Könyvekről mindenkinek

 Ancsel Éva:Éthosz és történelem című könyvében azzal foglalkozik,hogyan van jelen az ember társadalmi és egyéni életében az éthosz vagy etika. Könyvének első fejezeteiben azt a kérdést teszi fel:vajon létezik-e erkölcsi világrend,vagy pedig csak ember alkotta konstrukció az egész. Ancsel Éva az erkölcs kialakulásában kulcsszerepet tulajdonít a bűntudatnak. Szerinte az embert tulajdonságainak inkongruenciája teszi képessé az erkölcsi szabályok megteremtésére. Részletesen elemzi Kantot,aki szerint "az erkölcsi törvény közvetlenül határozza meg az akaratot". Ancsel Éva vitatja ezt a megközelítést.  Márpedig,véli a Szerző,erkölcsre szükség van,mert az ember hiánylény. Mindig kell neki valami más,valami több. Nem a puszta túlélés a célja,a lándzsahegyet is kidíszíti. Az állandó kívánás pedig állandó harchoz vezethetne,ha nem lenne erkölcs.  A történelemben az éthosz mindig más és más volt,merthogy az éthoszt a társadalmi körülmények is formálják. Jó példa erre a második világhábo

Talán megtaláltam a 21. század igazi magyar költőnőjét. Pacziga Andrea: Az átkelés mozzanatai című könyve olyan verseskötet, melyre joggal lehetne büszke a 19-20.század bármely költőóriása is. A versek alapvető motívuma a Hiány. Nem a klasszikus értelemben vett hiányérzet, nem is " valaminek vagy valakinek" a hiánya, hanem egyfajta sajátos, majdhogynem antropomorfizált Hiány, amely ott leselkedik modern életünk minden zugában, de leginkább az emberi bensőben. A fákat tanult ember például hiányzó identitását kívánja felépíteni a tanultakból, azaz a vastag, öreg, bölcs, kérges fákból.  A Hiányod hasonlít leginkább arra, amit mi, köznapi Olvasók " hiányérzet"- ként aposztrofálunk:amikor valaki hiányzik. Az Ítélet című vers lírai egyes szám második személyű alanya a bizonyosságot hiányolja. A Gyertyafény a jelet hiányolja, az összekötő kapcsot a látható és a láthatatlan világ között. Mindenki hiányol valamit. Egy tégla elveszett, vagy ellopták, vagy elfújta a szél,