Könyvekről mindenkinek

 Baranyi László könyve 1796-ban jelent meg. Ha ma,a 21.században,valaki ilyen földrajzkönyvet írna,nagy valószínűséggel olvasói és  kritikusai megkérdőjeleznék az elmeállapotát. Ugyanakkor-mint tudománytörténeti forrás-nagyon is érdekes lehet azon kutatók,szakemberek számára,akik a 18-19.század szellemi életével foglalkoznak. Érdemes tehát szólni erről a Rövid Magyar Geographiáról,de inkább csak történeti kuriózuma miatt. A barokk nagyon szerette az allegorikus,megszemélyesített ábrázolásokat. Baranyi pontosan ezt viszi túlzásba,eźert írtam a bejegyzés bevezetőjében azt a mondatot. Szerző egy Conellus nevű tudósra (?) hivatkozva Európát egy ülő nőhöz hasonlítja.Majd szépen,testrészről testrészre végigjárja. A koszorúja Portugália. Az arca Spanyolország és hozzatartozó szigetek. A nyaka és a melle Franciaország. A nyakkendője a Pireneusok. A bal karja Anglis,Skócia,Hibernia,az Orades-szigetek és Izland. A bal hóna alja Belgium. A jobb hóna alja Olaszország és a mellette lévő sz...

Fridrich Bridel, eredeti nevén Bedrich Bridel, 17.századi jezsuita hittérítő volt- méghozzá abból az igazi régivágású fajtából, aki száraz kenyeret eszik, rongyos ruhában jár, gyűjt a szegényeknek stb. 1658-ban jelent meg 22 verset tartalmazó kötete, A kis jászol. eredetileg karácsonyi kötetnek készült, de Bridel zsenialitása és formabontása túllépett ezen.  A könyv Szerzőjének célja az volt, hogy bemutassa Jézus születését- méghozzá minden érdekelt szempontjából. Mária, József, a kíváncsiskodó családtagok, a napkeleti bölcsek- mind-mind megszólalnak a kötet lapjain. Ez a megközelítés akkoriban teljesen szokatlan volt, a katolikus egyház nagyhirtelenjében nem is tudta, mit kezdjen ezzel a könyvvel. Végül, mivel Bridelnek Csehországban igen nagy tekintélye volt, elfogadta. De azért soha nem népszerűsítette agyon. Bridel a barokk formához sem nagyon kötötte magát. 532 soros előszót, ahogy ma mondanánk: ajánlót írt a kötethez, mely leginkább arról szól, hogy Isten nagy, mi pedig k...

A könyv alcíme: Életmű-fogadtatás-utókor 1913-2006. Nincs rá lehetőség, hogy ezt a jelentős monográfiát teljes terjedelmében feldolgozzuk. Monostori Imre mérföldkőnek számító könyvéből inkább csak néhány jellemzőt emelnénk ki. Az első: Szekfű Gyula minden vitán felül tehetséges történetíró volt.A politikai-erkölcsi megítélés nem befolyásolhatja Szekfű szakmai teljesítményének elismerését. A török kor, a barokk, a 19.század történelmi emlékezetét híven őrizve, a forrásokat magas szintű szakmai felkészültséggel kezelve írta műveit Szekfű Gyula. Amely művek- és ez a második, amit feltétlenül el kell mondanunk Szekfűről- nem mindig sikerültek. A " változó idők" nem egy esetben túl erős hatást gyakoroltak erre a monumentális történetírói életműre. Szekfű túlzottan gyakran esett bele abba a hibába, hogy tanítani akart, példát keresni a történelemben bizonyos tézisekre. Ez pedig mindig oda vezet, hogy a fellelt példák örökösen "ideiglenes használatúak" maradnak. Ami pedi...