című könyvében új magasságokba emeli a modern ( és nem posztmodern!) magyar novellisztikát. Irodalomtudósok feladata lesz, hogy megállapítsák a Dragomán-novellák előzményeit, stilisztikáját, hatástörténetét. Én most csak néhány állítást fogalmaznék meg. Választ arra kérdésre:miért olyan jó prózaíró Dragomán György? 1. Nem szégyell tanulni és a tanultakat továbbfejleszteni 2. Nem szégyell teljesen eredeti lenni. 3. Törődik az Olvasóval. A történet mindig érthető, még akkor is, ha teljesen abszurd. Meg sem fordul a befogadó fejében, hogy az, ott, lehetne másképp is. 4. Nagyon érdekes realizmus és absztrakció viszonya a Rendszerújra novelláiban. A helyzet általában abszurd ( pl.Rámen: egy állítólagos időuta