Bödőcs Tibor:Addig se iszik

 Hogyan is lehetne egy humortól szétdurranó könyvet szépen, objektíven, irodalmilag, esztétikailag, marketing felől közelítve- ajánlani? Reklámozni, kedvet csinálni hozzá, hogy azt ne mondjam, hirdetni? Sehogy. Inkább öszegyűjtöttem azokat az értékes, magasröptű gondolatokat, melyek a könyv olvasása során bennem megfogalmazódtak. hogy elkerüljem a valamely eredeti gondolatom iránti részrehajlás vádját, hogy ne vádolhasson azzal a többi gondolat, hogy valamelyiküket igazságtalanul előtérbe helyezem a többiek rovására, ezért ezen gondolatokat ábécérendben közlöm. Ez ront ugyan valamit az olvasás, mint mindennapi sporttevékenység élvezetén, viszont áttekinthetőbbé teszi a szöveget, s ennél, ugyebár nincs is fontosabb ebben a mai, áttekinthetetlen, összevissza értékektől és értéktelenségektől hemzsegő korban, ami majd egy másik könyvajánló témája lesz. 
Jöjjenek tehát a Bödőcs-könyv olvasása közben felmerült gondolatok, a kezdőbetű szerinti ábécérendben! 

- Ez a Bödőcs! Úúú, hogy érzi ez a csávó az irodalmat!Olvas biztosan. Addig se iszik, innen a cím.
- Hogy Esterházy stílusát hogy megfogta!
-Krasznahorkai is benne van? Hú, akkor ez már modern. Legalább.
-Pont olyan, mint Karinthy! Vagy jobb?

Ezek a gondolatok kergettek olvasás közben. Csakhogy ezzel még nem ért véget számomra a könyv intellektuális-érzelmi feldogozása. Miután ugyanis becsuktam a könyvet, hogy kész, vége, valóban vége volt, tehát olvasás után, elkezdték mindenféle gondolatok zaklatni az agyamat. Még utána is, bizony...Igaztalan lennék, ha ezeket a gondolatokat, pusztán azért, mert később jelentkeztek, mint a többiek, háttérbe szorítanánk, nem közölnénk például, vagy egyszerűen diszkriminálva őket, másodrendű gondolatokká fokoznánk le. Éppen ezért, minden esztétikai és rendszerelméleti érzékemet mérsékelt intenzitással latba vetve, összegyűjtöttem ezen véleményeket, meglátásokat is. Ezeket, a nyelvi-textológiai változatosság kedvéért, most ömlesztve közlöm, amivel- megesküszöm- semmiféle posztmodern kánonnak nem akarok megfelelni. Azt se tudom, miaz, valami Esterházy lehet. 

Szóval, az Addig se iszik című könyv elolvasása után- tehát nem előtte, nem közben, hanem utánnna felmerült gondolatok, ömlesztve, az-a-szabály-hogy-nincs-szabály alapon:

Ó,Bödőcstibi, te is belekeveredtél az irodalomba, Esterházyt zseniálisan utánzod, pisilni kell, Móricz, Móricz, jaj, de érzed, vonatkoztatod a 10-21.századi társadalmi viszonyokra, Mándyt olyan nehéz megfogni, de nem is megfogni, elég, ha azt a hangulatot-életérzést kiábrázolod, persze, csak ehhez neked is, Márai zseni, aki parodizálja, az is az, ki is az, jaj, hát a Bödőcs. Tudod.

Tudom. Itt most idézőjelet kellene tenni, sokan ki is tennék, de az akkor olyan lenne, mintha idéznék valakit, azt pedig még nem akarom. Csak annyit mondanék: Tibor, az én két piciri szememben most nőttél fel. Most lettél igazi humorista! 

Ne add fel! Veled vagyunk! 

Helikon Kiadó, 2017.