Könyvekről mindenkinek

 Ágh István kölltészete olyan, mint a jó bor:minél tovább érik, annál jobb. Ezzel nem azt kívánom monfdani, hogy a fiatalkori versek éretlenek,de valahogy az egész életmű olyan lassan, biztosan született, mint egy óceánjáró. Hónapról hónapra jobb és jobb lett, egyszer aztán elérte azt, hogy költő kollégák, az olvasóközönség és az irodalomkritikusok a magyar költők egyik legjobbjaként tartsák számon.  Nekem ebben a költészetben az az újfajta elégikusság tetszik legjobban, mely szokatlan metaforákban, a legtöbb Olvasó számára addig idegen tematikában ölt testet. Ágh István jó olvasni. Nem lép fel váteszi igénnyel ( legalábbis nem olyan értelemben, mint Nagy László vagy Juhász Ferenc), mégis olyan ő, mint egy krónikás, aki a napihírek mögött meglátja a lényeget. Azt a lényeget, amely mindig szomorú kissé. Ettől lesz nagyszerű.  A Nyári vásár című vers a huszadik század közepének egyik nagy történelmi-társadalmi traumáját, az elüzletesedést, a fogyasztói társadalom terjedését...

Guignard könyve remek fotógyűjtemény a világ egyik legszebb városáról. A madártávlatból készült fényképek kedvet csinálnak az egyszeri utazónak ahhoz, hogy a következő nyaralását a francia fővárosba tervezze. És nem érdekes, hogy a szomszéd szerint Párizs már nem a régi, és nem érdekes, hogy mit szólunk a jelenlegi francia elnök regnálásához. Párizs az Párizs, a maga kis titkaival. A fotók pedig feltárják ezeket a titkokat. Néhány percre mi maguk is párizsiak leszünk. Persze, akadnak kivételek. Egyes fényképek- véleményem szerint- inkább csak a terjedelmet növelik. A 226 és 227 számú fotó elképesztően semmitmondó, semmi nem derül ki belőle, ha a képaláírást elolvassuk, akkor pedig arra a következtetésre jutunk, hogy földről talán érdekesebb lenne...A 380. számú kép, mely a Tokió-palotát ábrázolja, viszont kifejezetten érdekfeszítő, megnyitja az elmét. Mint ahogy múltba visz és jelenben tart a 442 számú kép is, mely a Saint-Denis kaput ábrázolja. A Napkirály, XIV. Lajos korába lépünk v...