Nagy László: Jönnek a harangok értem
Ez a Nagy László már egészen más ember, másfajta költő, mint az ötvenes évek elején indult, lobogó lelkű, sokszor lázadónak tűnő fiatalember. Ez a Nagy László hihetetlenül árnyalt, sokrétegű verseket ír, egykor divatos szóval mondva: metafizikus költő. Olyan felnőtt ember, aki verseiben a múló időt és az illanó teret örökíti meg, a Végtelenség jelenségei között tár fel mások által észre nem vett összefüggéseket. Olyan művek fémjelzik ezt a verseskötetet ,mint A zöld sátor elégiája, Számadás egy pillanatról, Töredédkek Dani uraságnak, Árvácska sírverse, Órás, verses BÚÉK, Hószakadás a szívre. E sorok írójának felülmúlhatatlan kedvence a Gyászom a színészkirályért. Külön érdekesség a kötet végén olvasható lírai önéletrajz. A magyar irodalom maradandó alkotása ez is.