Könyvekről mindenkinek

 Bárczy János (1917-1999) a 20.századi magyar irodalom egyik legérdekesebb alkotója. Nemesi családból származott,katonatisztként,méghozzá pilótaként harcolt a második világháborúban,de gépe találatot kapott,lezuhant. Bárczy János olyan súlyosan megsérült,hogy szeme világát is alig lehetett megmenteni. Később teljesen elveszítette látását,regényeinek egy részét tehát vakon írta,azaz diktálta. A balek című kisregénye-mely részben önéletrajzi ihletésű-a második világháború utáni években játszódik,a cselekmény belenyúlik az 1956-os forradalomba is. E rövid könyvajánlóban ízelétőt nyújtunk e rendkívül érdekes,mozgalmas történelmi kisregény cselekményéből,ezzel teremtve-remélhetőleg-kedvet az olvasáshoz. A fiktív cselekmény helyszíne Magyarország,idő:a második világháború végétől a Rákosi-korszakon át 1956-ig. A narrátort,aki katonatiszt,az előrenyomuló szovjet hadsereg fogságba ejti. A fogságban elviselhetetlenek a körülmények,alig van élelem,rosszak a higiéniés feltételek. A foglyok eg...

 Remekmű a kortárs irodalom végtelen tengerén. Talán szentimentális ( azért nem álromantikus) ez a metafora, de igaz.  Csikós Attila könyve egy generáció, az ötvenesek, világáról szól. Iván Barna ( mindkettő keresztnév) egy egész korosztály belső életérzéseit, derűs és szorongós perceit éli meg, miköözben, hosszú házastársi hűség után úgy dönt, kirúg egy kicsit a hámból. Az építész ( aki nem mérnöknek, hanem hangsúlyozottan művésznek tartja magát, de művészi értékű produkciót még soha volt alkalma készíteni) sorsa egy nemzedék sorsa:az 1970-es-80-as években születetteké, akik a kommunizmus bukása idején még túl fiatalok voltak ahhoz, hogy jól döntsenek.  Milyenek is vagyunk, mi, mai ötvenesek? Hát, a múltunkkal, azzal nem boldogulunk valami fényesen. Amikor főhősünk apjáról kiderül ( pontosabban nem kiderül, hanem a város mindentudó alkhoolista értelmiségije közli vele), hogy brutális katonatiszt apja amúgy besúgó is volt, akkor valami felborul hősünkben. Egyáltalán:nincs...

 Hogyan is lehetne egy humortól szétdurranó könyvet szépen, objektíven, irodalmilag, esztétikailag, marketing felől közelítve- ajánlani? Reklámozni, kedvet csinálni hozzá, hogy azt ne mondjam, hirdetni? Sehogy. Inkább öszegyűjtöttem azokat az értékes, magasröptű gondolatokat, melyek a könyv olvasása során bennem megfogalmazódtak. hogy elkerüljem a valamely eredeti gondolatom iránti részrehajlás vádját, hogy ne vádolhasson azzal a többi gondolat, hogy valamelyiküket igazságtalanul előtérbe helyezem a többiek rovására, ezért ezen gondolatokat ábécérendben közlöm. Ez ront ugyan valamit az olvasás, mint mindennapi sporttevékenység élvezetén, viszont áttekinthetőbbé teszi a szöveget, s ennél, ugyebár nincs is fontosabb ebben a mai, áttekinthetetlen, összevissza értékektől és értéktelenségektől hemzsegő korban, ami majd egy másik könyvajánló témája lesz.  Jöjjenek tehát a Bödőcs-könyv olvasása közben felmerült gondolatok, a kezdőbetű szerinti ábécérendben!  - Ez a Bödőcs! Úúú, ...

Megint elérkeztünk a magyar irodalom figyelemre alig méltatott, ámde színvonalában zseniális alkotásainak egyikéhez. Lugossy Gyula könyve igaz ihletésből fakad, ez nem megrendelésre vagy éppen puszta önmegvalósítási szándékból fakadt regény. A jövevény el akar mondani nekünk, Olvasóknak, valamit. Azt, hogy mindannyian jövevények vagyunk ezen a Földön. A regény cselekménye eléggé egyszerű- de ez is a javára válik. Áron, meglátogatja régi barátját, Ábelt, aki egy kisvárosban él, öregszik, nem tudja, hogy szerelmes-e, avagy sem, és semmi kedve sincs régi barátokkal találkozni pont most. Azért próbál jópofizni, megpróbálja felvenni azt a bizonyos társasági pózt, de ez aztán minden pillanatban lepereg róla. A jövevény lényege nem a cselekményben van. Hanem a lélekelemzésben, az álmos vidéki kisváros leírásában ( huszadik század végi Krúdy!), az apró mozzanatokban, a társadalomábrázolásban. A Kádár-korszak magyar valóságának kompley ábrázolása. Minden szürke, minden öregszik, mállik a va...

Alcím: Vezérfonál konfliktusaink megértéséhez Bevallom: többször is elolvastam ezt a könyvet. Nem vagyok abban biztos, hogy minden részét megértettem, amit viszont biztosan, az alapvetően változtatta meg a stresszel kapcsolatos szemléletemet, hozzáállásomat. Mielőtt hozzáfogtam volna Lajkó Károly könyvéhez, jómagam is, mint annyi más, pszichológiai könyveken " fabrikálódott" értelmiségi, azt gondoltam, hogy a stressz legjobb ellenszere, ha megkeressük az okát, és megpróbáljuk elmúlasztani. Ha megszűnik az ok, meg kell szűnnie a stresszes viselkedésnek is- véltem. A stresszcsökkentő viselkedés című könyv értette meg velem, hogy a viselkedéstudománynak igaza van: nem a hagyományos módon kell kezelnünk konfliktusainkat. Nem az okokat kell keresnünk. A legtöbb stresszreakció mögött ugyanis összetett okok állnak, mire ezt a szenvedő egyén elkezdi keresgélni, nyomozgatni, addigra újabb és újabb stressztünetek jelentkeznek rajta. Tehát maga az okok utáni detektív-szimatolás is...

Egy barátom egyszer azt mondta, hogy a Biblia kétezer oldal önismétlés: mindig ugyanazt a mondandót variálják. Na, hát erre bepöccentem, és ajánlottam az illetőnek Derek Prince könyveit. Hihetetlen az öregúr, olyan dolgokat bogoz ki az Igéből, amit egy egyszerű hívő talán soha életében észre sem vesz. Az őszinte, szívből fakadó hit párosul nála elképesztő kreativitással, mégsem viszi félre a Szentírást, sőt... A Szellemi konfliktus című könyvének alapgondolata az, hogy Isten és a Sátán folyamatosan küzd egymással, még napjinkban is tart ez a küzdelem. De ez a harc szellemi szinten folyik, mivel Krisztus már bebizonyította, hogy testileg képes legyőzni a kísértéseket, azaz a Sátánt, mégpedig akkor, mikor megkísértetett a pusztában a negyven nap böjt után. Ennek a szellemi harcnak módozatait taglalja Derek Prince. Segíti a hívőket abban, hogy sikerrel vívják meg a csatákat az Úr nevében. Még azt is megtudjuk, milyen szimbolikája van a Bibliában a római legionáriusnak. Lehet, hogy S...

Nagyon azt gondolom, rám férne a világirodalom újraolvasása. Az ókortól kezdve.Annyi könyvet olvas az ember az egyetemen, meg amúgy is, hogy mire a végére ér, elfelejti az elejét. Így aztán nekifogok újra a "komoly" világirodalomnak, a tényleg klasszikus könyveknek. Kivel is kezdhetném, ha nem a nagy öreggel, Homérosszal, a középiskolások rémével. A könyvtárból kivettem az Iliászt, nekifogtam olvasni. Az Iliász első énekében már ott van minden, ami emberi érzelem: harag, szánalom, irgalom, szeretet. Agamemnón és Akhilleusz haragja az ember örökös választási kényszerét fejezi ki. Lebilincselők a metaforák, költői eszközök is.Leginkább az a szövegrész indított meg, amikor is Akhilleusz könyörög édesanyjának, Thetisz tengeristennőnek. De humor is van ám e sorokban: Zeusz " két nő közé" kerül. Az istenek pedig nevetnek Héphaisztoszon. Persze, történeti értéke sem csekély az Iliásznak. Nagyon fontos forrás az archaikus kori görög társadalmat, életmódot illetően.