Könyvekről mindenkinek

Hogyan írjunk regényt a korrupcióról úgy, hogy az örökérvényű legyen? Gion Nándor: Testvérem, Jóáb  című könyve választ ad a kérdésre. A regény színhelye egy meghatározhatatlan magyar falu vagy éppen kisváros, szereplői élő, de kifacsart és tönkrement magyar emberek, akiket egy dolog köt össze: mindannyian lopnak, csalnak, hazudnak, és mindannyian tudják, hogy a másik is ezt teszi és hogy róluk is mindenki tudja, hogy ezt teszik. Gion Nándor rávilágít arra, amire Móricz Zsigmond az évtizedekkel koraábban keletkezett regényeiben ( Rokonok, Úri muri) még nem tudhatott: a korrupció tönkreteszi az emberek egymás közti érintkezését. A szereplők mintha nem is egymással beszélnének, inkább egymondatos monológokat mondanak, sokszor egymás mellett. A nyelv a végtelenségig kiszáradt, minden életerejét elveszítette. Az élet pedig egyre mélyebbre sodorja ezeket az embereket. Néha az is megkérdőjeleződik, hogy egyáltalán emberekről van-e szó. Nem lehet, hogy valamiféle " lelki zombik"

A könyv alcíme:A köztünk élő pszichopaták sokkoló világa. A Kímélet nélkül, Robert D. Hare könyve, a kissé provokatív cím ellenére is, tragikus és sokkoló. Az USA-ban, legalábbis a Szerző szerint, körülbelül kétmillió pszichopata él. Hare először tisztázza, mit is értünk pszichopátián, mi a különbség a pszichotikus, a pszichopata és a szociopata között- merthogy ezeket még szakemberek is gyakran összekverik. Azt is nagyon fontosnak tartja, hogy a pszichopátia nem feltétlenül kriminalizált állapot. A tévé bűnügyi filmjeivel ellentétben a pszichopaták kb. 1 %-a követ el gyilkosságot. A börtönökben viszont 40 % körül van a pszichopaták aránya. Befektetési csalók, házasságszédelgők, élősködők, hamis orvosi diplomával évekig dolgozók- ilyesmi. Milyen is, Robert Hare szerint, a pszichopata személyiség? -Nem ismeri fel, hogy amit okoz, az másoknak fáj.Az ember szerinte arra való, hogy kihasználják. - Ha érez, azt az agy másféle részeivel teszi, mint a normális emberek - Gátlástalanul

Azok a régi huszadik századi magyar krimik, ahol a jó jó volt, a rossz rossz volt, és ahol a Szerző elítélte a bűnt, nem a rendőr volt hülye, hanem a bűnöző- Vedres Géza könyveit újraolvasva felsejlik előttünk egy, a mainál sokkal normálisabb világ. Krimik ezek, valódi bűncselekmények irodalmilag feldolgozva. A Halál a műteremben Baranya megyében játszódik, a Pécs melletti dombok között. itt gyilkolják meg Enci nénit, az öreg fényképésznőt. Egy szemtanú látja kijönni a műteremből a környék egyik hírhedt bűnözőjét, a Ragyásarcút. Valóban ő volt a tettes? És milyen szerepet játszik a történetben egy halom sóder, egy billenős teherautó, meg egy hegedűtok? A géppisztolyos bandita Vedres Géza egyik legőrültebb könyve. Egy Isti nevű, magát menőkének képzelő balfácánról szól, akinek még a nyolc osztálya sem volt meg mégis kiadta magát orvosnak, ügyvédnek. Különben ritka aljas egy fráter volt, megerőszakolta az anyát és a lányát, meg aztán lopott, rabolt, ahol csak érte- kellett a pénz a di