Könyvekről mindenkinek

 Jenny Berthelius kortárs svéd írónő (1923-2019) gyermekkönyveket és pszichológiai krimiket írt,szerte Európában nagy népszerűségnek örvend. Sajnos,52 megjelent könyve közül mindössze egyet fordítottak le magyarra,ez a magyarországi könyvkiadás egyik nagy mulasztása,amit még nem késő pótolni. A félelem útvesztője súlyos mondanivalót hordozó lélektani krimi. E rövid könyvajánlóban a cselekmény elejét tárgyaljuk,tehát afféle spoilert közlünk,hogy ezzel teremtsünk kedvet az olvasáshoz. A fiktív cselekmény valamikor az 1970-es években játszódik,Svédországban. Judy és Stefan házaspár,két ikergyereket nevelnek. A nagyobbik lány,Lilly-Ann,éppen most éli lázadó korszakát. Életük,kívülről nézve,idillikus. De minden megváltozik.A házaspár úgy dönt örökbe fogadja a tízéves Jennyt-akit ők becenevén Nennek fognak szólítani. Nen egy évvel fiatalabb,mint az ikrek,Judy úgy gondolja,remekül kijönnek majd egymással. Erre Nennek igencsak szüksége volna,ugyanis családi tragédia árnyákolja be az életét...

 Szabó Orsolya:Budapesti krétekör című könyve eredetileg rádiós dokumentumjáték volt, mely oly nagy sikert aratott a hallgatók körében, hogy a Szépirodalmi Könyvkiadó 1979-ben könyv alakban is megjelentette, a Kalidoszkóp sorozatban. bár az évszám kissé réginek tűnik- főleg a fiatal korosztály számára- a téma és a probléma ,sajnos,mai napig aktuális, nemcsak Magyarországon, de az egész világon. A Budapesti krétakör cím Bertold Brecht: A Kaukázusi krétakör című színművére utal- nagyon releváns, ugyanakkor tragédiákat sejtető hivatkozás. Szabó Orsolya igaz történet alapján, megváltoztatott nevekkel írt dokumentumjátékának színhelye az 1970-es évek Budapestje. Egy adminisztrátorként dolgozó 23 éves lány, nem egészen átgondolt szexuális kapcsolat után, teherbe esik. Mivel falun lakik, s ott az emberek konzervítavabbak, a család úgy dönt, titokban lesz a szülés, a gyermeket pedig örökbe adják. Eleinte minden jól alakul, a kis Krisztina remek nevelőszülőkhöz kerül, ahol megfelelően ellát...

Bevallom, némi kis történelmi kíváncsisággal vettem kezembe a TIT 1979-ben megjelent Családi Jogi Alapismeretek című füzetkéjét ( könyvnek csak némi eufemizmussal nevezném...). Arra voltam kíváncsi, vajon akkor is ennyire rossz volt a magyarországi családok helyzete? Már 1979-ben is ilyen magas volt a válások száma? Az örökbefogadásról vajon hogyan vélekedtek akkoriban? könnyítették vagy nehezítették? Statisztikák nyilván nem olvashatók egy jogi ismeretterjesztő kiadványban, azonban az, hogy a szerkesztő (Dr.Lenkovics Barnabás) mit emelt ki a családjog igencsak komplex rendszeréből, jól jellemezheti az akkori állapotokat. Nos, a helyzet az, hogy akkor sem volt rózsásabb a helyzet, mint most. Akkor is sok volt a válás, a csonka család, az örökbefogadás, a minden. Egyvalami nem volt még akkor: azonos neműek élettársi kapcsolata. Ez újabb fejlemény. Már aki annak tekinti. Amúgy a " könyv" jó, a kornak megfelelő ismereteket foglalja össze mindenki számára érthető módon. Olyan ...