Bejegyzések

pedagógia címkéjű bejegyzések megjelenítése

Ranschburg Jenő:Tehetség és alkalmazkodás

 Ranschburg Jenő tanár úr :Tehetség és alkalmazkodás című könyve azzal foglalkozik, hogy milyen szocializációs különbségekkel kell szembenéznie a tehetséges ( és milyen sokféleképpen értelmezhető ez a látszólag egyszerű szó!) illetve a személyiségükben az átlagtól eltérő gyermeknek és szüleiknek. Ebben a rövid könyvajánlóban csak ízelítőt adunk abból a rendkívül változatos téma-rendszerből, mellyel a könyv foglalkozik, s nem tudtam megállni ,hogy némi személyes reflexióval ne illessem a szöveget. Magam is tehetséges gyermekként voltam számontartva,már jóval iskola előtt megtanultam olvasni, magamtól. Elöljáróban elmondom, hogy a könyv nyelvezete rendkívül közérthető, minden szülőnek, nagyszülőnek fogódzóul szolgálhat.  A legfontosabb, amit a könyv elolvastával meg kell jegyeznünk: a tehetség a pszichológia és a pedagógia egyik legnehezebb, legbonyolultabb témája. Ranschburg Jenő könyvéből megtudjuk, milyen problémákat jár körbe a pszichológia tudománya, amikor az " intelligencia&q

Halász Gábor-Fazekas Ágnes: A tudás keletkezése.Pedagógiai kalandozás három kontinensen

 Halász Gábor és Fazekas Ágnes könyve különleges, talán azt is mondhatom: egyedülálló a hazai pedagógiai szakridalomban. Nemcsakhogy beszámol három kontinens pedagógiai-tanulás- és tanításmódszertani újításairól, hanem teszi mindezt regényes formában,úgy, hogy akár egy elsőéves egyetemi hallgató számára is élvezhető a mű stílusa.Azt szeretném, ha a magyarországi iskolák minél többet átvennének az itt olvasottakból- de nem kritika nélkül, majom módjára máslva, hanem adaptálva a hazai viszonyokhoz. Az alábbi igen rövid könyvajánlóban nincs mód arra, hogy fejezetről fejezetre, valamennyi pedagógiai innovációt végignézzük, inkább csak azokról szólnék egy-két mondatot, melyek megfogtak, megragadtak, s amelyekről, úgy vélem,átültethetőők a magyar valóságba.  1. Ami leginkább megérintette a lelkemet, az a fukusimai példa. A 2011-es természeti és műszaki katasztrófa után rengeteg gyerek maradt árva, félárva, illetve nagyon sok gyermekben hagyott maradandó lelki sebet a tragédia. A japán oktatá

Nico Stehr:A szabadság a tudás leánya

 Nico Stehr társadalomtudós munkásságának nagy részében a tudásnak a modern társadalomban betöltött szerepét vizsgálta. A szabadság a tudás leánya című könyvében arra tesz kísérletet, hogy választ adjon arra a kérdésre:szükséges-e a sikeres demokrációhoz a tudásalapú társadalom? Milyen korreláció áll vagy éppen nem áll fenn a műveltségi szint és a társadalom demokratizálódás között? A könyv első fejezetei két irányból adnak elméleti alapozást a kérdéshez:Stehr vizsgálja a demokrácia és a tudás fogalmát. Az első oldalak a demokráciával foglalkoznak. hogyan is definiálhatjuk a modern demokráciákat, egyátalán: hány demokrácia van ma világon? Igaz-e az az állítás, hogy csak a demokráciák képesek szabadságot adni a polgárnak? Mi az összefüggés liberalizmus, libertarianizmus és demokrácia között?Mit jelent az konkrétan, hogy az állampolgárok részt vesznek a döntéshozatali folyamatokban? Igazuk van-e azoknak az elitistáknak, akik szerint nem mindig jó, hogy a társadalom minden rétege ( példáu

Mészáros András:Megnyitási hibák-sakkcsapdák

 Tudomásom szerint ez az első sakk-könyv, amiről ebben a blogban ajánlót írunk, úgyhogy üdvözlet minden sakkbarátnak! Mészáros András edző, pedagógus és nemzetközi mester kitűnő könyve, a Megnyitási hibák-sakkcsapdák, hivatalosan ugyan " sakkfejlesztő tankönyv", ennek ellenére mind a kezdő, mind a középhaladó, mind pedig a komoly, mesterszintű játékosok találnak benne hasznosakat,érdekességeket. Fiatalok edzéséhez pedig kiváló! Nézzük meg, miért!  1. Annak ellenére, hogy a téma anyaga és szakirodalma elég magas ( ha a 16.századtól kezdve számítjuk a komoly sakkot, akkor több százezer, sőt, több millió parti jöhet szóba), Mészáros András szerencsésen válogatott ebben az iszonyatosan nagy játszma-dzsungelben. Vannak klasszikus megnyitású partik is ( királycsel, olasz megnyitás), de a Megnyitási hibák-sakkcsapdák megmutatja, hogy a modern, 21.századi nagymesterek által játszott nyitásokban is akadnak buktatók. Kiemelném a 193.oldalon található Trink-Kocsis játszmát, ahol is söté

Janet Lansbury: Nincs rossz gyerek

Mielőtt azt gondolná valaki, hogy Janet Lansbury könyve a neoliberális pedagógia egyik újabb " gyöngyszeme", ahol is azt bizonygatja egy szerző, hogy mindig a gyereknek van igaza- nos, nem. A Nincs rossz gyerek című könyv nem erről szól. Sokkal inkább a józan ész visszalopakodásáról a pedagógiába. Janet Lansbury arra tesz kísérletet, hogy a tipegő korú kisgyermekek szüleinek mutat konfliktuskezelő megoldásokat. Nem azáltal oldódik meg a konfliktus, hogy mindig igazat adunk a gyereknek, de nem is térünk vissza a 19. század fenyítős nevelési stílusához. Egyszerű, józan módin, a belátásra alapozva, önálló személyiségnek tekintve a gyermeket, oldunk meg olyan problémákat, mint pl. - a gyerek társaságban hisztizik - a gyerekkel egyszerűen nem lehet közlekedni az utcán - a gyerek nem eszik vagy nagyon válogat vagy dobálja az ételt - a gyerek mindenre nemet mond - a gyerek agresszív más gyerekekkel - a gyerek folyton felesel vagy éppen mindenre nemet mond - stb. Lansbury

Roland Robertson- Burkart Holzner (ed.): Identity and Authority?

A Robertson és Holzner által szerkesztett Identity and Authority című tanulmánykötet szerzői ( pl. G.E.Svanson) arra a kérdésre keresnek választ, hogyan alakul ki az emberi identitás. Hogyan válik el az ember a szülőktől? Egyáltalán. előfeltétele-e az identitás kialakulásának a fizikai önállóság, vagy pedig szülőtől függő gyermeknek is van már önálló, határozottan körvonalazható identitása? A személyiség kialakulásához hozzájárul az intellektus, vagy éppenhogy ellene dolgozik, amennyiben túlságosan is analitikus, kontrollt jelent a fejlődő személyiség számára? Hogyan alakul ki a hit? Milyen tényezők befolyásolják a gyermek vallásosságát? A hívő gyermek jobban elfogadja a tekintélyt, az autoritást? Ilyen és ehhez hasonló, a pszichológia, a szociálpszichológia, a pedagógia és filozófia körébe tartozó kérdésekre kapunk választ ebből az 1980-ban megjelent kötetből. Blackwell, Oxford, 1980.

Rina Mae Acosta-Michele Hutchinson:The Happiest Kids int the World

2017-ben jelent meg Rina Mae Acosta és Michele Hutchinson nagy port kavaró könyve, The Happiest Kids in the World ( A legboldogabb gyermekek a világon). Eléggé megosztotta a szülőket, pedagógusokat, pszichológusokat- és persze, a politikusokat. Mindenképpen írnunk kell erről a könyvről, holott sem szellemiségével, sem végkicsengésével nem értünk egyet. A The Happiest....voltaképpen arról szól, hogy a világ legboldogabb gyermekei Hollandiában élnek. Azért ők a legboldogabbak, mert itt a pedagógia liberális. Nem fegyelmezik a gyereket, a felnőttekkel egyenrangúnak tekintik őt, nem adnak neki házi feladatot, nehogy túlerőltessék szegény elméjét, és a családban is ugyanannyit számít a véleménye, mint a felnőtteké. Szóval, ettől boldog a holland gyerek. Hogy aztán hogyan fog megtanulni alkalmazkodni, felelősséget vállalni tetteiért és szavaiért, miképpen fog beilleszkedni a felnőtt társadalomba, arról már nem szól a szerzőpáros. Minderről csak a számok beszélnek. Mire a holland gyermek

Dr.James Dobson: Fiúk nevelése

Kiknek is ajánljuk ezt a könyvet? Elsősorban is szülőknek, aztán tanároknak, tanítóknak, edzőknek, igazából bárkinek. Mert James Dobson nemcsak arról szól, hogyan is kell nevelni egy fiút, hanem arra is rávilágít, miben is különbözik valójában egy fiú és egy lány- egy férfi és egy nő. A Fiúk nevelése nem liberális könyv, nem is pályázik erre a címre. Keresztény szellemű pedagógiai műről van szó, melynek Szerzője elutasítja mind az Amerika életét már a hatvanas évek óta befolyásoló feminizmust, mind az LMBTQ-lobbi káros, a nemek szabad megválasztását hirdető ideológiáját. Dobson pedagógiája bibliai alapú: az embereket Isten teremtette, férfivá és nővé teremtette őket, ez nem emberi választás kérdése. A fiúk különböznek a lányoktól, mind testben, mind lélekben, mind szívben. Éppen ezért- vallja a Szerző- igenis másképpen kell nevelni őket, mint a lányokat. A fiúknak sokkal inkább szüksége van felnőtt vezetésre, mint a lányoknak. Mert ha nincs tekintély ( és itt továbbgondolhatjuk: ha