Könyvekről mindenkinek

 A könyv alcíme:Közelítések Szabó Magda karriertörténetéhez. Régen olvastam ekkora élvezettel irodalomtörténeti művet. Soltész Márton könyvében túllépi a műfaj megszokott kereteit és elgondolkodtatja az Olvasót olyasmikről,melyek túlmutatnak a szűk értelemben vett irodalom határain. E rövid könyvajánlóban szeretnék néhány gondolatot megosztani a Kedves Látogatókkal,melyek az Önmaga hőse és áldozata című könyv olvasásakor ébredtek bennem. 1. Szeretem Szabó Magda könyveit. Kedvenceim a Katalin utca,az Ókút és a Régimódi történet.  2. Soltész Márton könyvét nagyon jónak tartom,élvezettel olvastam. 3. Nagyon bátor és szókimondó a Bevezetésnek aton része,mely az irodalomtudomány/irodalomtörténet kérdését tárgyalja. Jómagam az 1990-es években jártam irodalom szakra,s tapasztalnom kellett,hogy az egyetemi oktatásban túltolták a szövegközpontú műértelmezést. A szöveget,mint olyat,függetlenítették a kontextustól,levegőben lebegő angyalt dekonstruáltak belőle. És ezt elnevezték korszerű...

 Ekler Dezső építész,számos köz-és magánépület tervezője. Amint az az Ember és háza című könyvből kiderül,az építészetet nem pusztán mesterségként,hanem komoly környezetalakító tényezőként értelmezi. Filozófiai hátteret ad magas szintű szakmai tevékenységéhez. Olyan nevekkel találkozunk e könyvben,mint José Luis Borges vagy éppen Hamvas Béla. És olyan dolgokon gondolkodhatunk,mint hogy mi a fal és mi a célja,vagy éppen arról,hogy mit nevezünk térnek,milyen fajtái vannak,stb. Tágabb kontextusban látjuk a világot,az építészetből kiindulva. Ekler Dezső nem kedveli korunk szellemét. Szerinte a modern ember elszakadt természetes környezetétől,nem találja helyét,szerepét a világban,ezért a fogyasztásba menekül,fogyasztói társadalmat hoz létre. Mindeközben minden korábbinál nagyobb mértékben károsítja környezetét:kivágja a fákat akkor is,ha nem muszáj,olyan szennyezetté teszi a levegőt,hogy a gyerekek számára életveszélyessé válik. Organikus,szerves kapcsolatokon alapuló társadalom helyet...

 Hahner Péter megírta a francia forradalom és a francia 19.század történetét, méghozzá a korszak két jellegzetes szereplőjének, Fouchénak és Talleyrandnak életrajzán keresztül. Az eredmény:a magyar történetírás mesterműve, egy nemzetközi szinten is kiemelkedő monográfia. Minden történész és történészhallgató számára kötelezővé tenném- csak hát, persze, ez nem rajtam múlik. Az alábbi könyvajánlóban néhány- általam fontosnak tartott- észrevételt fűznék ehhez a kitűnő színvonalú és terjedelmileg sem elhanyagolható műhöz, hogy ezzel is kedvet csináljak az Olvasónak ahhoz, hogy a manapság hatalmasra nőtt könyvtári polcokról éppen ezt a kötetet vegye le.  1. Mindenekelőtt:nagyon jó dolognak tartom ezt a kontextusba helyezett, mégis életrajzi szemléletű történetírást. Talán ez lehet a politikatörténetírás jövője. Pl. megírni az amerikai függetlenségi háború történetét George Washington szempontjából, vagy a Szovjetunió történetét Molotov életrajzán keresztül, vagy- ne álljak le az öt...