Könyvekről mindenkinek

 Kevés ennél szebb cím létezik a kortárs irodalomban. A "Nem lesz többé gyötrelem, sem feledés" Carlos Gardel egyik versének zárósora. Remekül előlegezi meg a regény hangulatát,cselekményét. Osvaldo Soriano argentín író Nem lesz többé gyötrelem,sem feledés című könyvében szülőhazájába vezet bennünket.Az időpont valamikor 1973 vagy '74. Argentínában Perón elnök van hatalmon,de az a konszenzus,amely a népet az elnök mellé állította,megtörni látszik. Felnőtt egy új nemzedék,amelynek tagjai Buenos Aires valamelyik egyetemén tanultak,peronistáknak vallják magukat,valójában inkább baloldali anarchistáknak nevezhetnénk őket. Ezek a forrófejű,hataloméhes ifjak pedig ki akarják rakni a pártból a 40+nemzedéket. Céljaik érdekében a koncepciós perektől illetve az erőszaktól sem riadnak vissza,utóbbit kifejezetten élvezik is. Egy képzeletbeli argentín falu rendőrnyomozója don Ignacio. Lelkes peronista,a politikai "bűnözőkkel" szemben igen keményen jár el. Csakhogy egy szép n

Pethő Sándor a két világháború közötti korszak egyik legkiválóbb írója-újságírója volt. Ezt bizonyítja Görgey Artúrról írt nagyszerű könyve is. A könyv első kiadása 1930-ban látott napvilágot. Ekkorra a magyar közvéleményben kezdtek elcsendesedni a Görgeyt mindenáron árulónak kikiáltó, bűnbakkereső hangok, és kezdték Görgey Artúr életét és munkásságát empatikusabban vizsgálni. Már nem őbenne találták meg az 1848-49-es szabadságharc veresgének okát, már nem tartották őt könnyelmű katonának, aki mindenáron szembe akart szegülni Kossuthtal. Pethő interpretációjában Görgey Artúr egy szakember. Mesterségét kiválóan értő, a politikai elitet némileg azért lenéző katona. Kossuth döntései poltikai döntések voltak, Görgey döntései szakmai alapon nyugodtak. A politikusokkal ellentétben Görgeynek volt egy előnye: ismerte a hadsereget, méghozzá naprakészen. Ez nem azt jelenti, hogy a ló túlsó oldalára átesve kijelentjük, hogy Görgey mindig mindenkor jó döntéseket hozott, csak azt, hogy ideje lenne