Könyvekről mindenkinek

 Andrea Camilleri könyve újabb húsz Montalbano-történetet tartalmaz. Általánosságban a Szerző remek karakterteremtő képességét,valamint a történetek eredetiségét emelhetjük ki. A művek hangulata igazi olaszos:pörgős,dinamikus. Most villantsunk fel néhányat a történetekből,persze nem lelőve a poént,hanem csak kedvcsináló jelleggel,ahogy az egy könyvajánló bloghoz illik. Előfordul,hogy a betörő megijed,és zsákmány nélkül távozik. Ez történik a Főpróba című elbeszélésben. S hogy mitől ijed meg a sokat látott hetvenéves betörő?Attól,hogy a házigazda meghalt,aztán felkel,aztán ugyanezt teszi a felesége is. Mi értelme ennek az egésznek?Montalbanót nem hagyja nyugodni az eset... A bűnügyi irodalom igazi remekműve A szegény Maria Castellino c.novella. Az áldozat egy hetvenéves,de még mindig dolgozó prostituált. Vajon a pincérként dolgozó férj,a búbánatos Serafino volt a tettes?Vagy valamelyik idős ügyfele haragudott meg Mariára?Esetleg a gyilkossághoz a felette lakó kétgyermekes anyukának van

Sztanó László Taljánok, olaszok, digók című könyve a magyar tudományosságban eddig kevésbé ismert területtel, a sztereotípiakutatással foglalkozik. Azzal, hogyan vélekedtek az európaiak századokon át az olaszokról és általában: Itáliáról. Megtudhatjuk, főként Aiden munkásságára hivatkozva, mi a különbség az előítélet és a sztereotípia között. Sztanó részletesen megindokolja, miért a koraújkori útleírás-irodalom alapján tárgyalja témáját. Képet kapunk arról, miért szerettek történelem folyamán az európai kereskedők és arisztokraták Itáliába utazni egy ideig, s mi változott meg a 17 .században. Felvetődik a kérdés: valóban annyira erkölcstelen helynek bizonyult Itália, mint ahogy azt a fiatalságot féltő szerzők látták? Tényleg csak a lopás, a hazugság és a nemi betegségek földje volt az olasz csizma? Nem lehet, hogy a következő generációkért aggódó öregek saját népük problémáit vetítették ki az olaszokra? Akik egyébként nagyon különböztek egymástól, egy velenceinek teljesen más volt a

Felnőtteknek szóló mese? Gyermekeket felnőtté érlelő kalandtörténet? Mindkettő, ugyanakkor egyik sem... A címadás a hírpotáloknál mostanában divatba jött szokásra hajaz: adjunk az anyagnak minél hosszabb címet, hátha akkor jobban odafigyel rá a célközönség. Ettől eltekintve Romain Puertolas könyve messze nem hírpotál-kategória, sőt! kellemes, modern tündérmese, melyben egy asszony mindent legyőz, hogy nevelet lányát láthassa. Hiába tör ki a csúnya izlandi vulkán, hiába esküsznek össze az elemek a család ellen, az anya még repülni is megtanul, mégpedig tibeti szerzetesektől- és akkor itt, ezen a ponton megállunk. A meglehetősen hosszú című A kislány, aki lenyelt egy akkora felhőt, mint az Eiffel-torony című könyv ugyanis egyrészt multikulturális, másrészt okkult. Hogy miért multikulti, azt könnyű belátni, az európai anyának véletlenül pont arab nevelt lánya van. Az okkultizmusról pedig: az anya tibeti szerzetesektől tanulja a repülés művészetét. Harry Potter, csak fordítva. Így má