Könyvekről mindenkinek

Szabó Jucus ismert gasztroblogger, mondhatni: a 21. századi mainstream tagja, ám teljesen mást képvisel, mint a divatos irányzatok- ettől esz divatos. Az a helyzet ugyanis, hogy a legtöbb, hiperkreatív ételt a legtöbb magánember nem vállaja be, egyszerűen azért, mert túl drága. Egy darab avokádó 500 forint! Ilyen árak mellett bizony alaposan a zsebébe kell nyúlnia annak, aki komolyan meg kívánja tanulni a főzés művészetét. Szabó Jucus könyve, az 5 hozzávalós vacsorák, más utat kínál. Könnyen, gyorsan elkészíthető és olcsó ételeket mutat. Egy kirándulás után, fáradtan is érdemes belevágni. Ráadásul finom. Magáról a könyvről itt most két megjegyzésem lenne: 1. Mindig veszélyes játék, ha blogból írnak könyvet. Más műfaj, más média. Szerző kiválóan megoldotta ezt a feladatot, könyve érdekfeszítő, modern, ugyanakkor azok számára is vonzó, akik nincsenek nagy barátságban az internettel. 2. Egyetlen, nekem nem igazán tetsző dologra hívnám fel a figyelmet, a címlapra. Szerintem nem igazán

Az Antillák voltaképpen a karibi térséget jelenti, ez a huszadik században jóval népszerűbb üdülőhely volt, mint manapság. Agatha Christie könyvének hősét, Miss Marple-t unokaöccse fizeti be egy kis pihenőre. Miss Marple pedig, szokása szerint, gyilkosságba botlik. Egy idős őrnagy valami vége-hossza-nincs történetet mesél, másnap pedig gyógyszer-túladagolásban meghal. A balesetről rövidesen kiderül, hogy gyilkosság, Miss Marple pedig- egy inkompetens helyi rendőr " segítségével"- nyomozni kezd a titokzatos halálesetben. Az őrnagy valami fényképet mutogatott, állítólag felismert valakit a szállodában pihenők közül, aki korábban már gyilkolt. Értelemszerű a feltételezés: ez az illető ölte meg a derék katonát, hogy ne beszélhessen. Aztán egy viharos estén meghal egy pincérlány, a tulaj felesége pedig egyre hisztérikusabb. De miért? Mitől fél valójában? Agatha Christie regénye lebilincselően izgalmas könyv. Azt is megkockáztatom, talán a világhírű írónő legjobb műve. Persze, ha

Guignard könyve remek fotógyűjtemény a világ egyik legszebb városáról. A madártávlatból készült fényképek kedvet csinálnak az egyszeri utazónak ahhoz, hogy a következő nyaralását a francia fővárosba tervezze. És nem érdekes, hogy a szomszéd szerint Párizs már nem a régi, és nem érdekes, hogy mit szólunk a jelenlegi francia elnök regnálásához. Párizs az Párizs, a maga kis titkaival. A fotók pedig feltárják ezeket a titkokat. Néhány percre mi maguk is párizsiak leszünk. Persze, akadnak kivételek. Egyes fényképek- véleményem szerint- inkább csak a terjedelmet növelik. A 226 és 227 számú fotó elképesztően semmitmondó, semmi nem derül ki belőle, ha a képaláírást elolvassuk, akkor pedig arra a következtetésre jutunk, hogy földről talán érdekesebb lenne...A 380. számú kép, mely a Tokió-palotát ábrázolja, viszont kifejezetten érdekfeszítő, megnyitja az elmét. Mint ahogy múltba visz és jelenben tart a 442 számú kép is, mely a Saint-Denis kaput ábrázolja. A Napkirály, XIV. Lajos korába lépünk v

Egy modern kori ember identitása sokféle elemből épül fel: ösztönökből, szüleitől tanult viselkedésformákból, szocializáció során szerzett-elutasított értékekből. De mi történik akkor, ha valaki teljesen elveszíti mindenfajta identitását- kivéve a kulturálist? Márpedig Eco: Loana királynő titokzatos tüze című könyvének főhősével pontosan ez történik. Az idős antikvárium-tulajdonos közlekedési balesetet szenved, amnéziás állapotba esik, mindent és mindenkit elfelejt- kivéve a könyveket. Hogyan épül újra az emberi személyiség az írott kultúra által? Erre a kérdésre keresi a választ a világhírű olasz író. Hogy megtalálja-e, az számomra kérdéses. A regény cselekményvezetése olyannyira valószerűtlen, olyannyira szürreális, hogy két-háromszáz oldal után kénytelenek vagyunk megállapítani: hétköznapi mesét olvasunk. Ha veled vagy velem ugyanez megtörténne, el sem hinnénk. Mert csoda. Kultúr-mozaikokból, regényrészletekből, plakátokból- és ebből következően: történelemből- összeálló csodálat

A publicisztika-gyűjtemények a 20. századi magyar könyvkiadás sikerdarabjai voltak. Gondoljunk Ady Endre vagy Bálint György írásainak egybegyűjtésére! Az irodalom iránt érdeklődők valami mást, ízesebbet, lendületesebbet kaphatnak az amúgy szépíróként ismertté vált alkotótól. Ha- azok a publicisztikák jó stílusúak, és tematikailag is elég változatosak. Miska János a kanadai magyar irodalom talán legnagyobb alakja. Verőfény az esőben című könyvében publicisztikai írásainak javát gyűjtötte egybe. És igen, teljesül mindkét szempont: a stílus érdekes, izgalmas, a tematika pedig eléggé változatos ahhoz, hogy akár egy ültő helyünkben is végigolvassuk a kötetet. Akad itt írás kanadai magyarok hétköznapjairól, csöppet sem hétköznapi napjairól, irodalomról, külföldön megjelent magyar nyelvű könyvekről, közéletről ( ahogy itthon sohasem gondolnánk), de találunk itt nekrológot is, szívettépőt. Miska Jánosról a mai magyar fiatalok keveset hallottak, itthon megjelent könyvei nem váltottak ki jelen

Hát, ha van középszerű amerikai krimi, akkor ez az. Azért is lepődtem meg Ed McBain könyvének unalmasságán, mert a Szerzőt igen jótollú bestsellerírónak tartom, a Chicagói történet a legjobb műve. Hát, ezek szerint a tehetségeseknek sem sikerül minden. Miért is értékelhetjük középszerűnek a Ki öli meg a Ladyt című bűnügyi regényt? Azért, mert máshol ellőtt poénokat gyúr össze, minden eredetiség nélkül. Újságpapírból kivágott levél a rendőrségnek, mely szerint " Ma este nyolckor meg fogom ölni a Ladyt". Persze, az Olvasónak most azon kellene gondolkodnia, ki is az a Lady, de nem azon gondolkodik. Inkább csak azon mereng, akad-e olyan társa, akinke ez a könyv tetszik. Mert akkor az hülye.Aztán ott a könyv végén a trükk a szakállal. Minden magánnyomozók nagyatyja. Sherlock Holmes is cikinek találta volna. Szakállas. Szerző nem vezeti az Olvasót, csak szabadon hagyja. Ez krimi esetében kevés. Nincs feszültség, csak valamiféle cselekményfolyam. Úgyhogy azt ajánlom, aki szeretn

Kenneth Hagin a 20.századi keresztény ébredési mozgalom kiemelkedő alakja, egyik legfőbb szellemi inspirátora. Prédikátor, író, bibliatanító, kinek könyvein generációk nőttek fel, mélyítették el Istenben való hitüket. Midász király érintése című, hazánkban talán kevésbé olvasott könyve egy nagyon kényes témát dolgoz fel: az egyház és a pénz viszonyát. A történelmi egyházak erről nagyon nem szívesen beszélnek- nagyobb bajnak tartom, hogy a pünkösdiek sem. Hagin nagyon bátran, ugyanakkor kellő érzékenységgel és tisztelettel nyúl a témához. Legfőbb célja, hogy "középre terelje" a pénz kérdésében a keresztényeket: egyformán ítéli el a pénzt megvető aszketizmust ( ami többnyire álságos és képmutató), illetve sajnos, mind gyakrabban tapasztalható jelenséget, mikor is egyes gyülekezetvezetők minél több adományt igyekeznek kicsikarni a hívőkből, többnyire manipulációk segítségével. Kenneth Hagin igen gyakran idéz saját, több évtizedes tapasztalatából. Hatalmas erénye a könyvnek, ho

Az Alexandra Könyvesház Kft gondozásában jelent meg James Hawes: Németország legrövidebb története című könyve. Történészek közül akadnak, akik fanyalognak a rövid szintézisekre ( Hawes könyvének terjedelme mindössze 250 oldal), azonban alaposan átolvasva a művet, ki kell jelentenünk, hogy egy korrekt, minden szempontból megbízható kézikönyvet kaptak a magyar Olvasók Európa talán legrégebbi államának történelméről. Áttekintést nyerhetünk a germánokról éppúgy, mint a hódító rómaiakról, olvashatunk a Német-Római Császárság középkori virágzásáról éppúgy, mint a reformációról, vagy a politikai és fegyveres konfliktusokkal terhelt koraújkorról. Nyilvánvaló, hogy a magyar Olvasókat elsősorban Németország újkori történelme érdekli, olyan nevekkel, mint Bismarck, Hitler, Adenauer, vagy éppen Erich Honecker. Hawes remek áttekintést ad a 19-20.század históriájáról is, megtalálja a megfelelő arányt az adatszerűség és az esszéjelleg között. Rövid portrékat rajzol egy-egy vezető államférfiról, ez

Se szeri, se száma a könyvpiacon fellelhető történelmi olvasókönyveknek. Többségük általános iskolás diákoknak készül, van néhány a középiskolásoknak, attól feljebb meg már minek- az már másik szegmens. A történelmi olvasókönyveket általában kreatív energiákkal rendelkező történelemtanárok írják, mindig meghatározzák a célközönséget ( pl. " az általános iskola 8. osztálya számára"), vagy a tematikát, pl. ókor. A kiadók általában sokat várnak a történelmi olvasókönyvektől, aztán csalódnak. Miért? Véleményem szerint azért, mert az iskolások nagy része ma már nem olvas. Legalábbis nem olyan értelemben olvas, mint az X generáció tagjai tették. Ennek a mai Z generációnak eladni egy OLVASÓkönyvet nagyon nehéz. Ott van minden a neten- mondják- és nincs igazuk. Nincs minden ott a neten.  ( folyt. köv)