Könyvekről mindenkinek

Nagyon fontos történelmi könyvvel örvendeztette meg Majtényi György az Olvasókat.  A K-vonal.Kiváltságok és elit a szocializmusban az 1945 utáni Magyarország elitjének életmódjáról, mentalitásáról, részben összetételéről szól, és arra a kérdésre is választ keres, vajon hogyan viszonyultak a " tömegek" a párt- és állami elit meglehetősen " nyugatias" szórakozásaihoz. Az alábbi könyvajánlóban néhány megjegyzét szeretnék fűzni ehhez a kitűnő könyvhöz, mellyel rmélhetőeg kedvet csinálok ahhoz, hogy elolvassák ezt a remek könyvet.  1. Ami az 1945 utáni, polgári társadalmátó megfosztott magyar társadalomban luxus volt- vadászat,úszómedence a kertben- az a polgári normák szerint, polgári társadalomban voltaképpen a felső középosztály természetes életformájához tartozna. A kiáltó ellentét akörül volt, hogy a kommunista propaganda áltaában véve hangsúlyozta a visszafoogottságot, a szerénységet. Úgy látszik, az elitre nézve ez nem volt kötelező. Sok magyar érezte úg,y hogy am

 Történészek,politikatudósok számára valóságos kincsesbánya ez a könyv. Bepillantás egy letűnt korba,a Kádár-korszakba,a "létező szocializmus"elitjének világába. A Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusát 1970-ben rendezték. Ez a könyv a pártkongresszus legfontosabb eseményeit foglalta össze az akkori párttagok számára. Van a könyvnek egy amolyan bevezetője,amely áttekinti az MSZMP KB-nak az előző pártkongresszus óta kifejtett tevékenységét. A két leglényegesebb kérdésen,az 1968-as csehszlovákiai bevonuláson illetve az ugyanabban az évben bevezetett új gazdasági mechanizmuson,egyszerűen átsiklanak,mondván,hogy mindent jól csináltunk... A könyv első része egyfajta statisztikai áttekintés Magyarország akkori helyzetéről. E számadatokat és táblázatokat tanulmányozva az az ember benyomása,hogy 1967-1969. között megérkeztünk az aranykorba. A kötetben közölt számok szerint ugyanis minden nőtt. Nőtt a párttagok száma,nőtt az életszínvonal (itt említendő meg,hogy a X.kongresszu

Nico Stehr társadalomkutató arra a kérdésre keresi a választ, hogy miért olyan képlékenyek, törékenyek azok a társadalmak, amelyekben élünk. A modern társadalmak törékenysége című könyv még a 20.század végén keletkezett, de minden egyes megállapítása érvényes mai világunkra is. Stehr szerint a modern társadalmak ( melyek posztindusztriális társadalmak) tudástársadalmak, ahol a produktvitást a tudás adja- a tudás nem azonos az információval, azonos lehet viszont az informáltsággal. A tudás megszerzése elvileg mindenki számára lehetséges, a gyakorlatban azonban az elitek ( értelmiségi, gazdasági, politikai) jóval nagyobb lehetőségekkel és képességekkel rendelkeznek a tudás megszerzésére. A tudásnak csak egy része jelent közvetlen gazdasági előnyt ( a társadalomtudományok például háttérbe szorulnak), ami az érintettekből jelentős frusztráltságot hív elő. A közhatalom, az állam látja, hogy felértékelődött a tudás, és azt is látja, hogy az igazi, egyedi tudás az eliteknél van, ezért igyek

Mocsáry Lajos: A magyar társasélet című könyve a 19. század közepén jelent meg. Mocsáry- akit a nemzetiségi kérdés szakértőjeként tart számon a történelem, pedig sokoldalú elméleti-publicisztikai munkásságot fejtett ki- arra vállalkozott, hogy jóval a szociológia tudományának megszületése előtt átfogó képet adjon kora Magyarországának társadalmáról, külön kiemelve az elit szerepét. Milyennek is ábrázolja Mocsáry az önkényuralom korszakának magyar társadalmát? Hát, mi tagadás, nem éppen pozitív színben tünteti azt fel. Különösen a nemesség és a nagypolgárság kapcsán említ a Szerző negatív, sokszor elfogult hangnemű dolgokat. Az arisztokrácia szerinte összeolvadt a sznob nagypolgársággal, mert szüksége volt pénzre, miután iparból és kereskedelemből nem tudott megélni. Az elit műveltsége egyáltalán nem nevezhető nemzetinek: miközben politikailag erős németellenesség, kulturálisan igen erőteljes német orientáció figyelhető meg. A gyerekeiket is szívesebben járatják német iskolába. A k

Monumentális könyvet írt Tolsztoj, több, mint ezerötszáz oldal a Háború és béke két kötete, éppen ezért egy ilyen kis blogban nem lehet arra vállalkozni, hogy átfogó értékelést adjunk a regények regényéről. Éppen ezért egy elbeszélői megoldásról, a francia nyelv használatáról szeretnék beszélni. Miért van az, hogy egy orosz regényben, a napóleoni időkben játszódó Háború és békében olyan sok francia szöveg fordul elő? Nemcsak a franciák, de az orosz regényalakok is franciául beszélnek, Európának akkoriban az volt a " művelt nyelve". A francia nyelv funkciója kettős: 1. Tolsztoj azt akarja bizonyítani ,hogy a korabeli oroszországi elit, ellentétben a nyugat-európai értelmiség állításával, igenis átvette a nyugati műveltség alapjait, még ha olykor felszínesen is. 2. A francia szövegeknek elidegenítő hatásuk van, lelassítják a rohamosan sodró történetet, megállásra, töprengésre késztetik az Olvasót. Ajánlom mindenkinek, olvassa végig Andrej hercegnek, Natasának és többiekn

Mág Bertalan végre bebizonyítja, hogy tud írni. A Halál a síneken a Szerző első nem szocreál könyve. Jó kis krimi. A gyilkos meztelenül lefejezi a nőket aztán kiteszi a sínekre. A mozdonyvezetőknek pedig mindig lelkiismeret-furdalásuk támad. Fokozza a nehézségeket, hogy az egyik áldozat a helyi párttitkár felesége.A kisváros elitje mindent megtesz azért hogy a " pesti" nyomozócsoport munkáját akadályozza. S ami a könyv legfőbb tanulsága: a politikai elit mindig, mindenütt korrupt, aljas, és még annál is rosszabb.