Fredrik Logevall:JFK-A fiú, aki együtt nőtt fel Amerikával- A fiatalkori évek (1917-1956)

 Frdrik Logevall könyve két szempontból is jelentős és hiánypótló. A JFK-A fiú, aki együtt nőtt fel Amerikával- A fiatalkori évek című kötet az eddigi legjobb és legrészletesebb, magyar nyelven megjelent Kennedy- életrajz. A másik szempont:Logevall kitűnő történelmi érzékkel rendelkezik, tud objektívan, elfogulatlanul írni, stílusa ráadásul kitűnő, minden, átlagosan művelt ember számára élvezhető. Bármiféle spoilert írni a könyvről nehéz, mivel az maga is tíz-tizenöt oldal lenne. Inkább csak kiemelnék néhány dolgot ebből a remekül sikerült történelmi életrajzból. 

Alaposan megismerjük az Írországból Amerikába vándorolt Kennedy család történetét, Honey Fritz nagypapával az élen- merthogy a politikacsinálás már generációkra nyúlik vissza a Kennedy családban. Részletesen foglalkozik a Szerző magával az elnök családjával, mert csak így érthető meg John Fitzgerald pályafutása. Az apa, Joe, az Egyesült Államok nagy-britanniai nagykövete volt (bár ennél azért többre vágyott). A második világháború közeledtével szélsőségesen izolacionista külpolitikai nézeteivel hamar magára haragította a brit és amerikai közvéleményt, de karrierje szempontjából a legfontosabb személyt,Roosevelt elnököt is. Ezért aztán soha nem lehetett az elnöki kabinet tagja. Ezt felismerve, minden energiáját abba fektette, hogy fiai még nála is többre vigyék ( Dícséretes hozzáállás, jegyzi meg a referens). Ugyanakkor el kell mondani a kedves papáról, hogy katolikus létére finoman szólva sem mindig katolikus módon kezelte a házastársi hűség kérdését, ezt a hozzállást fiai örökölték tőle. 
Részletesen elemzi a neves történész a két első Kennedy fiú, Joe és John Fitzgerald viszonyát. Joe volt az idősebb, az elsőszülött, a család azt várta, belőle lesz majd kabinetminiszter, vagy még annál is több. Jack, azaz JFK, kitűnő szellemi képességekkel rendelkezett, középiskolás korában rendszeresen olvasott Walter Scottot, szerette a költészetet ( bár helyesen írni sohasem tanult meg, még elnöki korában is lesz gondja ezzel). Csakhogy a sármos másodszülött kisgyermekkora óta állandóan betegeskedett, olykor teljesen elsárgult a bőre, a dereka pedig időnként teljesen felmondta a szolgálatot. Szívszorító olvasni a sorokat, mikor és miért és milyen sokszor volt a kis Jack a gyengélkedőn. Állandó betegeskedése ellenére igencsak humoros, kedves fiú volt, egy ízben ellopta Mae West színésznő egészalakos kartonszobrát egy mozi elől, és befektette az ágyába. Joe volt a komoly, az iskolai sportban ( amerikaifutball) igencsak sikeres, véleményét akár ököllel is megvédő fiú, Jack volt a kicsi, a sovány, az életvidám, ma úgy mondanánk: ő volt a Kennedy család kis trollja. De szellemi érdeklődése igen ép volt, véleményalkotásában nyitottabbnak bizonyult apjánál, bátyjánál,szakdolgozata pedig- amely könyvben is megjelent- komoly figyelmet keltett értelmiségi- politikusi körökben. Kennedy teljes mértékben elítélte apja ( és bátyja) be nem avatkozási nézeteit, s szorgalmazta, hogy Amerika segítsen az európai hatalmaknak, mert ha nem teszi,óriási gazdasági katasztrófát okoz saját magának. Végül John Fitzgeraldnak lett igaza: a beavatkozás, és az annak nyomán fellendülő hadiipar hatalmas gazdasági növekedést jelentett az USA számára. Az ifjú Kennedy, bár éppen megint egészségügyi gondjai voltak, kötelességének érezte, hogy ellátogasson Európába, hat országot is megjárt, az ottani nagykövetek legnagyobb rémületére. Valahogy ez jellemezte egész politikai pályafitása során:a sűrűben akart lenni, személyesen meggyőződni a dolgok állásáról, nem érte be a már akkor is ideologikus sajtó beszámolóival ( az újságírást, mint mesterséget, nem nézte le,maga is küldött tudósításokat különböző amerikai lapok számára). A másik dolog, ami jellemzte JFK-t, már egészen fiatalkorában, az a szegényekkel és kisemmizetekkel való együttérzés. Azt vallotta, hogy a szegény embert fel kell emelni, fogyasztóvá kell tenni, és ez jót tesz az egész gazdaságnak és társadalomnak.Nagyon szépen kiderül a könyvből, hogy Kennedynek nem voltak társadalmi előítéletei, ebben jóval megelőzte korát. 
A könyv talán legjobban sikerült fejezetei a Kennedy háborús tevékenységével kapcsolatosak. Annak ellenére, hogy John F. igen beteges volt egész fiatalsága alatt, a haditengerészethez vonult be. Apja féltette, ezért irodai boesztást járt ki neki, de John Fitzgerald nem érte be ennyivel. Ő harcolni akart, ott akart lenni, ahol a dolgok zajlanak. Könnyű kis óceánjáróját a japánok megtámadták, elsüllysztették .Kennedy, mint kapitány, utolsóként hagyta el a süllyedő hajót, és megmentette legénysége hét tagját.Egyiküket, aki súlyosan megsérült, két karjában vitte, miközben úszott. ( Európában olykor elfeledkezünk arról, hogy JFK háborús hős, Bíborszívvel kitüntetett katona). 

Fredrik Logevall könyvéből egy rendkívül rokonszenves, győzni akaró, de mindig etikus hozzáállású, olykor romantikus fiatalember képe rajzolódik ki. Nagyon szeretném, ha a világ politikusai legalább ilyenek lennének. Kennedy erkölcsi- politikai örökségének körvonalai már fiatal korában kirajzolódtak. Kíváncsian várjuk a könyv második részét, a folytatást. Ajánljuk az ifjú JFK életrajzát mindazoknak, akik történelemmel foglalkoznak, bármilyen szinten is. És természetesen ajánljuk azoknak az Olvasóknak, akik politikával foglalkoznak vagy közéleti pályára szándékoznak terelődni. JFK legyen a mérce.Ne adják alább.

Alexandra Kiadó, 2022.Fordította Bakonyi Berta.