Könyvekről mindenkinek

 Richard Osman bűnügyi története a Csütörtöki nyomozóklub- sorozat legújabb darabja. Egy angliai kisvárosban négy nyugdíjas ( Elizabeth,Joyce, Ibrahim és Ron) saját szakállára és az Olvasók szórakoztatására besegít itt- ott a sokszor ügyefogyott helyi rendőröknek- ami általában azt jelenti, hogy ők oldják meg az ügyet, a rendöröké pedig a dicsőség. Az utolsó ördög című krimiben az élet minden korábbinál nehezebb feladatot oszt ki a négy nyugdíjasnak- amit azok, lévén angol krimiről van szó, tökéletesen meg is oldanak.  Lássunk egy rövid spoilert a könyvről!A fiktív történet a 21.században játszódik, fiktív, de akár a mai valóságban is megtörténhetne... Kuldesh, a kisváros számtalan régiségkereskedője közül az egyik, időnként be-besegít a helyi maffiának, tisztázatlan eredetű dolgokat őrizget a műhelyében. Amolyan " csomagmegőrző" szerepet tölt be a meglehetősen kétes hírű társaságban. Ám ezúttal igazi nagy értéket bíznak rá:egy terrakotta dobozban százezer font értékű heroint

 Az elveszett cirkáló Rejtő Jenő, azaz P.Howard ( vagy fordítva?) egyik legnagyszerűbb, egyben legismertebb kalandregénye. Jómagam először több,mint harminc éve, középiskolás koromban olvastam a könyvet és halálra röhögtem magam. Most, közel három évtized után újraolvastam, és megint halálra röhögtem magam, csak most más poénokon. Ennyit a fejlődésről. Az emberi elme folyamatosan megújul, ugyebár... az alábbi rövid könyvajánlóban egy rövid spoilerrel ( melyet, természetesen, nem fejezek be, hiszen akkor hol marad az Olvasó meglepődése, ami, ugyebár, alapvető eleme egy Rejtő-könyvnek) szeretnék tisztelegni a Szerző előtt. Ez a könyv nagyon jól sikerült, mindenképpen helye van ebben a könyvajánló blogban.. Kezdjük a történetet! Úgy kezdődik, mint egy szokásos Rejtő-regény: emberek, vagy affélék, verekednek egy kikötői kocsmában, mert,ugyebár, a becsületet védeni kell. Közben megismerkedünk történetük szereplőivel: Rozsdással, a Főorvos Úrral, a Bunkóval, és a Kölyökkel. A Kölyök aztán, s

 John Paget brit utazó az 1830-as években bejárta Közép-Európát. Írt Ausztriáról, Magyarországról és Erdélyről. Írása jóindulatú, empatikus, de nem hallgatja el azokat a hibákat sem, amiket útja során tapasztalt. A monumentálisan vastag könyvből ( melynek első, teljes magyar nyelvű kiadását a Rubicon Intézet munkájának köszönhetően ismerjük meg)  néhány olyan szövegrészről szólnék, amely bennem ,mint recenzensben megmaradt.  1. Magyarország az európai köztudatban úgy élt, s sok helyütt még ma is úgy él, mint a végtelen mennyiségű és kitűnő minőségű ló országa. Ehhez az állásponthoz képest Paget sokkal kritikusabban ítéli meg a magyarországi lótenyésztést. Véleménye szerint a magyar parasztok egy igen gyenge, a spanyol fajtával kevert közönséges parasztlovat haszálnak, ami legfeljebb díszszemlére jó. Paget szerint Angilából hazatérve Széchenyi István gróf egyik célja a lóversenynek beindításával pontosan az volt, hogy a minden tekintetben sokkal jobb angol lófajtákat Magyarországon is m

 Andrew Scull: A hisztéria felkavaró története kitűnő orvos- és kultúrtörténeti mű.Részletesen feltárja előttünk, hogy a történelem folyamán a tudományso és a szélesebb közvélemény hogyan vélekedett a hisztériáról, betegségnek vagy csak viselkedésformának tarotta-e,hogyan diagnosztizálta, milyen terápiás és egyéb gyógymódokat alkalmazott. Kultúrtörténsézeknek, pszichológusoknak és orvostanhallgatóknak ajánljuk ezt a könyvet. És, természetesen, mindenkinek, akit érdekel... Scull egy koraújkori esetleírással kezdi könyvét. Egy fiatal lány rendkívül szenved a szomszédban lakó öregasszony átkai miatt. Az átok állítólagos oka az, hogy Mary álítólag lopni akart az öregaszony egyik rokonának ruháiból. Mary napokon át összefüggéstelenül kiabál, teste görcsös rohamoktól vonaglik, beszéde logikátlan, teste gyakran lemegy " hídba". A rohamok ráadásul egyre gyakrabban ismétlődnek. A puritanizmus ideológiájával telített társadalomban az öregasszonyt soan boszorkánynak tartják, ám vannak o

 A.A.Milne neve, remélhetőleg, ismerős a legtöbb magyar Olvasó számára...Bizony, a Micimackó írója " közönséges" újságíróként és bűnügyi regényíróként kezdte, mielőtt remekművét megírta volna, ezen műfajokban alkotott bestsellereket. A micsoda négy nap! angol krimi, Karinthy Frigyes frodításában, úgyhogy az egy mondatra jutó nyelvi játékok, ironikus szókapcsolatok száma megközelíti a végtelent. Milne könyve úgy angol krimi, hogy közben parodizálja is műfaját. E rövid könyvajánlóban spoilert közlünk a könyvről, de egyetlen pillanatra se felejtsük el, hogy Karinthy magyarításában ismerjük a művet. A szimpla cselekményleírás itt édeskveset mond.  A történet az 1920-as- 30-as években játszódik, Angliában.Jenny, egy fiatal, katonatiszti családból származó huszonéves lány, minden bátorságát összegyűjtve felkeresi jogos örökségét, azaz nagynénje elegáns bérházát. Csakhogy Jane néni holttestét találja ott, akinek semmi keresnivalója nem volna azon a környéken, lévén,hogy a néni nem v

 Kitűnő, szórakoztató és egyben elgondolkodtató könyvvel örvendeztette meg Olvasóit Hannah Rotschild. A Trelawney-ház ötvözi magában a legnemesebb szépirodalom ( konkrétabban: családregények) hagyományait a hagyományos angol humorral. Szokatlan és vicces helyzetek,remek karakterformálás jellemzi ezt a szatirikus regényt. Az alábbi könyvajánlóban egy- remélhetőleg izgalmas- spoliert közlünk, hogy ezzel teretmtsünk kedvet az olvasáshoz.  A cselekmény 2007-2008-ban, a globális pénzügyi válság kitörésének előestéjén játszódik.A nemes és messze földön híres Trelawney-ház az összeomlás határán jár. A múlt században még szupergazdagnak számító Trelawney-család egymást követő generációi eltékozolták a vagyont, a sokszobás kastély szó szerint romokban, a plafonról hullik a vakolat, egy kisgyerek majdnem bezuhan egy hirtelen keletkező gödörbe, a falak omlanak, a nyílászárók nem működnek, még júniusban is fűteni kell. A műemlékhivatal nyolcvanezer fontot követel a családtól, de erre persze nincs

 William Golding hazánkban talán kevésbé ismert regénye,a Látható sötétség, fejlődésregény. Egy fizikailag torz, lékekben viszont környezeténél magasabbrendű ember beilleszkedésének ( pontosabban: be nem illeszkedésének) története egy erkölcseiben hanyatló, értékerendjében bizonytalan és összetett világba. A rend kedvéért közlünk egy rövid spoilert, azzal a megjegyzéssel, hogy ebben a regényben nem a cselekmény a legfontosabb, hanem a kapcsolat: a folyton kudarccal szembesülő egyén próblkozásai, harcai arra, hogy megkapaszkodjon ebben a furcsa világban.  A történet a második világháború alatt indul, Az "anglia csatá"- nak is nevezett német támadások idején, 1940-ben. Anglia nagyvárosait bombázzák a németek. Mindenhol tüzek égnek, falak omlanak, furcsa, fehér fény övezi az egész várost. Egy bomba lehullik,összedől egy ház, az amatőrökből ( zenész, könyvkereskedő stb.) álló légvédelmi osztag rettentőn megijed. Egyszer csak a romokból előjön egy kisfiú. Fél oldala megégett, de ú

 Jean-Paul Leblanc (itt most nem áruljuk el,kit rejt a név) kiváló krimiíró. Halott a fjord vizében című könyve Duval felügyelő egészen eredeti stratégián alapuló bravúros nyomozását írja le. Ebben az ajánlóban rövid spoilert közlünk a könyv cselekményéről,aki ezt szeretné kihagyni-merthogy úgy izgalmas a krimi,ha minden titok benne-az a következő bekezdést nyugodtan ugorja át! A történet valamikor a 20.század legvégén-a 21.század legelején játszódik.A máskülönben békés norvég fővárosban,Oslóban,egy délután két gyilkosság is történik. Motoros gyilkos lövi le a város ismert-olasz származású-maffiafőnökét,illetve ismeretlen férfi holttestét találják a tengerben. A gyilkossági ügyekben kevéssé tapasztalt norvég rendőrség Duval felügyelő segítségét kéri. A francia nyomozó arról ismert,hogy szokatlan módszerekkel old meg szokatlan ügyeket. Ahogy megérkezik,pár órán belül kideríti,hogy a tengerben talált férfi ölte meg a maffiavezért. Valószínűleg bérgyilkos volt,akit megbízója pénz helyett

 Oscar Wilde színművét előbb mutatták be színházban,mint ahogy könyv alakban megjelent Nagy-Britanniában,1893-ban (Ebben nincs semmi szokatlan). Wilde ekkor már elismert,befutott író,a közönség kedvence. A Lady Windermere legyezőjét is szerette a publikum,de azért nem ezt tartották(s az utókor ítélete ebben megegyezett a kortársakkal) a brit szerző legjobb művének. Az arisztokrata körökben,cselekményét tekintve mindössze alig 12 órát felölelően játszódó mű telis-tele van félreértésekkel,naivitással,tévedéssel. Mintha maga a viktoriánus társadalom inogna meg kissé...Lady Windermere,a fiatal és bájos feleség bált ad,ahová meghívja a londoni társaság számottevő alakjait. Amint készülődik az esti bálra,meglátogatja őt Berwick hercegné. Szomorú hírrel szolgál:Londonban azt beszélik,Lord Windermere megcsalja őt. Nem is akárkivel:Mrs.Elyenne-nel,aki nemrég érkezett a brit fővárosba,és roppantul rossz híre van,ugyanis-legalábbis a társasági hölgyek ezt rebesgetik-vadászik a vagyonos férfiakra.

 A Helikon Kiadó válogatást készített Agatha Christie adventi és karácsonyi témájú novelláiból,elbeszéléseiből. Kitűnő ötlet és remek megvalósítás. Itt van mindenki,aki Agatha Christie világában számít:Hercule Poirot,Tummy és Tuppence,Parker Pyne,Mr.Quin és az elmaradhatatlan Miss Marple. Szórakoztató,izgalmas történet kerekedett nyomozásaikból,egy kitűnő könyv,amit minden krimikedvelőnek szívből ajánlunk.A kötetben szereplő művek igazi angol krimik. Itt most nem "spoilerezünk",ahogy mostanában divatosan mondják,csak egy-két történetet emelünk ki a tizenháromból. Hercule Poirot mester a főhőse a Karácsonyi kaland című elbeszélésnek. Poirot-t valami titokzatos körülmények között eltűnt gyémánt miatt meghívják egy kedvesnek tűnő társasagba,töltse velük a karácsonyt-ami persze hamisítatlan angol módon megrendezett,pulykával,pudinggal. Poirot azonban levelet kap:ne egyen a karácsonyi pudingból!Ráadásul a mindenütt ott kotnyekeskedő,de igencsak életvidám gyerekek még egy csínyt is

 Gilbert Keith Chesterton (1874-1936) az angol irodalom egyik legsokoldalúbb figurája. Teológus, filozófus, író, közéleti személyiség. No, és nem utolsósorban: krimiíró. Halhatatlan figurája, a morcos-mogorva Brown atya, ma is nemzedékek egymásutánjának szerez izgalmas perceket. 2019-ben a Harmat Kiadó és az Új Ember Kiadó közös vállalkozásaként egy nyolc novellából álló válogatás jelent meg Brown atya történeteiből. Mindegyikről nem szeretnénk írni, túllépné a terjedelmi kereteket, inkább csak kiválasztjuk a kedvenceinket, felvillantunk belőlük egy vonást, hogy ezzel csináljunk kedvet a könyv alaposabb olvasásához. Az Apolló szeme című történet egy vallási szekta világába enged betekintést. A különös vallás még különösebb főpapja minden nap kiáll a felhőkarcoló teraszára, és imával ( vagy azzal, amit ő annak nevez) köszönti a várost. Egy ilyen ima közben tragikus baleset történik:az alatta lévő emeletről kiesik egy üzletasszony. Brown atya azonnal gyilkosságra gyanakszik. Több indíték

 Azt hiszem,nem árulok el túl nagy titkot,ha elmondom:Robert Galbraith valójában nem más,mint J.K.Rowling,a kultikus könyvvé lett Harry Potter-sorozat írónője. Hogy aztán egyik műfajról a másikra hogyan tér át egy alkotó?Hát,azt gondolom,ezt egyéne válogatja. Mindenesetre azt mondom:a Robert Galbraith-könyvek jó krimik,igazi bestsellerek,azok minden jó és rossz tulajdonságával.  A Gonosz pálya izgalmas krimi,járarja az Olvasó elméjét,bevallom,én nem találtam ki,ki a gyilkos. Csakhogy eléggé kegyetlen. A történet úgy indul,hogy Cormoran Strike magánnyomozó asszisztense érdekes kis csomagot kap. Egy levágott női láb van benne. Strike átnézi korábbi ügyeit,négy olyan férfit talál,aki szerinte képes lehet ilyesmire. Rááll erre a négy gyilkosra,de minél többet tud meg róluk,annál távolabb kerül az igazságtól. A rendőrség viszont kipécézi egyiküket,és szépen gyűjti ellene a bizonyítékokat,nem is eredménytelenül. Strike itt most dilemmába kerül:kezdjen el nyomozni egy sorozatgyilkos védelmébe

 Avagy A Short Narrative of an Extraordinary Delivery of Rabbets. Ez a könyv Angliában jelent meg a 18.század elején. Magyarországon még senki sem vette a bátorságot,hogy lefordítsa,pedig igazán mulatságos lenne 21.századi tudásunkkal olvasni egy ilyen könyvet. Egy Godalming nevű kisvárosban élt Mary Toft,aki terhes lett,ismeretlen apától...Mary egy napon látott egy nyulat.Pár nap múlva bejelentette,hogy nyulakat szült. A dolognak országos híre lett,György király professzionális tudású anatómusa,azaz udvari orvosa pedig megállapította,hogy a hír igaz,Mary Toft tényleg nyulakat szült. Hihetetlen,hogy ezt a korabeli angol közvélemény képes volt elhinni,de így történt. Mary igazi sztár lett a nagyvárosokban,saját falujában viszont már nem látták szívesen.  Évtizedek múlva rájöttek,hogy Mary csalt. Valószínűleg elvetette a gyereket,s helyette prezentálta a nyuszikat.  Hát ez a nyulak világrahozatalának igaz története.

Ruszoly József könyvének alcíme:Az "újabb magánjogtörténet" Közép-és Nyugat-Európában. Az Európa jogtörténete olyan alapmű jogászok és jogászhallgatók számára, mint történészeknek a Hóman-Szekfű, vagy németeseknek a Halász Előd- féle nagyszótár. Ruszoly professzor úr könyvén jogászok generációi nőttek fel. Mégis, azt gondolom, nemcsak jogászoknak, de történészeknek is kifejezetten ajánlható ez a könyv. Hiszen a jog története végigkíséri Európa történetét, szerves része a kontinens történeti fejlődésének- vagy hanyatlásának, ezt ítélje meg mindenki maga. Jogtörténet nélkül nincs köztörténet sem. S hogy miért mondom ezt? Elég, ha csak a könyv első fejezeteit olvassuk, melyek voltaképpen arról szólnak, hogyan is viszonyult a középkori Európa a római joghoz, s mennyiben alakította jogrendszerét a germán jog. Ruszoly nemzetenként- úgy, hogy azonosítja az országot a nemzettel, ami történészberkekben némi szemöldökráncigálást azért okozna- végigtekinti, milyen fő jogforrások ha

John Toland a 17-18.században élt angol filozófus és deista valláskritikus. Christianity not Mysterious c.értekezésében,mely könyv formájában is megjelent,egyrészt hitet tesz a deista elmélet mellett. Másrészt ki akarja zárni a kereszténységből a szerinte misztikus elemeket,például Krisztus feltámadását. Szerinte Isten mindenkit üdvözíteni akart,ezért nem kér az emberektől olyat,melyet nem tudnak racionálisan felfogni. Tolandnál az értelem megelőzi a hitet. Az értelem,Toland álláspontja szerint,a világ megismerésének egyetlen emberi módja. A Biblia viszont azt mondja,hogy hit által üdvözül az ember. Azt is mondja (Ján 4,24),hogy Istent szellemben és igazságban kell imádni. Toland és az általa képviselt deista felvilágosult eszmék felmérhetetlen káronat okoztak az európai ember szellemi fejlődésében. Mindent racionalizálni,tagadni a hitet,ez nem jó. Ez már istentagadás.   

William Somerset Maugham a 20.század talán legjelentősebb angol bestseller-írója volt. Sör és tea című könyve kitűnő regény, mely az angol irodalmi élet, valamint az emberi kapcsolatok elé állít görbe tükröt. A történet úgy indul, hogy a sikeres írót nem kevésbé sikeres, ám igen ambíciózus pályatársa találkozóra hívja. Ebéd utáni kávé közben, mintegy véletlenül, szóba hozza, hogy idős pályatársuk, Driffield, életmű- kiadást tervez. Hogy aztán hogy jön ehhez az elbeszélő, az egyelőre titok marad. Meglehetősen váratlan fordulat, hogy kiderül:az elbeszélő már iskolás korától ismeri Driffieldet, ő tanította biciklizni. Csakhogy Driffield megjelenését a fiút nevelő lelkész nagybácsi nem veszi jó néven. Az író ugyanis pincérnőt vett feleségül, ami a 19. századi Angliában felért egy istenkáromlással. A sör és tea nem Maugham legjobb regénye. De érdekes, ilykor humoros könyv,melyet minden, olvasni szerető felnőttnek szívesen ajánlunk. 

Arnold J. Toynbee a huszadik század legkülönösebb brit történész volt. A múlthoz enciklopedikus szemlélettel, az úgynevezett holisztikus filozófia nézőpontjából közelített: a világot egységesnek látta és próbálta láttatni. Hatalmas munkája, a történelmi tanulmányok, az emberiség történetének egészét tekinti át, az ókortól saját koráig. Az 1971-ben magyarul kiadott válogatás tulajdonképpen ebből a hatalmas, tizenkét kötetes műből tartalmaz szemelvényeket. Toynbee egyike volt azon történészeknek, aki minden történelmi korral foglalkozott. Van, aki ezt nem szereti, mondván:nem érthet mindenki mindenhez, recenzensnek az a véleménye, hogy időnként felbukkannak kivételek. Toynbee szerint nincsenek primitív társadalmak és civilizációk, csak éppen stagnáló és éppen dinamikus társadalmak. Nagyon érdekes az ezzel kapcsolatos hegy-metafora: a modern társadalmak éppen másznak, hegynek felfelé, az általunk megrekedtnek tekintett kultúrák pedig éppen pihennek. Nekik is volt dinamikus korszakuk,

A William Blackstone- law and letters in the eighteenth century című könyv szerzője,Wilfrid Prest, nem könnyű fába végta a fejszéjét. A nálunk nem eléggé ismert, a történelmi köztudatban nem szereplő William Blackstone a 18. század angol polihisztora volt, foglalkozott jogtudománnyal, politikával, természettudományokkal, költészettel, drámaírással, és természetesen régészettel és építészettel. Talán csak a futballt hagyta ki...Kora egyetemes zsenije volt.Valami olyasmi, mint nálunk egy évszázaddal később Hermann Ottó. Éppen ezért nehéz megírni életrajzát. Mert nem az kérdés, hogy it tegyünk bele, anem az, hogy mit hagyjunk ki. Prest, remekül dolgozott az arányokkal. Több tonna iratanyagon kellett átnyomoznia magát. Egy jogász, egy politikus éppúgy megtalálja a kedvére valót ebben a nagyszerű angol nyelvű életrajzban, mint egy tudós vagy egy költő. Mindenkinek ajánljuk olvasásra ( véleményem szerint nem túlzottan bonyolult angol nyelven íródott), és azért jó lenne, ha korunkban is mi

Sharon Bolton krimije( pszichothriller?) az idei év egyik könyvmeglepetése. Elképesztően jó krimi, egyesíti magában a klasszikus angol és a "hardosabb" amerikai bűnügyi regény erényeit, azok hibái nélkül. A történet egy léghajós kirándulásról szól, ahol is az egyik résztvevő lenéz a földre, és meglát egy gyilkosságot. Ezek után a léghajó utasai sorra halnak meg ( a la Tíz kicsi néger, de egyáltalán nem kopp, nagyon is egyéni), a gyilkos marad életben és Jessica, aki a nővérét hozta el erre a hangulatos kis kirándulásra. Ezen a ponton jönnek a krimihez szokott Olvasó bűbájos kérdései: biztos, hogy akit elvetemült gyilkosnak, hiszünk ,az is? Biztos, hogy megtörtént a az a bizonyos gyilkosság, amit a léghajóból láttak? Biztos, hogy ez a loncsiszemű kis Jessica  olyan ártatlan, amilyennek látszik?Nem játszott össze a gyilkossal? Semmi sem biztos. Sharon Bolton azért zseniális krimiíró, mert a totális bizonytalanság érzését tudja kelteni az Olvasóban. A végén már abban is kéte

Hát, ha a 2010-es években ez az angol humor- akkor vagy az angolokkal van baj, vagy velem. David Williams könyvének borítója valami elképesztően nagy szenzációt ígér- ehhez képest nagyon keveset ad. Hogy David Williams lenne a" 21. század Roald Dahlja", az pedig egyenesen sértő Roald Dahlra nézve. Pedig Büdöss úr története, önmagában nem rossz. Adva van egy, otthon elnyomott kislány, Kloé, aki összeismerkedik egy hajléktalannal, bizonyos Büdöss úrral, és a kislányban felébred az együttérzés. Becsempészi a hajléktalant a garázsukba. Csakhogy Anya megsejti, hogy valami susmus folyik a háta mögött. A történettel nincs is semmi baj. Csak az apró részletekkel. Testnedvek leírásával, négysoros böfögéssel- ezek nem jó dolgok, még egy modern regényben sem. Egy ifjúsági regényben pedig méginkább zavaró. Merthogy az egész könyvet a fiatalságnak szánták. Ez derül ki a szóhasználatból, a dizájnból, mindenből. Nem ez a jó út. Kolibri, Budapest, 2013. Nézd meg ezt a blogot is: m