Könyvekről mindenkinek

 A Pygmalion George Bernard Shaw talán legismertebb drámai műve, több musical- és filmfeldolgozás készült belőle. És, ahogy az lenni szokott, számtalan elemzést is írtak már erről a nagyszerű színpadi műről, mely többször megjelent önálló könyvalakban is.Néhány megjegyzést, észrevételt " észrevételeznék", melyre eddig kevesebb figyelmet fordítottak az értelmezők ill. a rendezők. 1. Shaw megjelölése szerint a Pygmalion műfaja: románc. Tehát úgy is kellene színpadra vinni, hogy a szerelem a lényeges, nem pedig a különböző társadalmi osztályok, rétegek egymáshoz való viszonya. Persze, ez utóbbi is fontos, hiszen Liza mégiscsak más kulturális definiciókkal rendelkezik, mint Higgins, vagy akár Pearce-né. Mégis: ez a  mű nem társadalmi dráma. Azt gondolom, Shaw kifejezetten a közönség szórakoztatására írhatta, nem pedig valamiféle bősz forradalmárság fűtötte.  2. Nagyon fontos Perce-né szerepe, ő köti össze az elméleti munkásságába teljesen belefeledkezett Higgins professzort a kül

Talán Az eastwicki boszorkányok Updike legnagyobb karrier befutott regénye. Készült belőle  színdarab ( Magyarországon is bemutatták), musical, egész estés játékfilm, filmsorozat. A népszerűség tehát adott- és ekkor kezd el az ember gyanakodni. Vajon nem csúszott át a regény túlzott popularitásba? A közönséget mindig is érdekelte az okkultizmus. Azért érdekelte, mert tiltott gyümölcs. Tiltja a kereszténység, tiltják az iskolában a józanabb tanárok, s tiltja az ember józan esze: hiszen boszorkányok nem is léteznek, a tárgyakat nem lehet gondolat által elmozdítani stb. Ám az ember " játékos" énje is megszólal:hiszen ez csak egy könyv, egy film, itt minden megtörténhet, itt megeshetnek olyan dolgok, melyek a hétköznapi életben nem. És itt tévednek az okkult írók és filmesek. Egy regény nemcsak egy akármi könyv, egy film nemcsak egy látnivaló. A látottak-hallottak- könyvből olvasottak nagyon is beleégnek a tudatba, főleg a fiatalabb befogadók tudatába. És ezek a tudattartalmak