Csák Gyula:A legnagyobb sűrűség közepe

Az 1970-es évek végén a magyar irodalomtörténet új fordulatot vett. A korábban megszokott hurráoptimista próza helyett megjelentek azok a regények,melyek a kor társadalmi problémáiról szóltak,kendőzetlenül,de politikai felhangok nélkül.
Részben ebbe a vonulatba illeszkedik Csák Gyula A legnagyobb sűrűség közepe című kisregénye is. Az 1979-ben megjelent könyv a szülő-gyermek viszony problémát tárgyalja,brutális őszinteséggel. A főhős,Sadeczky mérnök,egyre kevésbé bír alkoholista apjával. Az öreg nem akar állami intézetbe menni,viszont magát is egyre kevésbé képes ellátni,a nő pedig,aki vele,él,inkább csak a pénzég pazarolja. Sadeczky szerint apja nem volt jó apa,ezért aztán nem is veszi rossz néven,mikor felesége közli:nem szeretné,ha apósa odaköltözne hozzájuk.
A patthelyzetet egy körzeti orvosnő oldja fel,aki legalább arra ráveszi a mérnököt,hogy együtt látogassák meg apját.
Sadeczky eleinte csak azért tart a doktornővel,nehogy rossz gyermek képében tűnjön fel. Ám aztán apa és fia egyre közelebb kerül egymáshoz,a mérnök rájön,hogy ő is sokat örökölt apja természetéből. Aztán egy víkendházban bekövetkezik a drámai végkifejlet...
Csák Gyula könyve nem könnyű olvasmány. Azoknak ajánljuk,akik szeretik a modern magyar irodalmat,s nem ijednek meg attól,ha egy kisregény tükröt tart életük elé.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Cormac McCarthy:Az utas/Stella Maris

Krasznahorkai László:Megy a világ

Guy de la Bédoyére:Praetorianusok.A római császári testőrség felemelkedése és bukása