Tompa Andrea:Haza
A Haza voltaképpen egymásbafonódó lelki történések epikus keretbe foglalt, mélységes mély tiszteletről és szeretetről tanúbizonyságot tévő művészi mementója. Tompa Andrea számára a " haza" valami mélyet jelent, valami gyermekkorit vagy még annál is régebbit- a folytonos visszatérésre sarkalló vágy tárgyát, a visszafelé vezető út célját. A 21.századi ember fizikális és intellektuális világcsavargó. Ám e nagy bolyongás közepette elveszíti kibocsátóját, lelki édesanyját. Távoli emlékké ködösül a gyermekkorban jól ismert tér, furcsa lesz a nyelv- hiszen összehasonlítjuk más nyelvekkel, s ha egy szép dolgot összehaosnlítunk egy másik szép szubsztanciával, akkor furcsává ,tűnékennyé, súlyosabb esetben relatívvá válik mindaz, amiben korábban önfeledten gyönyörködtünk. Az emberek arca halvánnyá lesz, természetük kiismerhetetlen, sokszor nem tudjuk eldönteni, ellenséges, avagy sem ( lásd a regényben a tanítónővel és lányával való találkozást). A könyv nem másról szól, mint arról, ho