Beke Albert:Illyés Gyula, a kommunista.Népfi vagy kegyenc?

 Beke Albert, kitűnő irodalomtörténész,nagyon őszinte, korrekt könyvet írt Illyés Gyuláról, a huszadik század nagy- vagy nem is annyira nagy- költőjéről, írójáról. ebbben a rövid könyvajánlóban nem tudunk a monumentális ( több, mint 650 oldalas) mű minden megállípításáról szólni, inkább néhány észrevételt, megjegyzést fűznék Beke Albert könyvéhez. 

1. A könyv nagyon jó,nagyon tetszett, élmény volt olvasni. Megdöbbentett, ahogy Szerző felvállalja véleményét, ritka dolog manapság az ilyesmi.
2. Ez a könyv nagyon időszerű. Éppen ideje volt, hogy Illyésről valaki megírja az igazat, bírálóan merjen szólni róla.
3. Számomra nyilvánvalónak tűnik, hogy az a fajta kultusz, az a piedesztál, melyre " követői" Illyést helyezték", teljesen indokolatlan. Illyés nem volt tehetségtelen ember, de hogy " költőfejedelem" vagy " írófejedelm" lett volna, az teljesen kizárt. Legfeljebb, ha a "fejedelem" szót rossz értelemben értjük: olyan fejedelem, aki nem tehetségének, nem műveinek köszönheti trónját, hanem a Ráksi- majd a Kádár- korszak vezetőivel való jó kapcsolatának. 
4. A szórendről. Illyés Gyula több művében felrúgja a magyar mondat hagyományos szórendjét, ami ( főleg, ha oldalakon keresztül teszi) nem szerencsés. A különös szórend oka az lehet, hogy Illyés költő is, prózaíró is volt. Nagyon sok ( nem akarok példákat mondani) olyan alkotó, aki prózát és verset is ír, nem érzi át a kettő közötti nyelvi követelmények különbségét. Míg a versben a költő majdnem szabadon játszhat a szórenddel, akár a mondat végére is tehet állítmányt, vagy kis hagyhatja azt, hiszen a vers a költő önálló nyelvi konstrukciója, addig a próza nem más, mint valamilyen gondolat direkt vagy metaforikus kifejtése, vagy éppen egy történet elmesélése. A vers a " költőé",  a  próza a" közönségé". Prózát úgy kell írni, hogy érthető legyen, az Olvasó számára felfogható és továbbgondolható maradjon. A prózaíró, amellett, hogy alkotó, példaadó is. Az igényes irodalmi nyelv közvetítője. Nem helyénvaló, hogy rendszeresen kicsavarja a magyar nyelvet, merthogy így " magasabbrendű", " költőibb". Nyelvészeti kísérletek terepe nem a regény, hanem a vers, az is csak módjával. 
5. Illyés Gyula a modern kor nagy történelmi eseményei közül " mindössze" az alábbiakat értékelte helytelenül:
- Az 1848-as forradalom és szabadságharc
- A világosi fegyverletételt követő megtorlás
- A dualizmus
- Az első viágháború kirobbanásának okai
- Az első világháború
- Az őszirózsás forradalom
- A tanácskoztársaság ( szerintem kis kezdőbetűvel kell írni...)
- A világháborút lezáró békeszerződések
- A Horthy-korszak
- A szovjet hadsereg benyomulása Magyarországra ( felszabadulás...)
- A koalíciós idők
-A Rákosi-korszak
- 1956-os forradalom és szabadságharc és az azt követő megtorlás
- A Kádár-korszak
Kimondhatjuk: Illyésnek nem volt történelmi érzéke- ahogy nagyon más embernek sem volt. De akkor miért foglalkozott történelemmel? 
6. Illyés őszintesége megkérdőjelezhető. Illetve:Illyés sok dolog kapcsán nem volt őszinte. Mint ahogy mások sem voltak akkoriban őszinték. Csakhogy van a kompromisszumnak egy elfogadható és egy el nem fogadható szintje. Pl. volt olyan írónk, aki arisztokrata származású volt, ami a kommunizmusban nem túl jó ajánlólevél a sikeres karrierhez. Ez a írónk nem dicsekedett égre-földre arisztokrata származásával, viszont soha nem állította magáról, hogy szülei angyalföldi prolik, vagy tizenkétgyermekes pusztai cselédek. Ez az író kompromisszumot kötött: ami kényelmetlen volt, és az adott irodalmi mű szempontjából nem annyira lényeges, arról nem beszélt. De sohasem hazudott ( vagy legalábbis ritkán) abban az értelemben, hogy nem állította tnéyszerű valóság ellenkezőjét. Illyés egy alternatív valóságot konstruált magának ( véleményem szerint ebben Flóra asszony is segített neki) és évtizedeken át ebben élt. 
Beke Albert:Illyés Gyula,a kommunista. Népfi vagy kegyenc? című könyvében ezt az alternatív-valóságot elemzi, megdöbbentő őszinteséggel, bátorsággal. Bárcsak Illyés Gyulában is lett volna valami ebből a bátorságból! 

L'Harmattan,Budapest, 2019.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Cormac McCarthy:Az utas/Stella Maris

Krasznahorkai László:Megy a világ

Guy de la Bédoyére:Praetorianusok.A római császári testőrség felemelkedése és bukása