Bejegyzések

Bartók címkéjű bejegyzések megjelenítése

Feuer Mária:Kinek kell a modern zene?

 Feuer Mária:Kinek kell a modern zene?című munkája egyike volt a Magyarországon legkorábban megjelent művészetszociológiai könyveknek. Feuer Mária és munkatársai a Győri Filharmonikusok egyik hangversenyének közönségét faggatta ki kérdőív segítségével. Két fő kérdéskört vizsgáltak.1. Hogyan viszonyul a konzervatívnak ismert győri közönség Bartók Béla zenéjéhez(ne felejtsük el,Bartókot Magyarországon csak 1956 után lehetett játszani!)2. Miképpen érti meg a publikum a Bartók utáni magyar és külföldi modern zeneszerzőket?Azaz,mint a könyv címe is mondja:Kinek kell a modern zene? A válaszadók több,mint 90 %-a pozitívan nyilatkozott a hangverseny zenei kínálatáról. Megértették,de ebben nagy szerepe volt Sándor Jánosnak,a rendkívül agilis karmesternek,aki bevezetőt tartott a művek előtt,felkészítette a nézőket arra,amit hallani fognak,elmagyarázta,mi miért történik. A hangverseny látogatóinak többsége fiatal volt,maga is zenélt. Eddig a pozitívumok. Feuer Mária nem hallgatja el a dolgok árny

Könyv a magyarságról:A magyar állam karaktere

Orbán Balázs és Szalai Zoltán szerkesztésében jelent meg az Ezer év Európa közepén:A magyar állam karaktere című könyv (Mathias Corvinus Collegium-Tihanyi Alapítvány, Budapest, 2019.) Ez a könyv lényeges, mint a só, mint a víz, minden értelmiséginek, tanárnak, egyetemi hallgatónak, műszaki embernek el kellene olvasnia. A kötet tanulmányaiban arra a nem is olyan egyszerű kérdésre kapunk magyarázatot, hogy mi tette Magyarországot és népét az elmúlt ezer év során olyanná, amilyen. Nincs arra mód, hogy minden tanulmányról részletesen írjunk, inkább a teljesség igénye nélkül kiemelnénk néhányat. Trócsányi László korábbi igazságügyminiszter Magyarország alkotmányos identitása című tanulmányában nagyon pontosan elhatárolja a szuverenitás és az identitás fogalmát, majd elmondja, miért is olyan fontos ez a különbségtétel a magyarság történetében. Mezei Balázs Mihály kereszténység és magyar államiság összefüggéseit taglaló írásában számomra legérdekesebb Esztergomnak, mint szellemi központnak

Kókai Rezső- Fábián Imre: Századunk zenéje

Előrebocsátjuk: a Századunk zenéje című könyv ( Zeneműkiadó, 1967.) nem a nagyközönségnek szól. Olyan Olvasók érdeklődésére tarthat számot, akik járatosak a zeneelméletben, a szolfézsban, a különböző hangsorokban, a hangszerelés titkaiban, s legalább alapvető ismeretekkel rendelkeznek a 20.századi nagy zeneművekről. És mindenekelőtt: szeretik a zenét, a jó öreg, de soha el nem múló klasszikus zenét. A Kókai- Fábián szerzőpáros kitűnő könyvet alkotott. Még így, a kiadás után 50 évvel is szolgálhat kalauzul a 20.századi, meglehetősen " anyaggazdag" zenei kultúra megértéséhez. Az első fejezet a romantikus zene ismertetésével és értelmezésével indul, beássuk magunkat a harmónia, a ritmus és a forma világába. A Szerzők szembeállítják egymással a romantikus zenét, és a modern klasszikus muzsikát, valljuk be, ez a szemlélet ma már korszerűtlen, még a megátalkodottan modern Schönberg is beépített műveibe 19.századi stíluselemeket, nem is szólva folklór-irányzat két magyar nagyjáról: