Könyvekről mindenkinek

Mindannyian ismerjük Monet, Manet, Apolliniare, Picasso és a huszadik század többi modern festőjének, írójának nevét.De kik voltak az ő támogatóik? Kik patronálták őket, kik vásárolták meg könyveiket, kik olvasták műveiket? Herbert Frank őket mutatja be nekünk, az avantgarde művészet sokszor nagy kockázatot vállaló, olykor irdatlan összegeket költő támogatóit,valamint presztízsveszteséget gyakran vállaló pozitív kritikusait,szellemi útitársait. Érdekes módön az első jeles támogató mindjárt egy híres író, Émile Zola,a naturalizmus atyja. A francia akadémikus festészet giccses zsánerképein szörnyülködő impresszionsták valami újat akartak a festészetben, valami mást, mint ami addig volt. Az örök magányos Cézanne-nal az élen önálló kiállítást rendeztek, amit a " kedves" nézőközönség hahotázva fogadott. Zola az első perctől támogatta az impresszionistákat,cikkeiben hosszú éveken át védelmezte őket.Ám ezeket a cikkeket kevesen olvasták.A polgárság szemében a festészet pusztán meste

 Franz Werfel az expresszionista irodalomnak azt az ágát képviselte,amely nem veti el teljesen a vallásos témákat,inkább csak újraértelmezi azokat,az Istennel való személyes kapcsolat alapigazságából kiindulva. Jól mutatja ezt Az elsikkasztott mennyország című könyve is.  Az Argan család Ausztriában él. Igazi nagypolgári-arisztokrata társaság,meglehetősen fiatalos,életvidám. Velük él Teta,az öreg cseléd,aki kitűnő szakácsművész,de titokzatos személyiség,bigott katolikus,aki hisz abban,hogy a purgatóriumban hatalmas tüzes kefékkel tisztítják az ember testét és lelkét. Teta elhatározza,hogy jócselekedetek útján kerül be a mennyországba. Egy távoli rokonát,Mojmirt,iskoláztatja,erején felül is. Csakhogy Mojmir rájön,hogy megtalálra az egész életre szóló pénzcsapot,és a legelképesztőbb indokokkal kunyerál pénzt az öreg cselédtől. Teta tudja,hogy az ifjú rokon átveri,de nem akarja megszegni Istennek tett ígéretét,ezért mindig küld támogatást a fiatalembernek. Egy kora tavaszi délután az Arga