Könyvekről mindenkinek

 Annak idején eléggé vegyes volt Krusovszky Dénes:Akik már nem leszünk sosem című regényének kritikai fogadtatása (2018-ban látott napvilágot az első kiadás). A közönség mindenesetre szerette a könyvet, s az a helyzet, hogy nekem is tetszik. A szerkesztését egyenesen lenyűgözőnek találom, de erről majd később. Ebben a meglehetősen szűkre határolt könyvajánlóban most nem spoilert szeretnék közölni, hanem különböző kulcsfogalmak, kulcsszavak köré csoportosítva kifejteni, hogy szerintem miért is jó Krusovszky Dénes könyve.  Felnőttség. Amikor az ember belép húszas éveinek második felébe, akkor valami megváltozik. Jelentősége lesz a dolgoknak, minden szónak, gesztusnak, súlya lesz. A korábban nagynak látott dolgok összemennek ( lásd Hajdúvágás), kissé elszürkülnek ( lásd a könyvben Debrecen példáját). Az a fajta fiatalos nyegleség, felelőtlenség, életvidámság eltűnik, mert mindenről kialakul valamilyen véleménye az embernek, s akinek véleménye van, az veszélyes, sokszor a tűzzel játszik (

Joseph Conrad: A titkosügynök című, izgalmasnak szánt könyvéből kiderül: Joseph Conrad politikailag inkompetens. Amit a világmegváltó forradalmárokról, 20.század eleji anarcho-szindikalista tévelygőkről képzel, az pont annyira felel meg a valóságnak, mint az amerikai animációs filmek mammut-karakterei. Sematikus, gyerekes, borzasztó. Amikor viszont Joseph Conradból előjön az író, és emberi kapcsolatokat kezd ábrázolni- például a kereskedő viszonyát felesége szellemi fogyaékos gyermekéhez- na, az már döfi, az bejön. Tanulság: Az íróember maradjon csak meg a kaptafánál. Az emberekről írjanak, ne a politikáról. Arról ugyanis keveset tudnak. Szinte semmit.