Könyvekről mindenkinek

 Jean Back németül alkotó luxemburgi író Amatőr című kisregénye 2010-ben megkapta az Európai Unió irodalmi díját- már csak ezért is beszélnünk kell róla, nem minden alkotót és nem minden könyvet ér ilyen megtiszteltetés. De önmaga jogán is helye van itt, ebben a könyvajánló blogban, ugyanis kitűnő prózai mű. Ha mindenáron stílusirányzatokba akarjuk sorolni, akkor talán a " posztmodern, groteszk formákkal" megjelelülés felelne meg neki, de ennél jóval sokoldalúbb a könyv, megtalálhatók benne a 19.századi eredtű lélektani realizmus stílusjegyei is. A történetmondás nemlineáris, tehát spoilert nem igazán lehet közlni a könyvről, inkább reflexiókkal fűszerezett, nagyon rövid elemzést adnék erről a könyvről.  A Szerző, azaz az elbeszélés narrátora, egy régi novelláját veszi elő, és gondolja újra. Az említett művet annak idején még az egyetemen írta, kelletlenül, pusztán csak kötelességtudatból, meg némi pénzért. A novella egy teljesen kitalált, ám a luxemburgi Dudalenge-ra erősen

Van a sakkozásnak valamiféle állandó kisebbségi érzése azzal kapcsolatban, hogy nehezen tudja önmagát beilleszteni az általános emberi kultúrába. A magas szintű sakknak ugyanis már a megértéséhez speciális nyelv- vagy,ha úgy tetszik, kód- szükségeltetik. A sakk- készséget az emberfia nem öszötönösen szerzi meg, mint mondjuk a zenét vagy a képzőművészetet, filmet. Éppen ezért kevesen értik a jó sakkot, s valljuk be: sokan akadnak bolygónk minden táján, akik kissé le is nézik azokat az embereket, akik erre a szép sportra- művészetre-játékra "pazarolják" az elméjüket.  Papp Márió: Így sakkoztak ők ( alcím:Híres emberek, játszmák, szenvedélyek) című könyve segíthet abban, hogy a világ nem-sakkozó része is megértse: nem valamiféle passzív szellemi időtöltésről van szó, melyet egyetemről kihullott emberek űznek. Merthogy- mint kiderül a könyvből- a világ művészeinek, tudósainak, politikusainak jelentős része bizony mélységes mély híve volt ennek a nemes játéknak.  Sakkozott Chopin,

 Az Amatőr Költők és Írók szövetsége 1995-ben jelentette meg A magunk keservén című antológiáját, saját költségen, mivel érdembeli szponzort nem találtak. A kötetben közölt versek, kiisprózák színvonala vegyes színvonalú. ám- amint ez az alábbi könyvajánlóból talán kiderül- akadnak olyan mávek is, melyek " komolyabb" irodalmi folyóiratban is megjelenhettek volna.  Meddig amatőr egy költő, egy író? Amíg megjelenik az első önálló kötete? Amíg nem kap valamilyen irodalmi díjat? Amíg nem dönt úgy, hogy polgári foglalkozását félretéve, kizárólag az irodalomból él meg? Amíg be nem választják valamilyen művészeti csoportba, körbe, szövetségbe? Magyarországon eléggé elmosódott a határ amatőr és profi író között, legtöbben csak valamilyen civil értelmiségi állás mellett írnak. Így tehát- bizonyos értelemben, persze- minden magyar író, költő egy kicsit amatőr. Ennek ellenére- mint már említettem, a Halmos Sándor szerkesztette kötetben több olyan vers is akad, mely " megüti a mércé

Ha már a 20.századi magyar bűnügyi könyveknél tartunk, erről semmiképpen nem szabad megfeledkezni. Gyilkosság a színpadon...Annak idején egész Magyarországot felkavarta a fojtogatós rendező ügye. A drága rendező úr krimit próbált egy amatőrtársulattal, és folyton újra és újra elgyakoroltatta a fojtogatós jelenetet. Aztán annyira nem bírt magával, hogy egy lányt kivitt az erdőszélre " próbálni", és addig fojtogatta, amíg bele nem halt. Ladislav Ambruzra emlékeznek még? Ő volt az akkori Csehszlovákiából érkezett ámokfutó, aki Észak-Magyarországon és Budapesten rablásokat követett el, majd egyik fiatal áldozatát meg is ölte. Nagyon amatőr bűnöző volt, de megnyerő fellépéssel bírt, így aztán az emberek ajtót nyitottak neki. Meg is bánták. Különösen megrázó az a szövegrész,melyben a gyilkos elmeséli, hogyan kelt életre korábban halottnak hitt áldozata. Mindez mire volt jó? Ambruznak annyira elege lett Csehszlovákiából, hogy disszidálni akart. Kevesebb figyelmet kapott a Torma-ü