Könyvekről mindenkinek

Nagyon fontos történelmi könyvvel örvendeztette meg Majtényi György az Olvasókat.  A K-vonal.Kiváltságok és elit a szocializmusban az 1945 utáni Magyarország elitjének életmódjáról, mentalitásáról, részben összetételéről szól, és arra a kérdésre is választ keres, vajon hogyan viszonyultak a " tömegek" a párt- és állami elit meglehetősen " nyugatias" szórakozásaihoz. Az alábbi könyvajánlóban néhány megjegyzét szeretnék fűzni ehhez a kitűnő könyvhöz, mellyel rmélhetőeg kedvet csinálok ahhoz, hogy elolvassák ezt a remek könyvet.  1. Ami az 1945 utáni, polgári társadalmátó megfosztott magyar társadalomban luxus volt- vadászat,úszómedence a kertben- az a polgári normák szerint, polgári társadalomban voltaképpen a felső középosztály természetes életformájához tartozna. A kiáltó ellentét akörül volt, hogy a kommunista propaganda áltaában véve hangsúlyozta a visszafoogottságot, a szerénységet. Úgy látszik, az elitre nézve ez nem volt kötelező. Sok magyar érezte úg,y hogy am

 Csizmadia Ervin:Milyen Magyarország? Milyen Európa? Magyar politikai gondolkodók 1900-1945 meglehetősen hosszú címet viselő politikatudományi könyve szemelvényeket közöl az 1900-és 1945 között politikaelmélettel foglalkozó szerzők, gondolkodók műveiből. Akadnak közöttük ma is ismert nevek, meg olyanok is, akiket az utókor elfeledett. Néhány rövid felvillanást kínálnnák ebből a könyvből, kedvcsinálóként a mélyebb, alaposabb olvasáshoz.  Krisztics Sándor:Elméleti és gyakorlati politika című írása azt vizsgálja, milyen szerepe van a inennapokban a politikának. Szerinte a közéletben elmélet és gyakolrat viszonya kölcsönös, inspirálják egymást.Krisztics rendkívül fontosnak tartja a polgári közvélemény kialakítását, fejlesztését. Idézi Lincoln Ábrahámot, aki szerint közvéleménnyel szemben semmit nem lehet tenni , általa viszont nagyon sokat. Politikaelméletre Krisztics szerint azért is szükség van, mert az egymással polemizáló elméleti irányzatok hozzájárulnjak a fogalmak, a szaknyelv ponto

 Pap Milán könyve arra keres magyarázatot,hogyan sikerült 1956 után a szocialista-kommunista ( változott az öndefiníció is!)hatalomnak mozgósítani a népet a különböző ünnepekre, akciókra, mozgalmakra. S ha sikerült, mennyiben voltak ezrek a mozgósítások kampányszerűek, hol volt ebben a demokratikus mag, milyen eszmei " alátámasztását" ismerték el a különböző mozgalmi tevékenységeknek. Valóban megvalósult-e a Kádár-korszakban a " párttal, népel..." szlogenszerű egysége, vagy pedig szükség volt megfélemlítésre, erőszakra, terrorra is a lakosság aktivizálásához? Az Eszme elég volt arra, hogy tömegek demonstrálják hűségüet, vagy inkább a politikai mozgósítás ereje érvényesült? Vagy mindkettő? Az alábbiakban, túl azon, hogy rövid ajánlót közélök a könyvről, szeretném némi személyes élményanyaggal- mivelhogy volt módom a Kádár-korszakban élni- fűszerezni ezt a könyvajánlót.  Megtudjuk, hogy változott meg a kommunista rendszer eszmei háttere Hruscsov, majd Brezsnyev alatt-

A kommunizmus idején Lengyelországban hazafinak lenni ugyanazt jelentette, mint a katolikus egyházhoz tartozni. A katolikus egyház őrizte a lengyelek nemzeti öntudatát. Domány András nagyszerű történelmi könyve, az Aki lengyel, katolikus?, a kommunista Lengyelország és a katolikusok ellentmondásos viszonyára világít rá. Lengyelországban a katolikus egyház állam volt az államban. Külön parlamenti képviselete is volt ( igaz, az ebben részt vevő papokat sokan kollaboránsoknak tekintették). 45 apácarend működött az országban, még 1980-ban is a lakosság 60,6 %-a mondta magát gyakorló hívőnek ( nem reprezentatív felmérés). Akadtak keresztények a hadseregben, a Pártban, még a Párt legfelső vezetésében is! A lengyelek egy része elfogadta, hogy marxizmus és a kereszténység összeegyeztethető. Magyarországhoz viszonyítva paradicsomi állapotok uralkodtak a kereszténységben. Igaz, voltak olykor visszarendeződések, volt, hogy egy jótékonysági egylet vezetőjének fiát elrabolták és megölték. De az a