Könyvekről mindenkinek

 A levélregény nem tartozik a 21.századi irodalom legkedveltebb műfajai közé, mintha kicsit tartanának tőle Szerzők és Kiadók. Pedig óriási lehetősgeket rejt magában a műfaj: egyes szám első személyű narrátor a lélek legmélyebb bugyraiba is leereszkedhet általa. Lionel Shriver: beszélnünk kell Kevinről című könyvében bebizonyítja, hogy ennek a regénytípusnak igenis van létjogosultsága a 21.századi világirodalomban. Nagyon mély, nagyon pszichologizáló regény ez, számtalan belső viaskodásra ad alkalmat a Kedves Olvasónak.  Az alábbi könyvajánlóban egy nagyon felületes spoilert közlök erről a regényről, fel-felvillantva egy lélek mélységeinek morzsáit. De mielőtt ehhez hozzáfognék, le kell szögeznem: a Beszélnünk kell Kevinről véleményem szerint kizárólag felnőtteknek való könyv, abból is inkább az érettebb réteg fogja teljes mélységében átérezni ennek a könyvnek a mondanivalóját. És nem a szórakoztató irodalom része:korszerű, szatirikus társadalomkritika mellett arról is képet a...

 Remekmű a kortárs irodalom végtelen tengerén. Talán szentimentális ( azért nem álromantikus) ez a metafora, de igaz.  Csikós Attila könyve egy generáció, az ötvenesek, világáról szól. Iván Barna ( mindkettő keresztnév) egy egész korosztály belső életérzéseit, derűs és szorongós perceit éli meg, miköözben, hosszú házastársi hűség után úgy dönt, kirúg egy kicsit a hámból. Az építész ( aki nem mérnöknek, hanem hangsúlyozottan művésznek tartja magát, de művészi értékű produkciót még soha volt alkalma készíteni) sorsa egy nemzedék sorsa:az 1970-es-80-as években születetteké, akik a kommunizmus bukása idején még túl fiatalok voltak ahhoz, hogy jól döntsenek.  Milyenek is vagyunk, mi, mai ötvenesek? Hát, a múltunkkal, azzal nem boldogulunk valami fényesen. Amikor főhősünk apjáról kiderül ( pontosabban nem kiderül, hanem a város mindentudó alkhoolista értelmiségije közli vele), hogy brutális katonatiszt apja amúgy besúgó is volt, akkor valami felborul hősünkben. Egyáltalán:nincs...

 Ez a kiváló könyv egy ( majdnem) tragikus eseménynek köszönheti létrejöttét. A norvég szerzőt, Hilde Østbyt ugyanis súlyos közlekedési baleset érte. Feje megsérült, kórházban kellett összevarrni a sebet. Úgy tűnt, pár hét alatt minden rendbejön. De ami ezután jött! Szerző a gyógyulásának heteiben rájött, hogy elveszítette bizonyos adottságait. Korábban elszánt zenekedvelő volt- a baleset után alig volt képes zenét hallgatni, a magas hangok pedig elképesztően idegesítették. Elveszítette szinesztéziás képességét, azaz nem volt képes adott dolgot egyszerre több érzékszervvel is érzékelni. Hilde ekkor elkezdett komolyan tájékozódni az agysérülések témájában, orvosi szakkönyveket is olvasott, és rájött:a trauma következtében sérült az agy végrehajtó funkciója, ezáltal módosult az emlékezet, bizonyos képességek pedig eltűntek ( akárcsak a nagy francia zeneszerzőnél, Ravelnél- igen, a Bolero komponistájánál- aki szintén egy közlekedési baleset következtében veszítette el a zenei érzékét)...

Az Irodalmi Szemle című folyóirat Szlovákiában jelenik meg, és bármily meglepőnek tűnhet, megjelenését a szlovák kormány is támogatja.Ennyit a környező országok magyarellenességéről.. A körülmények ellenére ( vagy épp ezért), rendkívül színvonalas versek, novellák, tanulmányok olvashatók a lapban. A 2016.novemberi szám alcíme: Forradalom.Nem kell megijedni, nem a manapság divatos eszmeáramlatok propagálásáról van szó, hanem a történelem nagy forradalmairól, ezeknek a művészetekre kifejtett hatásáról. A magyar nép legnagyobb forradalmáról, 1956-ról, Reichert Gábor írása szól. Déry Tibor manapság nem számít a legtrendibb magyar írók közé, de történeti perspektívában az ő jelentősége hatalmas. A huszadik század egyik legnagyobb hatású magyar alkotójáról van szó. Lehet-e még Tar Sándor író ügynökmúltjáról újat mondani? Lehet, amint azt Deczki Sarolta írása bizonyítja. Charles Bukowski a kortárs világirodalom talán legmegosztóbb költője. Verseit lehet szeretni, lesajnálni, vagy éppen ...