Könyvekről mindenkinek

 Paul Auster a kortárs amerikai irodalom meghatározó alakja volt, utolsó regénye az Ember a sötétben. Nagyon finoman pszichologizáló, ugyanakkor a cselekmény szintjén is sok meglepetést tatogató könyvről van szó. Bátran kijelenthetjük, hogy a 21.századi próza egyik legnagyobb alkotása. Ebben a rövid könyvajánlóban olyat teszek, ami egyáltalában nem könnyű: spoilert írok Auster- regény cselekményének elejéről. S hogy miért nem könnyű dolog ez? Hát azért,mert igen nehéz beazonosítani, hol is van ennek a történetnek az eleje, honnan kezdjük. Vége pedig...vége egyáltalán nincs. Mintha örökké folytatódna. Kezdjük talán ott, hogy a történet fiktív. A 21.század Amerikájában járunk. August Brill könyvkritikus életében több ezer cikket írt neves folyóiratok, napi- és hetilapok hasábjaira. De kiégett,egykori munkáit nem tartja semmire. Aztán következett egy magánéleti válság, pontosabban: válságok sorozata: előbb elvált feleségétől, aztán beleugrott egy rossz házasságba,ami válással végződöt...

 Két kisregény,tükörszövegek adják a mindinkabb kikristályododó Auster-életmű darabjait. A magány feltalálása a kortárs világirodalom talán legszemélyesebb hangvételű prózai munkáit fogja egybe. Életről és halálról,konvenciókról és különcökről szólnak ezek az önfeltárulkozó művek. És,persze,az irodalmi mű megalkotásának folyamatáról. Minden írásmű személyes és/vagy közösségi történet/történelem,ezáltal emlékezés.  Az első kisregény:Egy láthatatlan ember portréja.Lélektani regény,tényirodalmi elemekkel. Paul Auster apjáról szól ez a isregény,melyben a fiú beszél apja halála után közvetlenül arról,milyen is volt az öreg Sam fiának lenni. Objektivitásról,többnyire,szó sincs,de nem is várjuk el. Az önfeltárulkozást várjuk,az érzelmek kimutatását,azt,amihez apjának-iró fia szerint-"egyszerűen nem volt tehetsége". Az idősebb Auster hányattatott élete során azt tanulta,hogy minden előlépés,önmegmutatás csak szomorúsághoz vezet. Ezért aztán megtanult árnyék maradni,úgy élni,mintha mi...

 A különös című könyv Paul Auster írói munkásságának eddigi legfényesebb darabja. A 4321 műfaját tekintve nagyregény, témáját tekintve családregény illetve fejlődésregény. Igazi irodalmi remek, elődjét a Capote-féle tényregényben éppúgy megtaláljuk, mint Thomas Mann nagy családregényeiben.  Amerikában járunk, ahol megszületik a kis Archie Ferguson. Pontosabban:négy Archie Ferguson. Ezen Archie Fergusonok sorsán keresztül bontakozik ki egy bevándorló amerikai család teljes története. Miért változtatott nevet a 19.századi Oroszországból érkező dédapa? Hogyan próbált boldogulni és az " amerikai álom" részese lenni a távoli ős, aki végül szomorúan végezte...Emlékszik-e valaki nagyapára, akit egy bűnbanda lőtt agyon, merthogy éjjeliőrként rosszkor volt rossz helyen? A távoli múlt folyton visszajár a jelenbe, ahogy haladunk előre a regénybe, a " nagy történelem" és a "kis történelem" folytonos jelenlétét érezzük. Mintha Amerika nem tudna kilépni múltjából, hanem...