Könyvekről mindenkinek

Józsa Márta könyve gyerekekről szól, mégis, inkább felnőtteknek ajánljuk. Az Amíg a nagymami megkerül keresések és nem-találások története. A töredékekből egésszé alakuló, közhelyesen posztmodernnek is nevezhető próza egy kolozsvári család történetét- illetve: történeteinek egyikét- mondja el, a gyerek szemszögéből. A kulcsszavak: megalázottság, állandó identitáskeresés, értetlenség. Kolozsváron románul kell tanulni. A gyerekeket folyton megszégyenítik. Sokszor az emberség legelemibb szabályaival sincsenek tisztában az uralkodó pozícióban lévő felnőttek. A családon belül is vannak problémák. A szeretet már csak nyomokban érezhető. Józsa Márta a kisebbségi lét rapszódiáját írta meg. Az már a magyar irodalmi közízlésre jellemző ( figyelem:rövidke hatás- és befogadástörténet következik!), hogy könyvét igyekeztek agyonhallgatni. Merthogy nemzeti sorskérdésekről senki se beszéljen posztmodernül. Csak klasszikusan szépen, lineáris történetmeséléssel, dualista valóságszemlélettel. Jókaisan

Mi, " anyaországi" magyarok, még rendszerváltás után harminc évvel is hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy aki erdélyi, annak valami másféle nemzettudata van, furcsa kincseket dugdos a szatyrában, és ha megszólal, már az első névelőnél halljuk a Kárpátokat muzsikálni. Szívüknek van színe és visszája. Éppen Aniszi Kálmán könyve bizonyítja be, hogy ezzel a rossz értelemben tradicionalista "erdélyimagyar" képpel le kell számolnunk. Mert aki erdélyi és magyar, ugyanúgy a nulláról indul, mint mindenki más. Szellemi életét végsősoron mindenki maga alakítja, bár nem árt, ha jó örökséget kap ( nem mindegy, mi esik a fejedre, ha nekimégy a szekrénynek: vodkásüveg vagy a Jókai-összes...). Az erdélyi magyar embernek ugyanúgy meg kell küzdenie nemzettudata kialakításáért, mint bármely nemzet bármely fiának. Mert az erdélyi magyar is ugyanúgy látja a dolgok színét és visszáját, mint bármely nemzet bármely fia. Csak akkor vagyunk különlegesek, ha megdolgozunk érte. Aniszi Józse