Könyvekről mindenkinek

 A cím eredetijében a " fátyol" szó előtt és után egy-egy aposztróf található. Az igazán népszerű és színvonalas magyar dráma a reformkorban született. Az 1820-as-30-as években vették maguknak a bátorságot a kor vezetői alkotói és elkezdtek magyar nyelvű színpadi műveket írni- mégpedig azért, mert a nyelvújító mozgalomnak köszönhatően ekkorra vált a magyar nyelv alkalmassá arra, hogy kőszinházi darabok " eszközévé" váljon, profitorientált színházak népszerű- vagy annak tűnő- színdarabokat írjanak ezen a nyelven. Már korábban is volt hagyománya hazánkban a drámai műfajoknak ( pl. iskoladrámák), de ezek csak szűkebb közönséghez jutottak el. Amikor a 19.század első felének nagyjai kezdtek drámákat írni, akkor jött el a magyar színházi kultúra fellendülése. Vörösmarty Mihály: A fátyol hangjai című műve igazi magyar komédia, abban az értelemben, ahogy az ókori görögök vagy Moliére értette a komédiát. Van itt szerelem, félreértés, jellegzetes vígjátéki karakterek, minden,...

 Oscar Wilde színművét előbb mutatták be színházban,mint ahogy könyv alakban megjelent Nagy-Britanniában,1893-ban (Ebben nincs semmi szokatlan). Wilde ekkor már elismert,befutott író,a közönség kedvence. A Lady Windermere legyezőjét is szerette a publikum,de azért nem ezt tartották(s az utókor ítélete ebben megegyezett a kortársakkal) a brit szerző legjobb művének. Az arisztokrata körökben,cselekményét tekintve mindössze alig 12 órát felölelően játszódó mű telis-tele van félreértésekkel,naivitással,tévedéssel. Mintha maga a viktoriánus társadalom inogna meg kissé...Lady Windermere,a fiatal és bájos feleség bált ad,ahová meghívja a londoni társaság számottevő alakjait. Amint készülődik az esti bálra,meglátogatja őt Berwick hercegné. Szomorú hírrel szolgál:Londonban azt beszélik,Lord Windermere megcsalja őt. Nem is akárkivel:Mrs.Elyenne-nel,aki nemrég érkezett a brit fővárosba,és roppantul rossz híre van,ugyanis-legalábbis a társasági hölgyek ezt rebesgetik-vadászik a vagyonos férfia...