Könyvekről mindenkinek

Ennek a Hamish Machbeth- sztorinak kétfajta olvasata lehetséges. Egy könnyedebb és egy keményebb. A könnyedebb olvasat alapállása az, hogy egy jó hangulatú angol krimit olvasunk. Idegen utazók érkeznek a skóciai faluba, lakókocsijukkal letáboroznak a lelkészlak mögött. A férfi rendkívül nagyképű, de úri modorú, a hölgy pimasz modorú, mocskos szájú, de mindemellett sokkal emberibb. A falu lakói megkedvelik a sármos Seant, legalábbis eleinte. Aztán fordulatot vesznek a dolgok, Sean egyre antipatikusabb lesz, az asszonyok egyre jobban ellene fordulnak, aztán egy éjszaka holtan találják a titokzatos utazót. Ha így olvassuk a M.C. Beaton könyvét, igazán kellemes élményben lesz részünk, a gyanúsítottak köre széles, az olasz vendéglőstől a lelkész feleségéig bárki elkövethette a bűntényt. Van azonban egy másik, ezoterikusabb olvasat, mely szerint a zöld szemű, titokzatos modorú Sean valójában a Sátán. A Sátán, aki elveszi Wellington lelkész hitét, a derék pap annyira kiábrándul Istenből,

Benke József arabokról szóló könyve meglehetősen ellentmondásos érzelmeket válthat ki az Olvasóból. Az már önmagában is gond lehet, ha egy arab országokról szóló történelmi könyv túlzott érzelmeket vált ki, hiszen jelezheti azt, hogy a Szerző a tudományosság örve alatt valamilyen rejtett, sugallt nézetet/nézetrendszert akar " belenyomni" a fejekbe. Sajnos, Benke József esetében, véleményem szerint, erről van szó. Szerző nem igazán szereti Izrael államot, s ezen véleményének ( " epéjének") hangot is ad. Minden olyan arabellenes nyilatkozatot, melyet izraeli politikus tett ( Golda Meir, Menahem Begin, Ariel Saron) felnagyít, sokszor szövegösszefüggéseiből kiragadva, miközben arab politikusok nyilatkozatait  elnéző módon taktikai húzásnak tekinti. Benke József szerint az 1948-ban függetlenné vált Izrael állam betolakodó, s a terület jogos birtokosai a már sok évszázad óta itt élő arabok. Akikkel kapcsolatban Benke ugyancsak megfogalmaz kritikákat. Elítéli a 20. száz

A meglehetősen modern dizájnú folyóiratot végiglapozva bölcsen megállapíthatjuk, hogy a magyar közoktatás ugyanolyan bürokratikus, mint volt húsz éve, meg negyven éve, meg hatvan éve. Ez, míg világ a világ, már soha nem fog változni. A Közoktatás 2013.decemberi száma két részből áll. az elsőben kérdésekre válaszolnak az egyes témák avatott szakértői. Például: egyenértékű-e a 41 százalékos eredménnyel teljesített spanyol emelt szintű érettségi a nyelvvizsgával? Mennyi szabadság jár egy pedagógiai asszisztensnek? Jogosan szed-e havonta 8000 forintot az iskola a balettoktatásért? Ilyesmi. A második részben bizonyos jogszabályok gyakorlati alkalmazásához kapunk hasznos információkat, például: milyen új érettségi tantárgyak vannak ( utazás és turizmus, társadalomismeret, rendészeti ismeretek), ezeknek mik a követelményei, kiket lehet alkalmazni oktatási intézményben ( mi a helyzet pl. a büntetett előélettel), lehet-e óraadó tanárt foglalkoztatni, ilyesmi.  A Közoktatás korrekt szakfolyói

Ez bizony kőkemény teológia. D. A. Carson és Douglas J.Moo bevezetése azoknak szól, akik részletesebben, vagy helyesebben szólva: mélyebben érdeklődnek az Újszövetség iránt. Az első fejezet voltaképpen teológiatörténet, az Újszövetségről alkotott elméleteket és azok történetét, illetve a teológia különböző irányzatait veszi sorra. Az utána következő fejezetek pedig egy-egy könyvet elemeznek ki részletesebben. Megtudhatjuk, milyen elméletek " divatosak" a négy evangélium keletkezési sorrendjével kapcsolatban, miért Márkot tartják az újkori teológusok az ős-evangélium szerzőjének, mi az a Q, valóban Lukács írta-e az Apostolok cselekedeteit, mi a különbség a négy evangélium tartalma-mondanivalója között. A páli levelekkel kapcsolatban pedig elméletek végtelen tárházát tárják elénk a Szerzők. Talán pontosan ez a könyv egyik legnagyobb problémája. A Szerzők áttekintik a vonatkozó fontosabb angol nyelvű szakirodalmat, de csak ritkán foglalnak állást egy adott kérdésben. Elméletek

Nem az a baj, hogy a történelem nyitott, interdiszciplináris tudományággá vált. Nem az baj, hogy sokszor az " inter" agyonnyomja a "diszciplinát". Hanem az a baj, hogy- hány magyar olvasót érdekel a fűtés/távfűtés története? Szerintem egy kezemen meg lehetne számolni. Még talán az így kapott eredményt is le lehetne felezni. Amikor az Annales folyóirat köré szerveződő iskola az 1930-as években az életmód- és mentalitástörténet mellett tette le a voksát, nem feltétlenül arra gondoltak, hogy innentől kezdve aztán királyokról, politikusokról és egyéb mihasznákról egyáltalán ne beszéljünk, hanem azt akarták, hogy a hagyományos politikatörténet MELLETT kapjon szerepet a mindennapi élet története is. De nem HELYETTE, hanem MELLETTE! A fűtés története- bár kétségtelenül hordoz érdekes tartalmakat is magában- nem tartozik a történettudomány kiemelt területei közé.Még a történészek szűk táborán belül is kevesek fantáziáját mozgatja meg. Szeretem a História folyóiratot, nag

Korzika szigetén dúl a balhé. Előbb megölik az Orsini klán vezetőjét, majd annak az öccsét, majd a Távol-keleten élő testvér egyetlen lányát, akinek semmi köze a család ügyeihez. Luis, a Kambodzsában élő iszákos tesó, hazajön, és bosszút áll. Ebben csak hajdani barátja, a kissé különc rendőr, Maes főfelügyelő, a szervezett bűnözés elleni csoport feje, állíthatja meg. Ha tudja. Bernard-Paul Lallier könyve, a Vérbosszú, visszavisz bennünket azokba az időkbe, mikor még férfias dolognak számított a bosszú, mikor Korzikát még ősi eredetű klánok uralták, mikor olyan " mediterrán" hangulat árasztotta el a Szépség Szigetét minden augusztusban. Lallier remek tájleíró, jó jellemfestő, néhány szóval is képes csodát tenni- szóval felmerül bennem az a kérdés, hogy egy ilyen tehetségű ember ugyan miért vesztegeti el képességeit bűnregények írására? Írhatna szépirodalmat is. Választ erre csak az író mindenkori anyagi helyzete ad, azt pedig nem ismerem. Maga műfajában, a Vérbosszú a jobb al

Érdekes címe van ennek a könyvnek, olyan, mintha egy informatikai könyvről lenne szó- ennél azonban sokkal érdekesebb. A B. Varga Judit által szerkesztett, az Edutus Főiskola által kiadott kiadvány határon túli magyar fiatal kutatók tanulmányait tartalmazza, a legkülönfélébb tudományágak területéről. A teljesség igénye nélkül szemléznénk ezt a könyvet- pedig megérne egy hosszabb " misét". Székely Tünde a kisebbségi magyar civil társadalmakról ír, leginkább kutatástörténeti aspektusból. Cozma Lujza Tünde lenyűgözően érdekes elemzése az észak-erdélyi turizmus jellegét és problémáit tárgyalja, regionális megközelítésben. Nagyon fontosnak tartom a 25. oldalon található táblázatot: a romániai turizmusról már annyit s annyiféleképpen írtak, főleg publicisták és utazási irodák, hogy itt az ideje egy tényszerű, tudományos megközelítésnek. Ezt a célt jól szolgálja Cozma Lujza Tünde tanulmánya. Szorosabb értelemben vett történelmi tanulmány csak egyetlenegy került be a kötetbe: Hajdú

Ez a könyv példát adhatna sok oxfordi, cambridge-i és egyéb tudósnak arról, hogyan kell úgy a globalizációról beszélni, hogy nem istenítjük azt. Csak elfogadjuk, mint 21.századi történelmi tényt, és megtanítjuk az embereknek, hogyan éljenek az ebből adódó új lehetőségekkel. Hidasi Judit: Interkulturális kommunikáció című könyve rövid, tömör, de ennek ellenére roppant gondolatgazdag összefoglalását adja témájának, felkeltve az érdeklődést az egyes részterületek iránt. A könyvben olvasható számtalan tény, gondolat, gondolati folyamat  közül itt két dolgot emelnék ki: 1. Tudomásul kellene venni, mint azt Hidasi Judit is teszi( vezető angol nyelvű szakirodalomra támaszkodva),hogy a kultúra tanult, nem pedig öröklődő. Nem genetikailag vagyunk egy " adott kultúra" részei, mint azt egyes tudósok állítják, hanem minden, ami ismeretünk van, tanuljuk. Ebből számomra három, az eredeti tartalomtól messzire vezető reflexió azonnal következik: a, Ha a kultúra tanult, akkor változtatha

Mára már elértük azt, hogy a számítástechnikának is van történelme. Érdemes régi informatikai folyóiratokat forgatni, megőrizni, egy kicsit nosztalgiázni. Miről is szólt a Chip magazin 2005. szeptemberi száma? Fantasztikus nagy újdonság volt anno a PayPal rendszer bevezetése, 2005-ben már 71 millióan próbálták ki. Az újságban tippeket adnak az eBayen történő biztonságos vásárláshoz, de szó esik a Rockstar nevű játékkal kapcsolatos perről, a Microsoft és a Google jogi csatájáról. Bemutatkozik a 80 ezer forintba kerülő, ezért a Szerző szerint kissé drágának aposztrofált Freecom MediaPlayer3, valamint egy cikksorozat első részeként olvashatunk a DRM-technológiákról. 

Aki azt várja, hogy, na itt egy jó kis botránykönyv, az csalódni fog. Tony Coffey: Katolikus voltam című könyvében nincs szó pápák magánéletéről, a szexuális dolgok is csak érintőlegesen kerülnek szóba, egyszóval: nem bulvár. Nem is keresztényellenes, sőt. Coffey nagyon pontosan, bibliai alapelvek alapján, mutat rá a katolicizmus tévedéseire, hibáira, olykor szándékos hazugságaira. A katolikus egyház, a Szerző szerint, már azzal is bűnt követ el, hogy nem egyedül a Bibliát, hanem a tradíciókat is figyelembe veszi vallásgyakorlata során. Hibázik akkor, mikor Máriát Jézussal egyenrangúvá nyilvánítja, hibázik, mikor a cölibátust erőlteti, hibázik, mikor elutasítja a Szent Szellem-keresztséget, és elutasítja azt a tételt, miszerint Jézus áldozata egyszeri és örökkévaló volt. Coffey könyve meglehetősen pontosan, ám mindvégig megértően fogalmaz. Nem az egyszerű hívők ellen irányul, hanem az egyházi vezetésen ( Coffey szerint a pápai hatalomnak sincs bibliai eredete) kéri számon a katolikus e

A Tanulmányok Budapest múltjából című könyvsorozat XXIII. kötete igen figyelemreméltó írásokat tartalmaz, melyek nemcsak Budapest, de egész Magyarország történelmének jobb megértéséhez hozzájárulnak. Számomra leginkább figyelemreméltó a Gárdonyi Albertről, a 19-20. századi nagy polihisztorról szóló írás. Mint a művek jegyzékéből kiderül, Gárdonyi Albertet szinte minden érdekelte: a munkanélküliség, a könyvtárügy, az érmek, Budapest történelme, a középkori pecsétek, a városok közgazdasági szerepe- szóval, egy igazi polihisztorral ismerkedhetünk meg, Hermann Ottóhoz hasonló kaliberű, csak éppen az önmenedzseléshez kevésbé értő úriemberrel. Ilyenkor merül fel a kérdés az emberben: jót tett-e a nemzetközi tudományosságnak a specializálódás? Nem lenne jobb sokoldalú szakembereket képezni, akik aztán meg is tudnak élni az eszükből? Gát Eszter tanulmánya is elképesztő. A 19. századi pest-budai zongorakészítőkről szól, elképesztő alapossággal, zenetörténeti felkészültséggel. Kiderül ebből a ta

Az ember zokog. Mert nem tehet mást. Móricz Virág gyönyörűséges könyvében, az Anyám regényében, a Szerző a 19.századtól, levelek segítségével tekinti át a Holich ( vagy más írásmóddal: Holics) család történetét, annak a családnak a históriáját, mely Móricz Zsigmond tragikus sorsú feleségét, a Szerző édesanyját adta a magyar- és a világirodalomnak. Ahogy az ember olvassa ezeket a leveleket, egyre inkább elkeseredik. Patológia- ez a szó kavarog az Olvasó szívében. Alig akad ezekben a levelekben egy pozitív mondat, egy örömteli élmény, alig írnak bennük boldog dolgokról- mindig csak a panaszkodás. Panaszkodás a nemszeretem, hárklis férjre, a kevés lehetőségre, panaszáradat a szélhámos testvérre, és mindenekelőtt- mindig csak az anyagiak. Mennyi pénz kellene, miért nincs éppen annyi pénzem, küldjön ennyi meg ennyi pénzt, nem adom meg a pénzt, majd megadom a pénzt, de csak úgy- egyszóval, az élet ebben a családban a materiális értékek körül forgott. Túlzottan is. Ezért aztán egymás után j

A História folyóirat 1993/4. száma olyan történész- nagyágyúk írásait vonultatja fel, mint Hajnal István, Benda Kálmán, Váczy Péter, vagy éppen Szűcs Jenő. A tartalomból: Váczy Péter szerint a honfoglaló magyaroknak a fő szállásuk volt a sátor, a falu szó pedig eredetileg fallal körülkerített szállást jelent.Szűcs Jenő: Az utolsó Árpádok című könyvéből olvashatunk részletet, megtudhatjuk, miért és hogyan változtatott politikáján 1242 után IV .Béla király. Benda Kálmán leírja Habsburg Ottóval történt találkozását ( olyan bölcsésztípusnak találta). Hajnal István meggyőzően bizonyítja be, hogy Európában a 12-13.században írás-forradalom ment végbe, s ennek gerjesztője a párizsi egyetem és diáksága, akik többnyire udvari papok lettek. Sándor Pál as zsidók 18450-1849. közötti emancipációjáról közöl cikket, kiemeli a Magyarító Egylet tevékenységét. Fehértói Katalin cikke 15.századi magyar boszorkányperekkel foglalkozik,illetve azzal, mit is jelentett annakidején a " néző" szó.

Előrebocsátjuk: a Századunk zenéje című könyv ( Zeneműkiadó, 1967.) nem a nagyközönségnek szól. Olyan Olvasók érdeklődésére tarthat számot, akik járatosak a zeneelméletben, a szolfézsban, a különböző hangsorokban, a hangszerelés titkaiban, s legalább alapvető ismeretekkel rendelkeznek a 20.századi nagy zeneművekről. És mindenekelőtt: szeretik a zenét, a jó öreg, de soha el nem múló klasszikus zenét. A Kókai- Fábián szerzőpáros kitűnő könyvet alkotott. Még így, a kiadás után 50 évvel is szolgálhat kalauzul a 20.századi, meglehetősen " anyaggazdag" zenei kultúra megértéséhez. Az első fejezet a romantikus zene ismertetésével és értelmezésével indul, beássuk magunkat a harmónia, a ritmus és a forma világába. A Szerzők szembeállítják egymással a romantikus zenét, és a modern klasszikus muzsikát, valljuk be, ez a szemlélet ma már korszerűtlen, még a megátalkodottan modern Schönberg is beépített műveibe 19.századi stíluselemeket, nem is szólva folklór-irányzat két magyar nagyjáról:

A könyv alcíme:A hatalom a jólét és a szegénység eredete James A. Robinson és Daren Acemoglu nagyon alapos munkát végeztek. Interdiszciplináris módon, a történelem, a közgazdaságtudomány, a társadalomföldrajz eredményeit felhasználva próbálják könyvükben azt megfejteni, miért megy jobban az egyik országnak, és miért megy rosszabbul a másiknak. Minek köszönhető az- teszik fel a kérdést- hogy az USA lakóinak egy főre jutó jövedelme még a globális gazdasági viszonyok között is negyvenszerese egy szudáni ember jövedelmének? Mi az oka a két Korea közti elképesztő különbségnek? Robinson és Acemoglu elvetik Diamond földrajzi koncepcióját, nemet mondanak a marxista elméletekre is, ezek helyett institucionalista elméletet fogalmaznak meg. Egy ország helyzetét szerintük intézményeinek állapota határozza meg. A Szerzők megkülönböztetnek kizsákmányoló és befogadó intézményrendszert, ahol az előbbiek jobban, az utóbbiak rosszabbul teljesítenek. Előbbieké a hatalom és a jólét, utóbbiaknak marad a sz

Mi lett hova? Semmi lett sehova. Időnként úgy tűnik, Varró Dániel megtalálta költői hangját, felnőtté érett, a vers-paródiák világából azonban képtelen kilépni, ezért aztán életműve valószínűleg és megjósolhatlanul, torz marad. Egy újabb magyar zseni, aki eltékozolta tehetségét. Volt már ilyen... Mert nem azzal kellene villanatani, hogy hogyan tudjuk modernizálni József Attilát, vagy éppen a virágénekeket (nem mindig) vicces rímekkel. Arra kíváncsi egy verseskönyv Olvasója, hogy képes a poéta megmutatni magát minden versében, hogyan tudja a költő egyéni hangját megtalálni, miképpen tud valamit hozzátenni a magyar kultúrához. Varró Dániel mindezt elmuasztja. Ráadásul ezzel önmagának is árt, művészetét magát is beskatulyázza. Miért nem minden vers olyan, mint a {kávéház}? Annyira igényes, kifinomult, és mindenekelőtt: eredeti, hogy példaként lehetne állítani minden mai magyar költő elé. De aztán jön a Harminckét éves múltam című önfelköszöntő költemény ( az alcímnek egyébként nincs p

Paul Johnson konzervatív történész és újságíró. Ez a két tény meghatározza könyveinek stílusát, mondanivalóját. Az értelmiségiek című könyvben azt vizsgálja, miféle emberek voltak azok, akik a 19-20. században a közvéleményt formálták- vagy formálni kívánták- könyveikkel, újságcikkeikkel, beszédeikkel.  A Johnson által felrajzolt kép nem túl rózsás. A véleményvezér értelmiségiek közül szinte mindenkinek probléma volt a szexuális életével ( ez jelenthet impotenciát vagy épp annak ellenkezőjét), hiperaktív gyerek módjára nem tudtak egy dologra koncentrálni ( különösen Tolsztoj esetében emeli ezt ki a Szerző), egyesek imádták a pénzt, már-már kultikus imádattal, mások abszolúte járatlanok voltak a világ dolgaiban ( ennek ellenére politikai cikkeket írtak), és mindegyikükre ( Tolsztoj, Ibsen, Sartre, Russell) jellemző volt valami gyomorforgató értelmiségi fölény, valami elképesztő elkülönülési vágy az egyszerű emberektől, hamis küldetéstudat, mondhatni: megszállottság. Legtöbbjük még hé

A főzés az emberiség egyik egyetemes ügye, tekintettel arra, hogy mindenki eszik- valamit. Főzni pedig próbálunk, aztán úgyse sikerül. Vagy mégis?Tiffany Goodall könyve az abszolút kezdőket tanítja mindennapi létfenntartásra. Fotók segítségével, lépésről lépésre követhetjük egy-egy adott étel elkészültét, még egy tizenöt éves kamasz is nyomon tudja követni az egyes fázisokat. A Kezdők szakácskönyvében alapvető ételek szerepelnek, semmi molekuláris gasztronómia, semmi konyha-egyveleg, csak a nyers, mindennapi valóság. Palacsinta, omlett, csokitorta, baconbe tekert csirke, ilyesmik. Ez tehát tényleg a kezdőknek szól, pl. elvált férfiaknak. Az már más kérdés, hogy ennyire egyszerű ételek elkészítéséhez szükség van-e ilyen bonyolult fotókra, kell-e az egészet ilyen szinten túlmagyarázni. Főzéshez-sütéshez már jobban értő Olvasók túlzottan didaktikusnak fogják találni ezt a könyvet. De nem baj. Nem nekik szól. Mi többiek, pedig figyeljünk oda a palacsintára, oda ne égjen! xxxxxxxxxxxxxx

A Gramofon folyóirat klasszikus zenéről és jazzről szól. Ez is jelzi, hogy jazz mára kikerült a " könnyűzene" feliratú skatulyából, színvonalában emelkedett, felnőtt a Nagy Testvérhez, a klasszikusokhoz. Ellentétben a pop-rock alapú zenékkel, melyek inkább lefele ívelő tendeciát mutatnak, de ez a rajongókat csöppet sem érdekli, elvégre nem mindenki a zene miatt jár fesztiválokra... A Gramofon folyóirat 2008.nyári számának rendkívül gazdag tartalmából két írást emelnék ki. Aradi Péter a Semmelweis Vonósnégyes 25 éves jubileumát ünnepli cikkében, Rost Andrea pedig arról beszél, hogy beleszeretett a dalba, mint műfajba. Jó példát nyújt a művészi alázatra, mikor azt mondja, hogy 13 év Traviata-éneklés után kezdi magáénak érezni a darabot. Rendkívül gazdag a Gramofon lemezajánlója, kiemelném belőle Barbara Booney Schubert-lemezét, melyet a megjelenés évében volt szerencsém meghallgatni, és kijelenthetem: hozzátesz Schuberthez, nem pedig elvesz belőle. A rendkívül igényes kiállítá

Jared Diamond kitűnő tudós. Érdekli a földrajz, a történelem, a szociológia, a biológia, egyszóval mindenféle tudomány. Ráadásul nem szobatudós: éveket élt Új-Guineában, mindemellett van érzéke a tudományos ismeretterjesztéshez. Ez a polihisztorság még önmagában nem jelent problémát, viszont az már igen, hogy túlzottan következetes híve az evolúciónak, amely az utóbbi években már-már tudományos vallássá alakult. A harmadik csimpánz felemelkedése és bukása című könyvben Diamond olyan tényeket is az evolúció bizonyításának szolgálatába állít, melyek a tárgyilagos és nyitott szívű Olvasó számára éppenhogy a darwini elmélet ellen szólnak. Ilyen például az elefánt és a művészet kapcsolata. Diamond azt írja, hogy az elefánt porba rajzolgatása az emberi művészet állati előzménye. Szerintem ez nem igaz. Az, hogy egy állat letör egy faágat, és a porba rajzol egy vonalat, majd hangosan elbődül, még nem vezet el bennünket Leonardóig. Mint ahogy a cerkófmajmok nyelve ( vészkiáltásaik során me

Manapság a legtöbb gyermekkönyvet nem lehet gyermek kezébe adni. Vagy lázító, vagy istentelen, vagy egyszerűen csak igénytelen, vagy mindhárom. Amber Stewart és Layn Marlow: Szép álmokat, kicsi bocs! című műve a kivételek közé tartozik. A képeskönyv főhőse(i) egy mackócsalád, akik nappal is szeretetben nevelik kicsi bocsukat, esténként pedig, elalvás előtt, mesélnek neki szép meséket állatokról, virágokról, és pici bocsokról, akik megismerkednek az erdő világával. A történetek eredetiek, nem giccsesek, a rajzok ízlésesek- és végezetül: a szemlélet, az példamutató. A család pozitív értékként tűnik fel, s a mesekönyv minden lapjáról valami szeretetteljes békesség árad. Nem volnék meglepve, ha a Szerzők hinnének Istenben. De nem nézek utána. Nehogy csalódjak. És tekintsd meg ezt a blogot is: csaladok.blogspot.com

A Tanulmányok Budapest múltjából Európa egyik legszínvonalsabb várostörténeti tanulmánykötet-sorozata, olyan nevekkel a szerkesztőbizottságban, mint a legendás Bácskai Vera vagy Gyáni Gábor. A XXV. kötet 1996-ban jelent meg, Demszky Gábor akkori főpolgármester előszavával. Az apró késlekedésért kárpótol bennünket a könyvben közölt tanulmányok színvonala. Olvashatunk a 18.század végi-19.század eleji tisztviselőréteg anyagi viszonyairól, a Mátyás-templom képzőművészeti remekeiről, vagy éppen a magyar történetírás által többnyire " pesti liberális"-ként elkönyvelt Vázsonyi Vilmos és a városvezetés viszonyáról. Meg kell mondani, Vázsonyi alaposan odamondogatott a mindenkori vezetésnek, egy írásában feudálisnak és falusiasnak(!- micsoda sértés) nevezve Budapest városi tanácsát. Mit szóljon akkor a sok vidéki város... A mai Olvasó számára- véleményem szerint- a legérdekesebbnek két tanulmány ígérkezik. Az egyik Nagy-Budapest kialakulásáról szól, kiderül belőle, hogy már az ominózu

A História folyóirat egyike azon magyar kulturális " termékeknek" melyek nagy űrt hagytak maguk után. De ne sirassuk, Isten mindig tudja, mikor minek van itt az ideje... Lássuk, miről is ír a História 1993. évi 1. száma! Hunyadi János magyar vagy román származásáról szólva lezár egy vitát. Hunyadi nagyapja román volt, édesapja viszont már magyar környezetben él, Zsigmond király udvarában tölt be kisebb funkciókat. Magyar-román történésztalálkozó- elképesztő tanulságokkal. A középiskolákban nem tanítják, de az 1950-es években külföldre menekülő magyarok között is voltak  kémek. Omega ügynök például megölte azt a magyar katonatisztet, aki sok magyar segített át Ausztriába. Részletesen foglalkozik a lapszám Ferenc Józsefnek és Erzsébet királynénak házasságával. A legtöbb történészhez hasonlóan, Niederhauser Emil is rossznak tartja a házasságot, egymáshoz nem illőnek a két embert. A legtöbb publikáció, könyv hasonlóan foglal állást. A honfoglaló magyarokat legtöbbször lovon

A Hét évszázad magyar versei című antológiát a mára meglehetősen rosszhírűvé vált Király István irodalomtörténész és munkatársai válogatták, a kor viszonyaihoz képest meglehetősen okosan. Az 1960-as években járunk, muszájból tehát be kellett tenni a csapatba néhány szocreál költőt, a III. kötet nagy részét, viszont Illyés Gyula, József Attila, Szabó Lőrinc, Radnóti Miklós, Nagy László, és végül de nem utolsósorban József Attila költeményei teszik ki. A több, mint ezeroldalas könyv nagy része tehát még a 21. században is olvasható. Csakhogy... Bármilyen nagyszerű költők szerepeljenek is a könyvben, két negatív tendencia világosan kiszűrhető: 1. A magyar irodalom a 20. század végén alaposan eltávolodott az emberi lét végső okától és céljától: Istentől. A magyar költők- szándékuk szerint-  folyton Istent keresték, keresték őt a természetben, a szerelemben, a kőművesmesterségben, a nagymama evésre hívó szavában, a Szabadság-híd újjáépítésében, csak éppen abban nem, ami Isten valójában. Is

A Kapu című, sokak által különféleképpen minősített, manapság divatos szóval: eléggé megosztó, folyóirat 2015. évi 5. számában olvasható a Malachi Martin atyával készült interjú második része. Ebben Martin atya kifejti azon meggyőződését, hogy a Miaszonyunk, azaz Szűz Mária kultusza fog majd békét teremteni keresztények és iszlám vallásúak között. Orbitális butaságot mond ezzel az atya. Miért is? 1. A legtöbb arab azt sem tudja, kicsoda Mária, sőt, azt sem tudja, kicsoda Jézus. A legtöbb arab még a Koránt sem olvasta, csak kivonatos formában. 2. A zsidó és keresztény vallás szent könyvében, a Bibliában sincs Mária-kultusz. Kizárólag Istennek van kultusza, egyetlen Isten van, az ő fia Jézus Krisztus, aki megváltotta az emberiséget kereszthalála által. Máriának a Megváltásban nincs szerepe. Mária Jézus testi értelemben vett anyja, és semmi több. Legalábbis akkor, ha szó szerint vesszük a Biblia szövegét. És miért tennénk másképp?