Könyvekről mindenkinek

 Silvano Merolle a hétköznapi válóságban soha nem is létezett- ugyanis írói álnévről beszélünk. A kis Umberto Mantelba 1906.szeptemberében született egy Fonatana Liri nevű olasz kisvárosban. Középosztálybéli család, az ifjú Umberto folytatva a hagyományokat, vegyészmérnök lesz. De az a bizonyos költői véna, az ott mocorog benne. A második világháború traumája aztán szépen felszínre hozza belőle a költőt, és 1946-ban megjelenik első verseskötete, a Liriche, szabad és pontos magyar fordításban: Versek. A költő pedig:Silvano Merolle. A vegyész-szakmában akkoriban nem nézték szívesen, ha valaki versekkel múlatja az időt.. Szó sincs arról, hogy egy ambíciózus, fiatal, merész, világmegváltó szándékú költő műveit olvasnánk ebben a vékonyka könyvben. Kifejezetten érett, higgadt verselés, valami furcsa, a mediterrán országok költőitől többnyire idegen középutasságra törekvés jellemzi a verseket. Édes, jóleső kiegyensúlyozottság, a remény, hogy a nagy történelmi megrázkódtatások után a világ vis

 Szécsi Ferenc a két világháború közti időszak ismert magyar költője volt. Nem tartozott sem a népies,sem az urbánus,sem a nyugatos körhöz. Szécsi Ferenc az olasz kultúra és nyelv szerelmese volt,rengeteg magyar költőt fordított le olasz nyelvre,köztük Petőfit is. Saját kötetei közül a harmadik,a  Hegedűszóló című aratta a legnagyobb sikert. A könyvet alkotója a világhírű hegedűművész,Paganini emlékének ajánlotta. A kötet verseire sajátos harmónia jellemző,melyet Szécsi Ferenc csak és kizárólag Itáliában lel fel. Az ég kék,a folyók és tengerek tiszták,az emberi érzelmek és gondolatok pedig megszületnek,kivirágoznak,aztán elenyésznek. Ember és természet harmóniában van,minden,ami negatív,ami diszharmonikus,az odébáll. Nagyon sok a szonettformában írt költemény. S hogy ez az álomvilág nem volt a szó hétköznapi értelmében igaz?Ez igaz. A Hegedűszóló 1925-ben jelent meg. Magyarország még nem heverte ki a trianoni sokkot. Kellett az embereknek a menekülés,egy kis lazítás abban a szomorú,kev