Könyvekről mindenkinek

Nagyon fontos lenne, hogy történettudományunk végre képes legyen objektív, tárgyilagos képet adni a Horthy-korszakról. Ennek a képnek a kialakítását politikai érdekek és előítéletek akadályozzák. Gulyás László könyve, a Horthy-korszak külpolitikája című sorozat 5. része, mentes mindettől. Bő forrásbázist használ, nem elfogult, ahol szükség van rá, empatikus, mindenben megfelel a modern történettudomány követelményeinek. Néhány részletet emelnénk ki- elismerő szándékkal- a könyvből. 1. Az alcím (A revíziós sikerek 2. A második bécsi döntés 1938-1940) remekül eltalált. Manapság szokás a történelmi könyveknek afféle rejtélyes, sokszor szószátyár alcímet adni. Ezáltal az Olvasónak fogalma sincs, mit vesz kézbe. Az ilyen alcímek ellenben jók, mert pontosítják a címet. Ez az alcím feladata. 2. Gulyás László alapkoncepciója szerint a magyar revíziós sikerek a magyar diplomácia sikerei, nem tekinthetők pusztán a németek által adott alamizsnának. Ezt a koncepciót Szerző meggyőzően fejti ki

Az 1970-es években- legalábbis az akkori idők irodalmi gurujai ezt állították- válságba került a hagyományos próza. ebből a válságből két út ágazott el: - a posztmodern- ezzel most külön nem foglalkozunk, szerintem mindenkinek megvan a véleménye róla - a mágikus realizmus. Ez az irányzat elsősorban Latin-Amerikában lett népszerű (Garcia Márquez: Száz év magány), de jutott belőle Európába, mégpedig annak keleti részére is. Sorin Titel román prózaíró: Asszony, íme a te fiad című regénye valahol a Regátban, a kommunizmus legsötétebb történelmi pillanataiban játszódik. Sofia együtt él- pontosabban kifejezve: egy szobában lakik- egyik fiával és menyével, mérhetetlen szegénységben. Sofiát az utóbbi napokban rémálmok gyötrik. Egy nagy házban van, a házban sok ajtó, az ajtón sok lakat. Át kell vergődnie, egész a legutolsó szobáig, ahol is meglátja legkisebb fia véres holttestét. És ez az álom kísérti Sofiát napról napra, hétről hétre. Közben feltárul a család élete, a múlt, ahol is Sofia-

Ki tud valamit a 20. századi román irodalomról? Szerintem a legtöbb magyar Olvasó nemmel válaszolna a kérdésre. Itt az idő, hogy megismerkedjünk egy-két alkotóval! Alexandru Ivasiuc tragikusan rövid életet élt, 44 éves korában halt meg, több évet töltött börtönben, kényszermunkatáborban. Megvilágosodások című könyvének főhőse Paul Achim, Bukarestben dolgozó tudós. Ösztöndíjjal Párizsban kutat. Egy szép napon sétál az utcán, s  rádöbben ,hogy ő valójában nem is tehetséges tudós, csak karrierista. Minden sikerét annak köszönheti, hogy mindig, mindenkor a megfelelő helyen volt. Volt főnökeit mellékvágányra száműzte, ő pedig csak ment, díjak és elismerések övezték útját. Ha így olvassuk ezt a regényt, akkor lélektani regényt olvasunk, és ez jó. Van azonban ennek a történetnek másik olvasata, mondhatnám, politikailag áthallásos olvasata. Eszerint Achim nem más, mint Románia- és egyben a világtörténelem- legrettegettebb kommunista diktátora, Nicolae Ceacescu. Ő aztán karrierista volt, a

A huszadik század történelme bővelkedett diktátorokban. Mivel diktátor olyan emberből lesz, akinek valami baja van a lelkében, épp ezért ezen politikusok lelki élete ugyanolyan abnormális, mint politizálásuk. Diane Ducret: Hírhedt diktátorok asszonyai című könyvéből képet kapunk arról, hogyan találtak egymásra pszichopata férfiak és hasonló nők. A legelképesztőbb Mao szeretője és későbbi felesége, Csiang Csing. A kínai história egyik legnagyobb vérengzője olyan szinten volt féltékeny, hogy az is csoda, hogy bírja a papír. A román Conducator nagy tudósnak és békepolitikusnak álcázott neje, Elena Ceacescu sem volt akármi: nagyobb hatalom összpontosult kezében, mint férjénél. Általában elmondhatjuk, hogy bolond férfi találja meg a maga bolond párját. Egy kivétel azért van: a huszadik század legaljasabb diktátora, Hitler. Hitlerért rajongtak a nők, minden korosztály, minden társadalmi réteg, oly naivul szerette ezt az emberszerű lényt, hogy az elmondhatatlan. Számomra a huszadik század

A magyar történeti közgondolkodás szerint a trianoni békét követően a győztes utódállamok megalakították a kisantantot, mely jó viszonyt ápolt a Nyugattal, és következetesen magyarellenes volt. Ádám Magda nagyszerű könyve, A kisantant és Európa, alaposan árnyalja ezt a képet. Nem azért teszi ezt, hogy együttérzést keltsen a román, a jugoszláv és a csehszlovák kormányzat iránt, hanem pusztán a történeti hűség kedvéért. Miben mond újat Ádám Magda könyve a megszokotthoz képest? Sok mindenben, emeljünk ki ezek közül néhányat! - Franciaországban mindig is működött egy magyarbarát irányzat. Clemenceau bukésa után, 1920 és 1221 tavasza között komoly esély volt egy francia-magyar kiegyezésre. Csakhogy az 1921-es francia választásokon a békeegyezményéről ismertté vált Briand került kormányra, aki nem félt attól, hogy az utódállamok közelednek a fasizálódó Olaszországhoz. Ezért kereste a francia külpolitika a csehek és a jugoszlávok kegyeit, akár a magyarok rovására. - Károly király puccskísérl