Csák Gyula:A legnagyobb sűrűség közepe
Az 1970-es évek végén a magyar irodalomtörténet új fordulatot vett. A korábban megszokott hurráoptimista próza helyett megjelentek azok a regények,melyek a kor társadalmi problémáiról szóltak,kendőzetlenül,de politikai felhangok nélkül. Részben ebbe a vonulatba illeszkedik Csák Gyula A legnagyobb sűrűség közepe című kisregénye is. Az 1979-ben megjelent könyv a szülő-gyermek viszony problémát tárgyalja,brutális őszinteséggel. A főhős,Sadeczky mérnök,egyre kevésbé bír alkoholista apjával. Az öreg nem akar állami intézetbe menni,viszont magát is egyre kevésbé képes ellátni,a nő pedig,aki vele,él,inkább csak a pénzég pazarolja. Sadeczky szerint apja nem volt jó apa,ezért aztán nem is veszi rossz néven,mikor felesége közli:nem szeretné,ha apósa odaköltözne hozzájuk. A patthelyzetet egy körzeti orvosnő oldja fel,aki legalább arra ráveszi a mérnököt,hogy együtt látogassák meg apját. Sadeczky eleinte csak azért tart a doktornővel,nehogy rossz gyermek képében tűnjön fel. Ám aztán apa és fia