Könyvekről mindenkinek

 Képzeljék el, hogy életüket visszafelé élnék! Előbb lennének 90 évesek, mint 8 évesek. Micsoda botrány lenne ez, olyan skandalum, mely nemcsak közvetlen környezetükre hatnak ki, hanem- jelentsük ki bátran- az egész tágabb közösségükre, pl. nemzetükre is. Martin Amis brit író Időnyíl avagy a sérelem természete című regénye pontosan erről szól:egy fordított egzisztenciáról, egy, a mindennapitól gyökeresen eltérő létformáról. Az alábbi könyvajánlóban spoiler helyett gondolkodunk egy kicsit. Utána eldöntjük, szeretnénk-e Tod helyben lenni, avagy sem.  A fiktív történet narrátora a Tod testében élő- valaki, nevezzük léleknek. Todnak hívják a főhőst, aki testileg csodálatosan érzi magát, hiszen míg környezete öregszik, ő rendíthetetlenül fiatalodik. Már nincs is szüksége botra ahhoz, hogy eljusson a szoba másik végébe. Hatvan-hetven éves lehet, mikor felfedezi magának a szerelmet. Irene-vel folytott kapcsolata nagyon kétélű,előfordul olyan is, hogy a nő előbb elélvez, aztán levetkőzik. Mert

 Dr. Nagy Jenő könyve nem arra való, hogy együltünkben végigolvassuk. Meg kell vásárolni, fel kell tenni az otthoni könyvespolcra, a különösen megbecsült darabok közé, és időnként, ha szükségünk van rá, kézikönyvként használni. Nagyon okos, közérthető nyelvezetű, és rengeteg új információt tartalmaz.Mindenkinek ajánljuk. Ráadásul olyan növényekről szól, melyeket, mi, kárpát-medenceiek is ismerünk. Sokszor különös, megdöbbentő dolgokat tudunk meg azokról a növényekről, melyek nélkülözhetetlen elemei mindennapi étkezésünknek.  Például: tudta Ön, hogy a paradicsom jelentős szerepet játszik a haj és körmök egészségének őrzésében? Tudta Ön, hogy a brokkoli ciprusi eredetű? Vagy: hallott már Ön arról, hogy az árpa jelentősen csökkenti a koleszterinszintet, és nagyon fontos szerepe van a szívbetegségek megőrzésében? A sárgarépa pedig remek természetes stresszoldó és antidepresszáns? A póréhagyma öli a baktériumokat és a vírusokat (akkor ezért óv a náthától), a fejes káposzta pedig akadályozza

Dogossy Katalin könyve 1987-ben jelent meg, s eléggé pesszimista képet fest a korabeli ( a Kádár-korszak végén járunk) magyar közoktatásról. A Baj van a gyerekkel kissé ironikus cím, mert a mondanivaló egyértelmű:nem a gyerekkel van baj, hanem a felnőttekkel, azaz a korabeli társadalommal. Mert nem fordít kellő figyelmet az oktatásra, és általában a gyerekre. Mert hagyja felbomlani a családokat. Mert nem érdekli, mi lesz a hátrányos helyzetben levő gyermekekkel, például a romatelepen lakókkal. Unalmas, lélektelen munkát végeznek a felnőttek, kizsákmányolják magukat, s a jövő generációt is erre készítik fel. Az iskolák nem fejlesztik a készségeket, a nagyobb gyerekek között egyre több a nem vagy rosszul olvasó. Az értelmiségi szülők gyermekeiből lesznek értelmiségiek, alacsony a társadalmi mobilitás. Az iskolák borzasztóan elhanyagolt állapotban vannak, a gyerekek nem érzik ott jól magukat. Az iskolai étkeztetés színvonala katasztrofális, az étel kevés és rossz. A kamaszok körébe