Könyvekről mindenkinek

 A könyv alcíme:A helyes cselekvés elmélete és gyakorlata Michael J.Sandel könyve nemzetközi bestseller lett, mert érthetően, a művelt nagyközönség számára is feldolgozható módon beszél komoly filozófiai, méghozzá moralfilozófiai kérdésekről. Sandel könyveit olvasva és előadsait hallgatva könnyen rájöhetünk, hogy az erkölcs korantsem olyan egyszerű és magától értetődő dolog, mint ahogy azt időnként egyes politikusok, tanítók, egyházférfak elmagyarázzák. Az erkölcsnek, az igazságosságnak története van. Sandel erről a történetről mesél nekünk, mégpedig oly módon, hogy konkrét gyakorlati példákon keresztül szól az azokhoz kapcsolódó filozófiai problémákról.Ebben a rövid recenzióban- leszögezve, hogy nem vagyok " szakképzett"filozófus, de csodálom a nagy gondolkodókat, Arisztotelészt, Kantot, Pletónt, Locke-ot és társaikat- spoiler helyett néhány észrevételt szeretnék tenni a véleményem szerint kitűnő és talán egyetemi kötelező olvasmánnyá is tehető műről.  Eltűnődhetünk azon, va

 Nyikolaj Bergyajev a 20.század egyik legellentmondásosabb filozófusa. Orosz arisztokrata családból származik,kapcsolatba került marxistákkal,keresztényekkel,a hivatalos egyházat elítélő keresztényekkel,anarchistákkal. Éppen ezért a Bergyajev munkásságával foglalkozók próbálták őt a legkülönbözőbb dobozokba belehelyezni. Anarchista,marxista,szociáldemokrata,keresztény-egyik besorolás sem bizonyult helyénvalónak.  Hogy miért,az kiderül az Önmegismerés című könyvből. Ez egy afféle filozófiai önéletrajz,melyben Nyikolaj Bergyajev saját szellemi útjának főbb állomásait rajzolja meg,igen érthető és élvezetes stílusban. Bergyajev perszonalista filozófus. Hogy ez mit jelent konkrétan az ő esetében,ezt az alábbiakban foglalhatjuk össze: 1. A perszonalizmus szerint minden megismerés legfőbb tárgya a megismerő,azaz a személy. Minden,a külvilágból érkező inger,ismeret,stb áthalad az egyénen,ezért megváltozik. 2. Az előzőekből következik,hogy nincs abszolút objektív dolog. Nem tekinthet el az egyé

 Ancsel Éva:Éthosz és történelem című könyvében azzal foglalkozik,hogyan van jelen az ember társadalmi és egyéni életében az éthosz vagy etika. Könyvének első fejezeteiben azt a kérdést teszi fel:vajon létezik-e erkölcsi világrend,vagy pedig csak ember alkotta konstrukció az egész. Ancsel Éva az erkölcs kialakulásában kulcsszerepet tulajdonít a bűntudatnak. Szerinte az embert tulajdonságainak inkongruenciája teszi képessé az erkölcsi szabályok megteremtésére. Részletesen elemzi Kantot,aki szerint "az erkölcsi törvény közvetlenül határozza meg az akaratot". Ancsel Éva vitatja ezt a megközelítést.  Márpedig,véli a Szerző,erkölcsre szükség van,mert az ember hiánylény. Mindig kell neki valami más,valami több. Nem a puszta túlélés a célja,a lándzsahegyet is kidíszíti. Az állandó kívánás pedig állandó harchoz vezethetne,ha nem lenne erkölcs.  A történelemben az éthosz mindig más és más volt,merthogy az éthoszt a társadalmi körülmények is formálják. Jó példa erre a második világhábo