Könyvekről mindenkinek

 Kosztolányi Dezső a magyar irodalom egyik legjobb novellistája. Az Aranyfonál és más elbeszélések válogatást tartalmaz a magyar próza egyik legnagyobb alakjának kisprózai munkásságából.  Van egy közhely Kosztolányival kapcsolatban: mégpedig az, hogy versei, novellái afféle halálhangulatú, spleen-es darabok, melyben a cselekmény végét mindig kitalálhatja az Olvasó: a főhős meghal. Ez a közhely csak részben igaz. Vannak ugyan Kosztolányi Dezsőnek olyasfajta művei, meyek a 20.század elejének spleen-életérzését tükrözik, ám " Desire" ugyanúgy az élet, a szeretet, az együttérzés, a humánum írója is. Hogy ez mennyire így van, azt szeretném illusztrálni ezzel a könyvajánlóval. A könyv számtalan kitűnő elbeszélése, novellája közül felidézném a kedvenceimet, azokat, melyek bizonyára maradandó nyomot hagynak majd bennem. A teljesség igénye nélkül, persze.  Tű. Olyan ez a novella, mint egy expresszionista dráma. Egy előkelő-polgári zsúron vagyunk, ahol is Vilma, az újdonsült feleség da

 Oscar Wilde színművét előbb mutatták be színházban,mint ahogy könyv alakban megjelent Nagy-Britanniában,1893-ban (Ebben nincs semmi szokatlan). Wilde ekkor már elismert,befutott író,a közönség kedvence. A Lady Windermere legyezőjét is szerette a publikum,de azért nem ezt tartották(s az utókor ítélete ebben megegyezett a kortársakkal) a brit szerző legjobb művének. Az arisztokrata körökben,cselekményét tekintve mindössze alig 12 órát felölelően játszódó mű telis-tele van félreértésekkel,naivitással,tévedéssel. Mintha maga a viktoriánus társadalom inogna meg kissé...Lady Windermere,a fiatal és bájos feleség bált ad,ahová meghívja a londoni társaság számottevő alakjait. Amint készülődik az esti bálra,meglátogatja őt Berwick hercegné. Szomorú hírrel szolgál:Londonban azt beszélik,Lord Windermere megcsalja őt. Nem is akárkivel:Mrs.Elyenne-nel,aki nemrég érkezett a brit fővárosba,és roppantul rossz híre van,ugyanis-legalábbis a társasági hölgyek ezt rebesgetik-vadászik a vagyonos férfiakra.

 Julien Green francia író gyakorlatilag végigírta a 20.századot ( 1990-1998.között élt).A Roncsok című könyv fiatalkori műve, hazájában a maga idején (1932) bestseller lett, csak aztán jött a háború, s utána az emberek már másféle könyveket olvastak.  A regény főhőse, Philippe, polgári körülmények között élő értelmiségi. Felesége, Henriette, már nem szereti őt, csak megszokásból vannak együtt, no,meg azért, nehogy a pletykára mindig éhes párizsi közvélemény a szájára vegye őket. Hihetlenül érzékeny mindkettő, ezért aztán fiuk érzékenyégével már nincs erejük törődni. Bonyolítja a helyzetet, hogy velük él Henriette vénlány testvére, Elaine, aki egy kicsit szerelmes Philippe-be, aki azonban nem viszonozza az érzelmeit, s nemcsak az erkölcsök miatt.  Egy este Philippe a Szajna partján sétál, mikor meglát két rosszul öltözött, gyanús alakot, egy férfit és egy nőt, akik valamin veszekednek. A férfi részeg, Philippe a nő segítségére sietne, de hol nem talál rendőrt, hol a pár tűnik el szeme e