Lator László:Szigettenger.Költők, versek, barátaim

 Lator László:Szigettenger. Költők, versek, barátaim című kötete verseket, vers-értelmezéseket, költői portrékat tartalmaz, huszadik századi magyar alkotókról. Arra gondoltam, ebben a rövid könyvajánlóban nem felsorolom, miről is olvashatunk a műben, hanem rövid, személyes reflexiókat közlök arról, miért is ragadott meg engem Lator László könyv,e mi az, ami szerintem kiemeli ezt a művet a hasonló könyvek társaságából, egyszóval: szubjektív reflexiókat fűznék a könyvhöz, mit gondoltam, mit éreztem, miután végigolvastam. Szerintem ennél jobb módszer valamely könyv ajánlására nincs. 

1. Először is azzal szeretném kezdeni: a könyv kitűnő, bátran ajánlom minden olvasni szerető embernek. Azoknak is, akik hivatásszerűen foglalkoznak irodalommal, azoknak is, akik csak lelkesedésből, kedvtelésből olvasnak. Azok számára is hasznos, akik általános képet szeretnének kapni a 20.századi magyar költészetről, de azok is kedvtelve lapozhatják, akik egy-egy alkotó életművére vagy egy-egy versére kíváncsiak. 

2.A Szigettenger című könyvben nincs politika.Manapság már ez is nagy szó. Tiszta irodalom van benne, a legnagyobbaktól:Kosztolányitól, Tóth Árpádtól, Jékely Zoltántól, Nemes Nagy Ágnestől, Pilinszkytől és Weöres Sándortól és még folytathatnám a sort. A magyar irodalom afféle Pantheonja ez a könyv, tényleg csak a legnagyobbak szerepelhetnek benne- talán egy tévedés akad, Viola Józsefet jómagam nem tartom ide illőnek. És nem azért, mert olykor " csúnya szavak" fordulnak elő a verseiben, hanem azért, mert költészete nem olyan magas szintű, hogy ebbe a " nagy csapatba" beférjen. Ginsberget például szeretem, pedig ő nem fukarkodott a nem éppen irodalmi kifejezésekkel. 

3. Jómagam eddig nem vettem észre Dsida Jenőben azt a bizonyos burjánzást, szecessziós eredetű, érzéki túltengést. Dsidát inkább, kissé felszínesen, afféle " élettelen költő"- nek, sápadt arcú zseninek láttam. Lator László nagyon szépen rávilágított, hogy tévedtem. Ezentúl másképp, más megközelítésben fogom olvasni Dsidát. Mint ahogy azt sem tudtam, hogy volt Pilinszkynek egy rövid, afféle örömteli korszaka. Teljesen egyetértek Lator Lászlóval abban, hogy Pilinszky költészetének csúcspontját nem a Szálkák korszaka jelenti. Ebben megerősített Lator László elemzése.

4.Nagyon tetszenek a legtöbb esetben személyes ismeretségen alapuló portrék. Sárközi Mártáról, az idősödő Weöres Sándorról, Nemes Nagy Ágnesről írt, rendkívül mély, empatikus elemzések a fiatal generációk számára is például szolgálhatnak. Ezek az emberek az irodalomban éltek. Magas szinten alkotni pedig csak úgy lehet, ha benne élsz abban a világban, amiről alkotsz. 

5. Kosztolányi vers-zenéjének, a különös rímeknek tárgyalásakor érdemes lett volna megemlíteni Latinovits Zoltán nevét. Az ő tolmácsolásában ( a " szavalás" kifejezést esetében sértőnek tartom) előadott Hajnali részegség mindent elmond Kosztolányi rímeléséről. Hallatszik az a bizonyos zene, amit Verlaine annyira szeretett. 

6. Nemes Nagy Ágnes: Gejzír című versét én ezelőtt nem ismertem, amit bánok, mert remekmű, vagy harmincszor elolvastam és mindig felfedeztem benne valami újat. Egyszerűen lenyűgöz a mód, az az eredetiség, ahogyan Nemes Nagy a Természet erejét, minden patetikus túlzás nélkül, megjeleníti. A legmagasabb rendű költészet. 

Még számtalan gondolat-töredéket ideírhatnék, de a rövid könyvajánló műfaja ennyit enged meg. Ajánlom ezt a könyvet a magyar irodalom minden szerelmesének. A kötet Szerzője, Lator László, nemrég ment el közülünk. Legyen neki könnyű a föld! 

Európa Kiadó, Budapest, 1993.