Könyvekről mindenkinek

Alcím: Az ésszerűtlenség nem várt előnyei Szerintem lehetne ez is alcím:Nemcsak menedzsereknek. Dan Ariely könyve bevezet bennünket a viselkedési közgazdaságtan- hívhatjuk gazdaságpszichológiának is- rejtelmeibe. Olyan újszerű meglátásokat ad alkalmazottaknak és munkaadóknak, vezetőknek és beosztottaknak, munkájukat kedvelőknek éés munkaundorban szenvedőknek, melyek a magyar nyelvű szakirodalomban még újdonságnak számítanak. Empirikusan is bebizonyítja, hogy az irracionálisan magas ösztönzők hátrányosan hatnak az alanyra, mert szorongást idéznek elő. És mindegy, hogy az illető túlfizetett amerikai bankár, vagy alulfizetett indiai segédmunkás. Ariely könyvéből győződhetünk meg arról is, hogy a fájdalom nincs egyenes arányban az alkalmazkodással: a túl nagy megterhelés már visszafelé sül el- hogy a gazdaság nyelvére ezt átfordítsam: nem szabad a munkavállalót agyonterhelni, mert akkor rosszabbul dolgozik. Az is bebizonyosodik a Zseniálisan irracionális lapjain, hogy az emberek akko

A Haszon Magyarország vezető gazdasági magazinja, számtalan jó ötlettel szolgál gazdasági szakemberek, és hétköznapi " fogyasztók" számára is. A 2009/5. számot nemrég olvastam újra ( akkor lett trendi az elektromos kerékpár, akkoriban mondott le Oroszország az aranybányászat monopóliumáról), de igazán a Bokros Lajossal készült interjúra voltam kíváncsi. Bokros mai napig jónak tartja a Horn-kormány idején nevéhez kötött csomagot. Azt szereti abban, hogy hitelképessé tette Magyarországot. Persze, nem rossz, ha egy ország hitelképes, de hitelekre alapozni egy gazdaságot: értelmetlen, rossz dolog. A Bokros-csomag hízelgett a nemzetközi szervezeteknek, lebecsülte a magyar nép alkotóerejét, kiszolgáltatottá tette a magyar fogyasztót, mindemellett számtalan szociális juttatást megnyirbált. Ezen kívül semmi jót nem tudok róla mondani. Megkésett reakció egy interjúra...

Ez a könyv akkor jelent meg először, amikor e recenzió írója egyetemista volt. Eco könyve volt a tudományos bestseller. Tanáraink folyton ajánlgatták nekünk ezt a könyvet- legalábbis volt köztük, aki ajánlgatta- mi meg nem olvastuk el. Merthogy vagyunk mi olyan okosok és bölcsek, hogy Umberto Eco nélkül is tudjunk szakdolgozatot írni. Miért ne tudnánk ,hogyan kell bibliográfiát készíteni, vagy különválasztani a releváns szakirodalmat az irrelevánstól? És megírtuk a szakdolgozatunkat, megvédtük, államvizsgáztunk,átvettük a diplomát, és gondolkoztunk sokat az egészen...Mire volt jó az egész? Ma már, több, mint húsz év elteltével, azt gondolom, csak el kellett volna olvasni  Umberto Eco könyvét. Nem azért, mert ebből kompletten megtanul szakdogát írni még a hülye is, hanem azért, mert néhány jó ötletet biztosan adhatott volna A Rózsa neve szerzője. A bölcsességek morzsáiból aztán összeállt volna egy szeletke kenyér. Az is több, mint a semmi. A Hogyan írjunk szakdolgozatot? című könyv