Könyvekről mindenkinek

 Miért szeretjük az egzotikus gyümölcsöket? Azért, mert ha megízlenük egy gueva-t vagy egy szurimancseresznyét, kicsit utazunk is, bejárunk más tájakat, belekóstolunk valami más kultúrába.  Velich István és V.Nagy Enikő:Egzotikus gyümölcsök csodálatos világa c. könyve nagyszerű alapot, profi hátteret nyújt ehhez a bizonyos belekóstoláshoz. Azoknak is szívből ajánljuk, akik elgondolkodtak már azon, hogy belefognak valamely gyümölcs termesztésébe.  A könyv első része azokról a gyümölcsökről és fűszernövényekről szól, melyek gondos termesztéssel hazánkban is megteremnek. Megtudjuk, hogyan kell szaporítani a gránátalmát (egyébként tudták, hogy gyakorlatilag az egész világon megterem, Kínától Brazíliáig, de őshazája valahol a Közel-Keleten található?), eldönthetjük, hajtásról vagy vesszőről, vagy kétéves részeiről akarjuk gyökeresíteni. A gümölcstermő golgotavirág ( amely nem azonos azzal, amit a bibliai tájakon termesztett golgotavirággal azonosítunk!) pedig közép-amerikai eredetű, és pass

G.Szabó Klára műve, a Tej-cukor- és lisztmentes ételek receptkönyve számomra olyan volt, mint egy lelki megtisztulás. Értelem a 21.századi gasztroértelmetlenség útvesztőiben. Miért kell ahhoz paleonak lenni, hogy leszögezzük: a só nem ártalmas? Évezredeken keresztül ették az emberek a sót, minden különösebb probléma nélkül. Már Az Ószövetség korában is sózták az emberek az ételt, és egészen sokáig húzták... A mai ember úgy retteg a sótól, mint a sátántól, miközben cukros ételeket zabál agyba-főbe. G.Szabó Klára a cukor-kérdést is helyére teszi, imdőn megállapítja azt, amit már minden felnőttnek tudni kellene: édességet szabad enni, de csak mértékkel. Mint ahogy kávét is szabad inni, alkalmilag. Mert a kávé sem méreg. Csak a koffeinszintet növeli, de azért van az emberenek esze, hogy féken tartsa a testét. Legalábbis. A könyvben található ételreceptek visszavisznek bennünket nagymama egyszerűségének korszakába. Van itt tojásos-sajtos omlett, franciasaláta, csontleves, meg székelyká