Könyvekről mindenkinek

 Véleményem szerint A látogató mellett A cinkos lesz az a Konrád-regény, melyet az életmű ismerői maradandó értékű alkotásnak fogadnak el az eléggé terjedelmes Konrád-korpuszból. Van ebben a könyvben valami össz-társadalmi:valamelyik mondatba mindenki bele tud kapaszkodni. Bármilyen társadalmi háttérből származzon is az Olvasó, éljen az ország bármely pontján, ezzel a rendszerkritikával bizonyosan talál közös hullámhosszt. Mert A cinokos kőkemény rendszerkritika- nemcsak a Kádár-rendszeré, hanem azé is, amelyik előtte volt, meg azé is, ami utána lesz. A történelem a maga egyetemességében kerül az Író ítélőszéke elé, és éppenhogy átmegy. Sok a gonoszság, nagy a magány, és kollaboránsok érvényesülnek a különböző politikai rendszerekben. A szakmaiságot meg kiröhögik, arra, a töménytelen könyöklés világában, senkinek nem marad ideje. Sem ereje. Ha alcímet kellene adni ennek a kitűnő könyvnek, talán ezt adnám: A rendellenes működés anatómiája. Mert ebben a könyvben, ebben a Konrád-féle vilá

 Konrád György:A városalapító című könyve 1977-ben, tehát még a Kádár-korszak "java időszakában" jelent meg. A regény tiltakozás a kommunista diktatúra elszemélytelenítő, technokrata, ugyanakkor mélységesen tehetetlen rendszere ellen.  A mű főhőse, egyben narrátora, egy várostervező mérnök ( itt az első metafora: a város itt jelenti egész Magyarországot, sőt, az egész szocialista Kelet-Közép-Európát). Szakmailag sikeres, nemrég valósította meg egyik nagy projektjét. Mégsem boldog. Úgy érzi, testben és lélekben öregszik, együtt öregszik szűkebb szülőhazájával, a várossal, az országgal, a Kárpát-medencével. Konrád ezzel azt fejezi ki, hogy a Kádár-korszak szocializmusa idejétmúlt. Már azt is nehezen találja az alapító( metaforikusan: az irányító, azaz a kor gazdasági-társadalmi elitje), hogy voltaképpen mit alapított/irányított, mint ahogy az 1970-es évekre definiálhatatlanná vált a szocializmus fogalma. Az a gazdasági-politikai-társadalmi fogalomrendszer, amelyben az elit gond

 Ez az a könyv, mely teljes mértékben megosztja az olvasóközönséget. Van, aki szerint Konrád György megalkotta a 20.századi magyar irodalom kafkai paradigmájú regényét, van, aki szerint ( hadd idézzem itt egykori magyartanáromat) " olcsó könnyfakasztás, megspékelve posztmodernnel".  Mi az igazság?  Az igazságot senki nem tudja, én csak azt tudom, hogy számomra mit is mond ez a regény, ez a Látogató. A közelmúltban olvastam újra, és rá kellett döbbennem, hogy sokat. És mivel még több, mint ötven évvel megjelenése(1969, éppen túl a csehszlovákiai beavatkozás után) után is sokat mond, meg kell állapítsam, hogy A látogató- jó regény.  Maga T., a tisztviselő, Konrád György allegóriája, mindig is létezett. Elhivatott, de nem zseniális értelmiségi, akit beszippant a bürokrácia. Szociális ügyekkel foglalkozik Erzsébetvárosban. Olyan élményei vannak, amelyekről külön-külön is regényt lehene írni. Öngyilkosok, gyermekeiket elhanyagoló vagy éppen el is hagyó szülők, alkoholisták, minden