Szabó Orsolya:Budapesti krétakör

 Szabó Orsolya:Budapesti krétekör című könyve eredetileg rádiós dokumentumjáték volt, mely oly nagy sikert aratott a hallgatók körében, hogy a Szépirodalmi Könyvkiadó 1979-ben könyv alakban is megjelentette, a Kalidoszkóp sorozatban. bár az évszám kissé réginek tűnik- főleg a fiatal korosztály számára- a téma és a probléma ,sajnos,mai napig aktuális, nemcsak Magyarországon, de az egész világon. A Budapesti krétakör cím Bertold Brecht: A Kaukázusi krétakör című színművére utal- nagyon releváns, ugyanakkor tragédiákat sejtető hivatkozás.
Szabó Orsolya igaz történet alapján, megváltoztatott nevekkel írt dokumentumjátékának színhelye az 1970-es évek Budapestje. Egy adminisztrátorként dolgozó 23 éves lány, nem egészen átgondolt szexuális kapcsolat után, teherbe esik. Mivel falun lakik, s ott az emberek konzervítavabbak, a család úgy dönt, titokban lesz a szülés, a gyermeket pedig örökbe adják. Eleinte minden jól alakul, a kis Krisztina remek nevelőszülőkhöz kerül, ahol megfelelően ellátják, szeretik. Csakhogy az élet keresztülhúzza a számításokat:Krisztina vér szerinti édesanyjának apja meghal. Ekkor a család úgy dönt, visszaperlik a gyereket Megindul a huzavona gyámhatóságnál- a visszaperlés jogi alapja az, hogy az akkori jogszabályok úgy szóltak, hogy ha a vér szerinti anya egy évig nem látja gyermekét, akkor úgy tekintik, mintha lemondott volna róla. Csakhogy itt nem telt el egy év, hanem valamivel több, mint kilenc hónap. 
És megindul a huzavona. Az örökbefogadó szülők nagyon megszerették a kis Krisztinát, életkorának, fejlődésének megfeleleőn nevelték, szerették, eszük ágában sincs visszaadni a vér szerinti anyának. Erre a vér szerinti anya- pontosabban annak meglehetősen fölényes modorú édesanyja mozgósítja ismerőseit, magyarán: protekciót is bevet, hogy elérje céljait.
Az örökbe fogadó anya elmondja, hogy annyira szívéhez nőtt a kis Krisztina, hogy már nem tudná odaadni senkinek. Ő szoptatta, ő pelenkázta. A vér szerinti anya elmondja, hogy óriási hibát követett el, mikor lemondott a gyerekről, igazából nem is az ő elhatározása volt, hanem az apjáé, aki nem akart " törvénytelen gyereket" a házában. De ő most már elhunyt, úgyhogy nincs akadálya annak, hogy a kislány visszakerüljön hozzá. A nagymama megerősíti lánya állításait, sőt, az a benyomásunk, hogy inkább ő ragaszkodik foggal-körömmel a gyermekhez- talán abból a megfontolásból, hogy talál a lányának egy férjet, aki nevére veszi a gyereket. Megismerjük a védőnő véleményét is, aki úgy látta, a vér szerinti család nincs arra felkészülve, hogy gyermeket fogadjon. Nem vettek Krisztinának játékokat, korának megfelelő fekvőhelyet sem látott a lakásban, amikor pedig a nagyival beszélt, az öregasszony arra kérte, beszéljen halkabban, nehogy a szomszédok meghallják. Magyarán: ő is szégyellte a törvénytelen gyermeket. Olyan terv is felmerült, hogy az eredeti anya Amerikába, ott élő negynénjükhöz adoptálja a kislányt, de ezt az akkori jogszabályok nem tették lehetővé. Megszólal a gyámügyi előadó is, aki szerint a hatóság mindent jól csinált, ez az egész helyzet abszurd, a jogszabályok telis-teli vannak ellentmondásokkal, lehetetlen jó döntést hozni. A gyerek érdeke pedig...A gyámügyestől azért megtudjuk, hogy mindig a nagyi járt hozzájuk ügyeket intézni, a vér szerinti anyával ők nem is találkoztak. Hogy végül kihez került a gyerek, mi lett a sorsa, azt itt, ebben a rövid spoilerben nem áruljuk el, kérjük elolvasni a könyvet.

Szabó Orsolya: Budapesti krétakör című könyvének tanulságai a kövtkezők:
- Még a modern, vagy magát annak valló világban is jelen vannak középkorias előítéletek
- Nagyon nehéz igazságos ítéletet hozni gyermekekkel kapcsolatos ügyekben
- Sok fiatal nő pszichológiailag nincs felkészítve az anyaságra
- Az örökbefogadás körüli jogszabályok, jogértelmezések már az 1970-es években sem voltak egységesek
Ajánljuk ezt a könyvet minden jelenlegi és jövendő édesanyának, örökbefogadó szülőnek, és úgy általában: mindenkinek.

Szépirodalmi Könyvkiadó, 1979. A kiadó ma már nem létezik, úgyhogy nem tudok odamutató linket közölni.