Könyvekről mindenkinek

Vajon emberek írták a Bibliát a hagyományból táplálkozva, vagy emberek írták, a Szentlélek vezetése által? Ez a kérdés is felmerül ebben a rendkívüli, hazánkban eddig ismeretlen szemlélet jegyében fogant könyvben. Kai Michel és Karel von Schaik egy rendkívüli tudományos vállalkozásba kezdtek. Antropológiai szempontból olvasták végig a Könyvek Könyvét. Ez bizonyára sok hívő szemében istenellenesenek tűnhet- ám Michel és Schaik egyételműen kijelentik Az ember három természete című könyvükben, hogy ők agnosztikusok, illetve ateisták. Ők tudósok, akik a Biblián keresztül szeretnéknek rávilágítani az ember három természetére. Az első természet az úgynevezett intuitív természet. Szeretünk enni.Szeretjük a szépet. Szeretünk közösségben lenni. Szeretjük, ha szeretnek. A második természet az úgynevezett kulturális természet. Köszönni illik az idősebbnek. Szeretjük, ha a dolgok igazságosan alakulnak. Nem esszük meg a kutyát. A harmadik természet a racionális természet. Ha több pénzem van,

Sokan hisszük azt, hogy a zsidó humor, az valami ezoterikus, csak a beavatottak számára érthető kulturális közlésforma. A Bombajó zsidóviccek című könyv bebizonyítja nekünk, hogy ez nem igaz. Kohn és Grün uraknak, valamint az azóta már a teljes magyar kultúrába " átnemesedett" Mórickának ugyanazok fájnak az életben, mint a nemzsidóknak: kevés a pénz, rossz az anyós, veszekszik a feleség, a politikusok hülyék meg ilyesmi. Van ezekben a zsidóviccekben valami fanyar, önironikus, ez teszi őket a nemzsidók ( gójok) számára is élvezhetővé. A könyvet amúgy minden jó- és rosszkedvű embernek ajánljuk, a Szerkesztőről csak annyit lehet tudni, hogy bizonyos L.imi, kiadás éve nincs feltüntetve ( elvégre a jó humor időtlen), a Kiadó pedig a Glória Könyvkiadó, Debrecen. Jó szórakozást! Ezek tényleg bombajó zsidóviccek Nekem a Móricka magyarázkodik az apja előtt...vicc tetszett a legjobban. akkora öngúny van benne. A közéleti viccek közül pedig az utolsó oldalról ajánlom a lovas-marh

Háy János költőként, prózaíróként, drámaíróként ismert a magyar Olvasóközönség előtt. Ország, város, fiú, lány című könyve esszékötet, a magyar esszé legjobb hagyományait folytatva. Utazásokról, közéletről, hazáról családról szóló írások ezek. Háy János azt kutatja, hogyan vélekedünk mi, közép-európaiak egymásról és a világ más régióiról. Véleményem szerint a legjobb, legszínvonalasabb "töprengést" Svájc esetében követte el a Szerző. Svájc az az ország, ahová minden magyar vágyik- de valahogy mégse vágyik. Lengyelországba minden magyar vágyik, de felvállaltan vágyik, sőt, van, aki haza se jönne. Nagyon tetszik a 127-128.oldalon olvasható szövegrész: két oldalban megfogalmazott látlelet a mai Európáról, annak kulturális sekélyességéről.Háy János mondatain valami féltve szeretés uralkodik, mintha egy apa szeretné utolérni elbitangolt gyermekét.Ez a gyermek persze rendkívül összetett és bonyolult jellem, többféle kulturális-történelmi rétegből áll össze. Így szeretetreméltó.

Mocsáry Lajos: A magyar társasélet című könyve a 19. század közepén jelent meg. Mocsáry- akit a nemzetiségi kérdés szakértőjeként tart számon a történelem, pedig sokoldalú elméleti-publicisztikai munkásságot fejtett ki- arra vállalkozott, hogy jóval a szociológia tudományának megszületése előtt átfogó képet adjon kora Magyarországának társadalmáról, külön kiemelve az elit szerepét. Milyennek is ábrázolja Mocsáry az önkényuralom korszakának magyar társadalmát? Hát, mi tagadás, nem éppen pozitív színben tünteti azt fel. Különösen a nemesség és a nagypolgárság kapcsán említ a Szerző negatív, sokszor elfogult hangnemű dolgokat. Az arisztokrácia szerinte összeolvadt a sznob nagypolgársággal, mert szüksége volt pénzre, miután iparból és kereskedelemből nem tudott megélni. Az elit műveltsége egyáltalán nem nevezhető nemzetinek: miközben politikailag erős németellenesség, kulturálisan igen erőteljes német orientáció figyelhető meg. A gyerekeiket is szívesebben járatják német iskolába. A k