Könyvekről mindenkinek

 A Körkép 2026.évi válogatásában harmincőt kortárs író kisprózáját olvashatjuk.Többségében remek novellák,releváns körképet adnak 2025 magyar irodalmáról. Az alábbi könyvajánlóban kiválasztottam néhány kedvencemet,remekműveket a gazdag választékból,és írtam róluk egy-egy gondolatot. Bán Zsófia:Hirosimában esett az eső. Összevethető egymással emberek szenvedése?Van ilyan,hogy ő többet szenvedett,nagyobb terhet hordoz?Vagy mindenkinek ugyanolyan nehéz a keresztje?Az is lehet,hogy a történelem határozza meg a szenvedés súlyát,jelentőségét? Böszörményi Márton:Mit magadnak,magas fallal építettél,elvenni nincs jogom,mégis elveszem. Igen,ez egy ilyen hosszú cím. Ha valaki nálánál tizenöt évvel fiatalabb lámyba szeret bele,készüljön fel,hogy a lány barátaival csapott szilveszteri buli sem lesz akármilyen.  Hegedűs Vera:Országunk legszebb tengerpartja. Mit tehet egy idős asszony,ha rendszeresen hatalmas méretű csomagokat hoz neki a futár-kéretlenül?Már teli a kis lakás hatalmas dobozok...

 Szakonyi Károly korunk irodalmi életének egyik legismertebb alakja, kitűnő író. Legtöbben színdarabjairól ismerik, melyeket az ország vezető színházai játszanak. Vendég a palotában című könyve kitűnő elbeszéléseket, novellákat tartalmaz. Fő témái: - Generációk egymás mellett élése, ellentéte - a huszadik századi magyar történelem a kisember szemszögéből - A szegénység, elhagyatottság a magyar társadalomban - Ember és környezete, ember a nagyvárosban és falun.  - Szerelem, házasság, kapcsolatok - Az élet apró örömei, bánatai - Nyomás, lelkiismeretfurdalás és az egyén erre adott reakciója - A kor furcsa, nehezen megmagyarázható eseményei Az alábbi könyvajánlóba kiválasztottam néhány érdekes novellát, ezekről szólnék most néhány mondatot. A szép hadnagyné. Voltaképpen a szerelem és a történelem kölcsönhatása a témája ennek a műnek. Lehet bármilyen gonosz a külső, történelmi kor ( pl. Rákosi-diktatúra), az emberek emberek maradnak, érzéseikkel, melyeket olykor évtizedekig őriznek...

Hú, de jó cím...A közelmúltban tragikusan fiatalon elhunyt magyar író, Térey János utolsó kötete verseket, kisprózákat tartalmaz, látszólag minden e körül a bizonyos Rosmersholm körül forog, valójában egyfajta létösszegzés ez a könyv, álmokról, emelkedésről, stagnálásról, bukásról. Rosmersholm értelmezhető allegóriaként: Magyarországként, Európaként, városként, a rendszerváltás utáni társadalomként, emberi életként, és kiváló irodalomtudósok még biztosan találnának néhány értelmezési lehetőséget. A versekben a közeg mindig az emberrel együtt jelenik meg, az élet mindig viszonyítja önmagát az éppen aktuális Rosmersholmhoz: Budapesthez, Debrecenhez, a Balatonhoz. A versek formavilága olyan téreys: nem egypoénos, csattanós befejezés, hanem ívelő gondolat, amelybe belefér a 19. századi lírai utánérzés éppúgy, mint az abszurd ön-rákérdezése. Ebben a könyvben minden egyes vers és verssor egy kicsit dráma is: értékek beszélgetnek értéktelenséggel, múlt a jövővel, vagy azzal, amit a múltban j...