Könyvekről mindenkinek

 A könyv alcíme:Hatalom és konfliktusok a Big Data korában. Amaël Cattaruzza könyvében elutasít minden olyan determinizmust (technológiai determinizmus,önmagáért beszélő adatok elve stb.), amely végzetes mértékben korlátozná az ember ellenőrzését az adatok felett,s lehetetlenné tenne az óriási adatmennyiség társadalom javára történő felhasználását. Szerző szerint a Big Data korában is nagy szerepet kell,hogy kapjanak a hagyományos,de korszerűsített metodikájú társadalomtudományok. Hiszen az ember(azaz az emberi társadalom) határozza meg,milyen adatokra van szükség,ezeket hogyan,hol,milyen eszközökön,milyen jogi megfeleléseknek eleget téve  tároljuk,hogyan,milyen módon továbbítjuk,s mit teszünk az adatokkal felhasználásuk után. Úgy is fogalmazhatnánk A digitális adatok geopolitikája című könyv eszmei mondanivalóját:nem az ember van az adatért,hanem az adat az emberért. Megtudhatjuk a könyvből,hogyan kapcsolódott egymáshoz-már az 1960-as évektől kezdve-földrajztudomány és adattudomány(st

Látott már unalmas prezentációt? Végtelen mennyiségű dia, tele adattal, nyilakkal, grafikonnal- sokszor teljesen feleslegesen. Ha azt szeretné, hogy prezentációi érdekesek legyenek, feltétlenül olvassa el James Caplin:Utálom a prezentációkat című könyvét, melyet az Akadémiai Kiadó jelentetett meg magyar nyelven! Megtudhatja, hogy a prezentáció nem a nyilvános beszéd egyik formája. Megértheti, mi a különbség egy hagyományos, iskolai fogalmazásokon alapuló prezentációs technika, illetve a Szező által kitalált CTKF technológia között. A könyv részletesen szól azokról a pszichológiai tényezőkről is, melyek egy bemutatót érdekessé, vagy unalmassá tehetnek. Képet kapunk arról, miért remeg olykor a nagyfőnök térde is, ha prezentálnia kell. Megismerhetjük a meglhetősen kínos deperszolnalizáció jelenségét, illetve azt, hogyan küzdjünk ellene.  Caplin könyve nagyon sokoldalú, a versenyszféra minden ágában dolgozóknak kapaszkodót nyújthat. Ha alaposan áttanulmányozza, már nem fogja unni a p

Yuval Noah Harari izraeli történész, közíró könyvében arra keresi a választ: hogyan akarja a ember átalakítani önmagát és a világot a 21. században. Hogyan válik (újra?) önmagát istenné emelő teremtővé, Homo Deussá. Szó esik a könyvben az ember fizikai testének átalakításáról éppúgy, mint azokról a projektekről, melyek azt célozzák, hogy átalakítsák az emberi gondolkodást. Algoritmusok,mint a teljes kultúra irányítói, önszerető humanizmus, techno-humanizmus, szuperember, DNS-tesztek és abból levonható következtetések, adat-kultúra, az ember-gép, mint feldolgozóegység, önálló spirituális utak- szóval, effelé haladunk. Hogy ennek aztán örülünk, vagy visszasírjuk a régi, emberi léptékeket, a szabályzott, ámde biztonságosabb társadalmat, az már más kérdés. Harari- bár határozottan nem nyilvánít véleményt- úgy veszem ki, hogy igen. Aztán, hogy a feldolgózegységek számának növelése boldogabbá teszi-e a világot hát, azt majd a jövő fogja eldönteni. Animus, Budapest, 2017. animuscentral.h