Könyvekről mindenkinek

Van a sakkozásnak valamiféle állandó kisebbségi érzése azzal kapcsolatban, hogy nehezen tudja önmagát beilleszteni az általános emberi kultúrába. A magas szintű sakknak ugyanis már a megértéséhez speciális nyelv- vagy,ha úgy tetszik, kód- szükségeltetik. A sakk- készséget az emberfia nem öszötönösen szerzi meg, mint mondjuk a zenét vagy a képzőművészetet, filmet. Éppen ezért kevesen értik a jó sakkot, s valljuk be: sokan akadnak bolygónk minden táján, akik kissé le is nézik azokat az embereket, akik erre a szép sportra- művészetre-játékra "pazarolják" az elméjüket.  Papp Márió: Így sakkoztak ők ( alcím:Híres emberek, játszmák, szenvedélyek) című könyve segíthet abban, hogy a világ nem-sakkozó része is megértse: nem valamiféle passzív szellemi időtöltésről van szó, melyet egyetemről kihullott emberek űznek. Merthogy- mint kiderül a könyvből- a világ művészeinek, tudósainak, politikusainak jelentős része bizony mélységes mély híve volt ennek a nemes játéknak.  Sakkozott Chopin,

 A cím allegorikus:ahogy a regény hőseinek élete is darabokra hull,úgy esik szét korunk világképe,úgy válnak puszta vigasszá elmúlt évszázadok vallásai,filozófiái. Böszörményi Zoltán:Darabokra tépve c.könyve a 21.század valóságát ábrázolja ki nekünk,21.századi olvasóknak. A regény alakjai nem boldogulnak ebben a rohanó,üzleties,a valós értékeket háttérbe szorító világban. A pszichológus szex-és kapcsolatfüggő lesz,az írónak egyetlen könyvét sem vásárolja meg senki,a fiatalokat valami ismeretlen és ellenséges hatalom pokoli csapdába csalja-talán azért,hogy tudatára ébredjenek önző felszínességüknek? Egyszóval:a látható világ nem öröm,csak iga,modern környezetbe ágyazott,nagyvárosi antik sorstragédiák sorozata.Az elidegenedés legmagasabb,már-már misztikus magasságokba emelkedő szintje. A hősök tehát menekülésbe fognak.Ha ez a gyakorlati világ elvesztette értelmét,akkor irány a szellem birodalma!Találjuk meg önmagunkat a könyvekben,a kultúrában! Van,aki Marxban és az ő 19.századi társadal

 Manapság mindennek van saját stratégiája. A háborúnak, az üzletnek, a fogyasztásnak, de még a magánéletnek is. Lawrence Freedman kitűnő könyvéből kiderül, hogy nem volt ez mindig így, s még ma is akadnak, akik bizonyos szituációkban nem alkotnak stratégiát. Freedman nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy áttekinti a stratégiai gondolkodás történetét a hadászatban, a politikában,az üzleti életben és társadalomtudományban. Az eredmény egy interdiszciplináris, történészek, közgazdászok, társadalomtudósok számára igencsak érdekfeszítő, monumentális méretű monográfia lett.  Megtudhatjuk, hogyan született meg az ókori világban a stratégia fogalma, igaz-e az, hogy a stratégia tkp. taktikákból áll össze. Meglátjuk, milyen stratégiát alkalmazott Athén a perzsák ellen, illetve a déloszi szövetség a peloponnésszoszi szövetség ellen. Feltehetjük a kérdés:Niccolo Macchiavelli  esetében beszélhetünk-e hatalmi stratégiáról, vagy egyszerűen csak alkalmi,  érdekvezérelt hatalmi játszmák sorozatát tárj

 Ez a könyv lényeges, mint nyáron a napfény, télen a hó. Keresztények és nem keresztények számára kötelező olvasmánnyá. John Gray ugyanis nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy megismerteti az Olvasót az istennélküliség filozófiájával, annak eredetével és változataival. Ebben a mondatban már az is benne foglaltatik, hogy Az ateizmus hét formája című könyv kizárólag a filozófiai alapú ateizmussal foglalkozik, a manapság divatos, szimpla szekularizmussal nem.  Mindjárt az első fejezet végén olvashatunk egy érdekes megállapítást:a modern ateizmus a média és a szórakoztatóipar terméke. Ezen nagyon alaposan el lehet ám gondolkodni. Mert az tény, hogy vannak világvégek, melyek úgy látják, hogy a forgalmuk inkább az istennélküliek körében növekszik, ezért aztán csatlakoznak sok olyan kezdeményezéshez, amely a szimpla szekuláris világnézetet támogatja. Ugyanakkor mégsem gondolom, hogy az új ateizmus kizárólag valami szórakoztatóipari formula lenne. Egyrészt nem szórakoztató, másrészt nem egysze

 Eric Hobsbawm angol történész A tőke kora című könyvében arra tett kísérletet,hogy felvázolja azokat a gazdasági-társadalmi-ideológiai és politikai folyamatokat,melyek a 19.század második harmadának szédítő európai és észak-amerikai fejlődéséhez vezettek. Elemzését az 1848-49-es forradalmakkal kezdi. Szerinte azért buktak el Európa-szerte ezek a kisebb-nagyobb felkelések,mert a radikálisok és a mérsékeltek nem tudtak közös nevezőre jutni a célokat illetően. Azonkívül a nagypolgárság jobban érdekelve volt a gazdasági fejlődésben,mint a forradalomban. Ráadásul a korábban elnyomó jellegű államok sem tudtak már úgy-tehát abszolutista-módon uralkodni,mint korábban. Kompromisszumot kötöttek az intézmények a társadalommal. Azzal a társadalommal,amely egyre inkább élvezte az ipari fejlődés előnyeit. Hobsbawm nagyon meggyőző adatokat is hoz arra,hogy volt mit élvezni,pl. a brit gépi felszerelés exportja több,mint tízszeresére nőtt. Megtudhatjuk,miként alakította át ez a szédületes ipari fejlőd

 Első pillantásra megdöbbentően hat a könyv címe:azt kérdezhetjük,hogyan kerül egymás mellé a politika és a teológia?És miért teológia a demokrácia?Pedig Nyirkos Tamás könyvéből kiderül,hogy már az 1930-as évek európai és amerikai politikatudósai,elemzői is felfedeztek bizonyos hasonlóságot a politikum és a keresztény vallás között. Pontosabban-s ez Nyirkos Tamás kitűnő könyvének alaptétetele-a modern kor embere egyre kevésbé hisz a keresztény Isten mindenhatóságában és mindenütt-jelenvalóságában. A hite,mint olyan,viszont megmaradt,ezért aztán Isten helyett ember alkotta eszmékben,politikai és társadalmi gyakorlatokban kezdett hinni. Mindez fordítva is igaz:a politika-és társadalomelmélet formálói, az azóta is sokat idézett alapművek szerzői maguk is gyakran használtak vallásos nyelvezetet. Szerző e vonatkozásban kiemeli Alexis de Tocqueville-t és Karl Marxot.  Milyen eszmékről beszélünk itt? A Rousseau-féle népszuverenitás erősen emlékeztet az isteni szuverenitásra. Adam Smith sem vo

Páskándi Géza írói munkássága alapvetően három műnem köré összpontosul:széppróza, dráma illetve esszé. A tartalom mögött rejlő szellemi mondanivaló azonban mindig ugyanaz:egy kérdés. Hogyan tud megmaradni önazönösan a kisebbség a többségben, főleg akkor, ha a többség ezt a megmaradást nem akarja? A szabadság színeváltozásai című könyv is ezzel a témával foglalkozik. Legyen szó bár Bizánc korakozépkori fejlődéséről ( és az erről írt Páskándi-drámáról), vagy éppen a már gyermekes asszonyok szexuális életéről, netán a demográfia tudományának útvesztőiről, mindig ugyanoda lyunkadunk ki:Erdélybe. Az esszék még a Ceacescu-rendszer kommunista zsarnokságának időszakában íródtak, akkor ,amikor az erdélyi magyarság fizikailag is veszélyben volt, A Conducator mindent elmosó őrülete a hetvenes-nyolcvanas évek fodulóján lépte át azt a bizonyos határt. Mivel a cenzúra igencsak erős volt, ne csodálkozzon a Kedves Olvasó, ha Marx- és Lenin-idézetekkel találkozik, méghozzá eléggé sűrűn. Ezekről a tém

Az interjú, mint sajtóműfaj, a 19-20.században alakult ki. A Darvasi Ferenc által szerkesztett Híres embrek- híres interjúk című könyvből nemcsak szenzációs, jórészt eddig publikálatlan történelmi forrásokhoz juthatunk, hanem nyomon követhetjük az interjú médiatörténeti fejlődését is. Kivel is készültek ezek az interjúk? A korszak legbefolyásosabb történelmi személyiségeivel, alkotóival: Marxsszal. Mussolinivel, Sir Arthur Conan Doyle-al, Winston Churchillel, Theodore Roosevelt amerikai elnökkel, Sigmund Freuddal, a pszichoanalízis atyjával, és még sok más hírességgel. A legnagyobb angol- amerikai lapokból válogatták össze ezeket az interjúkat. Amelyek erősen eltérnek attól a normától, amilyennek ma az interjút gondoljuk. Ezek inkább riportok, egy emberrel.Sok a környezetrajz, impressziók, az újságíró reagálása- mai médiából ezeket már kiűzték. Ma beszélgetés van, kérdés- felelek. A sajtó hajnalán még másképp volt. Remek könyv, minden történésznek irodalmárnak, de minden olvasni sz

akarsz röhögni egy irtózatosat? Na, figyelj: " A történelmi materializmus, mint olyan, tárgyát filozófiai általánosságban ragadja meg: megfogalmazza " a társadalmat, a társadalmi fejlődést, törvényeit és hajtóerőit, a társadalmi életet totalitásában, összességében, oldalainak, viszonyainak, folyamatainak belső összefüggésében és kölcsönhatásában vizsgálja." ( Idézet a Marxista filozófia alapjai című könyvből, Kossuth, 1960.), Hollitscher idézi könyve magyar kiadásának 49. oldalán Kedves Olvasó! Ha még nem volnál járatos marxista szexológiában, elmondanám, hogy Hollitscher úr Szexualitás és társadalom című könyve totálisan kimeríti ezt a témát. Olyan művekből olvashatsz idézeteket, mint Engelstől A német parasztháború, A család, a magántulajdon és az állam eredete, Marxtól és Engelstől A politikai gazdaságtan bírálatához, Lenin Válogatott művei III. kötet, de elkalandozhatsz a Pszichoanalízis és marxizmus című könyv élményes szövegvilágába. Hogy aztán hogyan kerül Mar

Napjainkban soha nem látott módon került a politika ill. a társadalmi párbeszéd középpontjába a szabadság kérdése. Mi a szabadság, kinek jár, mennyi jár, és hogyan kell vele élni? Meddig terjednek az emberi jogok? Hol a határ szabadság és szabadosság között? Ezek a kérdések bennünket, a 21. század embereit igencsak foglalkoztatják, s a mainstream médiumokból többnyire sematikus válaszokat kapunk. Vagy liberalizmust, vagy antiliberalizmust. Raymond Aron huszadik századi francia politológus Tanulmány a szabadságjogokról című könyvében ( amely a Berkeley Egyetemen tartott előadássorozat összefoglalója) igyekszik árnyalni a képet. Az első dolog, amit meg kell értenünk, az az, hogy a szabadság nem pusztán politikai szabadság, nem egyszerűsíthető le egyik vagy másik divatos politikai eszmeáramlatra. A szabadság fogalmát senki nem sajátíthatja ki, sem egy nemzet, sem egy hatalom, sem pedig egy magát prófétának tévesztő értelmiségi. Aron főleg Tocqueville és Marx e téren kifejtett munkásság