Könyvekről mindenkinek

 B.Traven a 20.századi világirodalom egyik legrejtélyesebb alkotója. Senki nem tudja pontosan,ki is volt ő valójában. Állítólag Lengyelország egy kisvárosában született,de még ez sem biztos. Van,aki szerint Mexikó elnöke,van,aki szerint egy német anarchista újságíró. Azt sem tudjuk,hogyan nézett ki:egyszer egy német újság arra kérte,küldjön egy fényképet magáról,erre küldött egy csoportképet,amin nem jelölte be,melyik alak is ő...B.Traven volt a Rejtőzködő Író,aki tökéletesre fejlesztette a nyilvánosság elkerülésének művészetét.Azt sem tudjuk,mit jelöl a név elején a B. Sokan a Bruno-t valószínűsítik,de ezen valószínűsítésnek konkrét alapja nincs.B.Traven nagy rejtőzködése és tudós szorgalma azonban kiváló könyveket,nemzetközi bestsellereket eredményezett. A halálhajó című regény 1926-ban jelent meg folytatásokban. Nem szimpla kalandregényről van szó,hanem olyan,hol mulatságos,hol kalandosan izgalmas cselekményű,mesterien kimunkált prózáról,amely élesen bírálja az 1920-as évek társadal

 Robin Cookot elsősorban izgalmas orvos-krimijeiről ismerjük, e témában talán még mindig a világ vezető írója. A gyötrelem éve című könyv azonban teljesen más. Cook azt írja meg, milyen érzés volt az amerikai közegészségügyben gyakornoknak lenni. Egy év tanulás, éles körülmények között. Ha azt gondoljunk, hogy Szerző ódákat zeng az amerikai egészségügyről, akkor tévedünk. Cook nagyon is kritikus, elképesztően őszinte. Valószínűleg a kórházi sorozatok kitartó nézői nem fogják szeretni ezért. Milyen problémákat is lát Robin Cook kora amerikai egészségügyével kapcsolatban? -A rendszer olykor felfalja az egyént, bürokratikus az ellátási rendszer - A gyakornokok túlterheltek, alig alszanak, olyan feladatokat is végre kell hajtaniuk, melyeket egy felkészült nővér is meg tudna oldani. - A betegek főleg az alsóbb társadalmi rétegekből kerülnek ki, a gazdagabbak megengedhetik maguknak a magán-egészségügyi ellátást - Orvosok ( különösen a sebészek) fölényeskedése a gyakornokokkal. - A kórházak s

Vigvári András: Közpénzügyeink című könyvét két okból is nagyon szeretem. 1. Magyarországon, hála a hisztériakeltésre erősen hajlamos médiának, a közpénz szó hallatán kizárólag az éppen aktuláis korrupciós ügy jut az ember eszébe. Ugyanakkor nagyon keveset tudunk arról, valójában hogyan működik a kormányzati szektor ( pénzügyileg). Nem tudjuk, mi az az ESC, EEO, mit is nyújt a kormány a G2C keretében, támogatás abszorpciós képességről pedig csak az igazán bevatottak hallottak. Tudomásul kell vennünk, hogy az állami-önkormányzati ( illetve hozzátehetjük: uniós) gazdálkodás külön szakma, mely magas szintű felkészültséget igényel. Nem pusztán lélektelen bürokrácia, hanem kreatív mechanizmus. 2. Vigvári András könyve kiváló egyetemi tankönyv. Elkülöníti az MA és a PhD fokozatos hallgatóknak szóló tananyagot, kulcsfogalmakat, ellenőrző kérdéseket ad az egyes témákhoz, valamint- a 21.század szellemében- minden témakörhöz internetes feladatokat is kijelöl. Ezt így kellene minden tankönyv ese