Bejegyzések

költemény címkéjű bejegyzések megjelenítése

Zsille Gábor ( vál., szerk.):Az év versei 2023

 Nagyon színvonalas irodalmi antológia 2023.legkiemelkedőbb magyar lírai terméséből. Sokféle irányultság,lírafelfogás,költői beszédmód kap teret ebben a remek könyvben. Az alábbi rövid könyvajánlóban kiválasztott néhány kedvencemről írok egy-két prózai mondatot, teljesen szubjektív, mondhatnám: emocionális alapon, mégpedig a Szerzők neve szerinti ábácésorrendben,felidézve a hajdan emlékezetes Szép versek antológiasorozat gyakorlatát.  Farkas Wellmann Éva: Szavak,ima helyett Nagyon bonyolulttá vált mai világunkban a szerelem- és ide értem az örökkévalósághoz való kötődést is, mert az is a szerelem egyik fajtája, személyes kapcsolat az égiekkel. Nagyon sokat hajtunk, pörgünk, dolgozunk, nem marad erőnk a másikra, nem tudjuk szép, értelmes, bővített mondatokban megfogalmazni vágyainkat, kívánságainkat. Ehelyett marad a zaklatottság, a minden percben való idegesség,valami furcsa görcs, ami megbénítja a nyelvet. Nagy közdelmünkbe, sokszor véres akarásunkba telik, hogy eljusunk a békességet

Kopriva Nikolett:Amire csak a fák emlékeznek

 Kopriva Nikolett a fiatal magyar költőnemzedék egyik legtehetségesebb képviselője. Jól példázza ezt az Amire csak a fák emlékeznek című kötet. Telis-tele jobbnál jobb versekkel, a versek pedig telis-tele inspiráló, a magyar költészetben csak ritkán jelenlévő gondolatokkal, érzésekkel. Az alábbi ( szokás szerint rövid, mert hát sietni kell ebben a sietős világban) könyvajánlóban megpróbálom megfogalmazni, miért tartom én kiemelkedőnek Kopriva Nikolett költészetét. Persze, az irodalom szubjektív, úgyhogy mások másképp látják, de azért igyekszem rálelni a fix pontokra ( minden jó művészet szilárd alapokra épül. Többé-kevésbé szilárd alapokra). Van az egyén és van a külvilág, utóbbi- költészetmentesen tárgyias köznapi gondolkodásunk szerint- minden, ami nem az egyén. Kopriva Nikolett arra kíváncsi, hogyan hat egymásra a kettő:összeolvad?eltávolodik? az egyén valamely attitűdja tükrözi a külvilágot? A külvilágba van beleírva az Én? Ebben a nagy találkozásban, olykor szeretetben, olykor ütk

Kollár Árpád:Például a madzag

 Kollár Árpád (sz.1980.) a kortárs magyar költészet egyik legjelesebb alakja. Versei egyéni hangúak, senki máshoz nem hasonlíthatók. Remekül játszik az Olvasó potenciálisan várható hangulatával, úgy formálja a befogadói élményt, hogy abból vagy humor, vagy tragikus kerekedik ki. Ebben a rövid könyvajánlóban nincs mód arra, hogy részletes, mondhatni:irodalmi elemzést adjunk a kötetről, inkább csak néhány költeményről szólnánk, hogy ezzel keltsük fel az érdeklődő Olvasó figyelmét. Az Ellenszonett ( a kötetben minden verscím kisbetűvel kezdődik, mi itt a magyar helyesírási konvencióknak megfelelően nagybetűvel kezdjük a címeket), szóval, az Ellenszonett, a költői pesszimizmus alaphelyzetéből indul: a költő úgy határoz, nem ír több szonettet. Aztán persze szonett lesz ebből is, hiszen  művet nem az alkotó formálja, inkább a mű formálja az alkotót, sokszor szándékai ellenére. Nagyon jó hangulatú, kicsit olyan " petőfisen hetvenkedő", elképesztően rokonszenves - ha lehet egy műről

Fáy Ferenc:Törlesztő ének

 Régi adósságát rója le könyvajánló blogunk azzal,hogy bemutatja és tiszta szívvel ajánlja Fáy Ferenc,Kanadában élt magyar emigráns költő köteteit. A Törlesztő ének című könyv 1963-ban jelent meg,és olyan irodalmi nagyságok tetszését is elnyerte,mint Márai Sándor vagy Határ Győző. A cím arra utal,hogy mindannyiunknak van törlesztenivalója Isten, a szülei,a hazája és még sokmindenki felé. Az életünk voltaképpen egy adósság törlesztése. Fáy Ferenc könyvében rendkívül nagy hangsúlyt kap az emlékezés mint emberi-poétai aktus. A Falusi búcsú lendületes képalkotása a költő gyermekkorát idézi,csakúgy,mint a Régi nyár,béresekkel című vers. Pillanatképet rögzít-milyen rímeléssel,milyen erős belső dinamikával!-az Apám,míg a Nagyanyám című,12 soros elégia elképesztő nyugalmat,belső békét áraszt. Ám,hogy az emlékezés torzzá,groteszkké is válhat,és sokszor az emlékezőnek okozhat kellemetlen meglepetéseket,arról a kötet nyitóverse,a Hazafelé tanúskodik. A szép emlékek eltorzulnak, a tájat,a házakat

Ágh István:Elvarázsolt ének

 Ágh István Elvarázsolt ének című könyve 2017-ben jelent meg először,a Nap Kiadó gondozásában. A kötet egészéről azt mondhatjuk,hogy rendkívül sokat foglalkozik az öregséggel,az elmúlással,a halállal. Teszi ezt azonban oly sokféle szögből és módon,hogy nekünk,akik még az élet vizében úszunk,ha már nem is lubickolva,szóvsl nekünk is hasznos és érdekes is lehet. A könyvben található verseket a Költő öt ciklusra osztotta. A Későn virrad című ciklus versei a halálról,elmúlásról,emlékezésről szólnak. Általában 6-10 strófából álló,páros rímelésű versek ezek. Az Elvált özvegység a szeretett kedvesre emlékezik,a különösen felkavaró Véglegessé vált a sorrend a család elhunytjait veszi számba. A Valóságos látszat egy mentőautó szirénázásából bontja ki a szituációt. Az Édentől keletre ciklus versei a köz ügyeivel foglalkoznak,úgy,hogy a történelmet,a politikát,a generációk közötti ellentéteket a személyes sors indigóján itatják át. A költemények formája itt már szabadabb,a sorok egészen hosszúak,

Kemény István:A koboldkórus

A modern költészet ritkán élményszerű. Azért mondom ezt, mert azt tapasztalom, hogy sok modern költő mellőzi mindazokat az eszközöket, melyeken az átlagos műveletlenségű magyar ember iskolázódott. Nincs rím, már metaforák sem nagyon, van viszont intellektuális erőlködés, az elme araánytalan túlterhelése. Az élvezet odalesz. Kemény István:A koboldkórus című köete nem ilyen. Nagyon is izgalmas, érthető verseket tartalmaz. mindegyik egy külön világ, a költői teremtés csodája, a szabad formaiság és az Olvasó iránti alázat iskolapéldája. Rímek általában nincsenek, vannak viszont új világok, lényeglátóan bemutatott társadalmi problémák, a kortárs Olvasó életére oly jellemző Hiányok ábrázolása, és rendkívül gazdag, elsiemrésre méltó fantázia. Mivel verseskönyvet úgysem folyamatosan olvasunk, néhány kedvenecemet emelném ki Kemény István kötetéből. Az elmeáldozat egyszerre jeleníti meg a generációs problémákat és az Istentől való elhagyottságot. Nagyon érdekes a hagyomány különböző rétegei